A fiskális politika közvetlen finanszírozása a jegybanki tartalékból, mind az EKB, mind az IMF szabályival ellentétes – írja a Tőzsdefórum. Valószínűbb, hogy a kormány azért kurtítaná meg az MNB önállóságát, hogy valamiféle mennyiségi lazításra kerülhessen sor a gazdaságélénkítés érdekében. Vállalati kötvények vásárlásával beruházásokat finanszírozhatna a jegybank.
A Fed és a BoE nyomában, de másképp
Valószínűbb – folytatta -, hogy a kormány olyasfajta megoldásban gondolkodik, mint amire az angolszász országokban láthattunk példákat az elmúlt években. Valamiféle mennyiségi lazítást (quantitative easing: QE) végezhetne a jegybank, hogy élénkítse a magyar gazdaságot. De a Fed vagy a BoE állampapírokat vásárolt, míg nálunk inkább a vállalati kötvények jöhetnének szóba. Esetleg az MFB kötvényeket bocsátana ki, amiket az MNB megvásárolna, ily módon lehetne például vállalati beruházásokat finanszírozni.
Fedezetlen pénznyomtatás vagy produktív beruházás?
A kötvények vásárlását azonban nem feltétlenül a nemzetközi tartalékokból finanszírozhatná az MNB, hanem akár egyszerű pénzteremtéssel is – tette hozzá. Ráadásul, ez abban az esetben nem is lenne fedezetlen, ha a láncolat végén valóban produktív beruházásokat finanszírozna. Vélhetően mégis azért állhat ellen ennek a jegybank, mert nagyon vékony a mezsgye, s egy ilyen program improduktív beruházásokra csábítana. Amivel az egész értelmét veszítené, s fedezetlen pénznyomtatássá válna, csak az inflációt gerjesztve – mondta az elemző.
Amint Zsiday Viktor, a Citadella Alap és a Plotinus Nyrt. vagyonkezelője a Concorde Alapblogján úgy látja, a magyar kormány a kínai modellben (is) gondolkodik, a másik nagy tanítójuk pedig a jelek szerint Argentína, onnan is sok ötletet emeltek át. Erős ipari termelést, ehhez tartósan gyenge, alulértékelt devizát szeretnének és a velejáró alacsony kamatokat, az alacsony kamatokon keresztül pedig célzott ipari támogatási rendszert, a "valódi, produktív, termelő" cégek felfuttatását (ennek egyik jele például a Rába megvásárlása).
Ömölhetne a pénz az MFB-be
A folyamatnak láthatóan egyik csatornája az MFB lenne, szeretnék, ha az alacsony magyar kamatszint mellett az MFB által 2-3-4 százalékon kibocsátott kötvényeket az MNB venné meg (erre utalgatnak a vállalati kötvények vásárlása kapcsán, amire állandóan buzdítják az MNB-t, miközben Magyarországon vállalati kötvény alig van, tehát a fentiek nélkül értelmetlen és értelmezhetetlen lenne a javaslat).
Az így befolyt olcsó pénzt pedig az MFB hitelezné magyar iparvállalatoknak amolyan ázsiai módon – írja a szerző. Van, ahol ez működik, mint több ázsiai országban, de sajnálatos eredménye szokott lenni. Erősen összefonódó és átláthatatlanná váló, folyamatos olcsó állami pénztől függő cégcsoportokat hoz létre a kapitalista-politikus elit, akik egymástól függenek, egymásra támaszkodnak és le is aratják saját iparpolitikájuk és olcsó hiteleik nyereségét.
Zsiday Viktor szerint igény igenis lenne az MNB függetlenségének csökkentésére, az alacsonyabb kamatokra és tartósan gyenge forintra (például 300-350 között mozgó euróárral), de nem egy összeomló devizára, mert az senkinek nem érdeke.
Van fegyverünk, és nem félünk használni
Szintén az Alapblogon jelent meg egy vélemény a „Nyugdíjas” fedőnevű rendszeres szerző – információink szerint az ország egyik leghíresebb alapkezelője – tollából, hogy mi lehet az összefüggés a tegnapi jegybanktörvény-módosítás és az MNB-PSZÁF esetleges összevonása, valamint az IMF-tárgyalások között. Szerinte a hirtelenjében összehozott javaslat nem más, mint a hitelfelvételi tárgyalásokat megkönnyítendő taktikai elem. Világos és egyértelmű üzenet a másik félnek: vagy adtok pénzt, vagy elvesszük az MNB-től, van fegyverünk, és nem félünk használni. Ha lesz IMF megállapodás, akkor viszont a fenyegetést nem kell komolyan venni - írja.
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
Rossz esetben a forint és a BUX is megsínyli majd a választásokat
