Néhány éve megtapasztaltuk, hogy a horvátországi nyaralás szervezését nem lehet elég korán kezdeni. Kis túlzással olyan ez, mint a politika: a választási kampány a választást követő napon kezdődik. Így a 2026-os szálláskeresést már tavaly karácsonykor elkezdtük.
Talán ennek is köszönhetően elég közel, a Krk szigetén fekvő Njivicében találtunk jutányos árú apartmant, mely a magyar fővárostól mindössze 5-5,5 órányi, a határtól pedig nagyjából 3 órányi autózásra fekszik.
Fotó: Klasszis Média/Dobos Zoltán
A szokásos módon érdemes megint megtervezni, hogy az M7-esről letérve a becsehelyi benzinkúton tankoljunk, vagy inkább a határ túloldalán levő goričani kúton töltsük meg színültig az autó üzemanyagtartályát.
Július eleji-közepi utunk során az utóbbi megoldás lett a nyertes: mind odafelé, mind visszafelé egyaránt 1,54 euró volt a benzin, 1,59 euró pedig a gázolaj literje. A goričani kút árai pedig az akkori erős forintárfolyamnak köszönhetően literenként 15 forint megtakarítást jelentettek.(Laptársunk, az Mfor Üzemanyagár-figyelő cikkeit a témában ide kattintva olvashatják.)
Jobb lett a sztráda
Egy éve azt írtuk, hogy mind az A4-es, mind az A1-es horvát autópályák minősége sok kívánnivalót hagy maga után. Nos, a horvát sztrádakezelő cég, a Hrvatske autoceste (HAC) alaposan összeszedte magát, és ha nem is hazai, de látványosan javult minőségű aszfaltcsíkokkal várják a nyaralni vágyókat. A 100-as sebességkorlátozó táblák is eltűntek, így az oda-vissza 30,3 eurós pályadíjra most már azt mondhatjuk, hogy„árában van”.
A sztrádát az Oštrovica fizetőkapunál hagytuk el, majd pár kilométer hegyi főútvonalon haladva hajtottunk fel az immár hat éve ingyenesen használható, korábban a jugoszláv vezér, Josip Broz Tito nevét viselő, de mára nemes egyszerűséggel Krki hídnak nevezett szigeti átjáróra.
Bár Njivice különálló egység a maga nagyjából 1200 fős lakosságával, de közigazgatásilag a tőle északra fekvő, másfélszer ekkora Omišaljhoz tartozik. Utóbbi a római Fulfinium városának „leszármazottja”, és gazdaságilag nagy jelentőséggel bír: itt találhatók a Janaf olajtársaság termináljai. Ez a cég üzemelteti az innen induló Adria kőolajvezetéket is, mely február-március környékén a Barátság kőolajvezeték ideiglenes leállását követően biztosította Magyarország olajellátását.
Njivice „óvárosában” található ugyan egy kisebb bolt, de inkább még az Omišaljnál, a főút melletti diszkontlánc áruházánál érdemes megállni a nyaralás előtti bevásárlást elintézni. Ezt nagyjából ugyanennek a diszkontláncnak a magyarországi árain lehet megtenni. (A Privátbankár Diszkont Árkosár cikkeit itt olvashatja).
„Djere, barat!”, szólt a pincér
Az előbb említett óváros kifejezés nem véletlenül szerepel idézőjelek között. Itt nincsenek szűk, kacskaringós sikátoros részek, csupán néhány háztömbről beszélhetünk, melyek elég szorosan egymás mellé épültek. Ennek ellenére mégis érezni benne némi mediterrán romantikát.
A városkának ez a része tehát pár perc alatt bejárható, ami azért is ajánlott, mert egy nagyon kedves kis fagyizó is van itt, ahol egy gombóc ára 1,80, míg egy jegeskávéé 4,50 euró. Egy gombóc (ami teljes gömböt és nem az itthon ismert, „lehúzott” félgömböt jelenti) átlagára egyébként 2 euró, de a tengerparti sétány egyes pultjainál elkértek érte 2,50-et is.
Érdemes volt tehát bemenni fagyizni az óvárosba, ahol ottjártunkkor épp a njivicei fagylaltfesztivál zajlott. A halászfaluból üdülőközponttá vált település jelképének, a hálóját foldozó halásznak a kezébe egy jókora fagyistölcsért tettek.
Fotó: Klasszis Média/Dobos Zoltán
Az „óváros” a sétányon ér véget, ami viszont hosszan elnyúlik a part mentén éttermek, kávézók és bárok sokaságát felvonultatva. A hangulatos promenád strandokat, kikötőt, horgászhelyeket érint, míg végül a város északi részén elterülő kempingnél ér véget, melynek part menti bárja szintén alkalmas egy kisebb sörözésre.
A kávékért 2-5 eurót kérnek el, korsó sört 4-5 euróért lehet kapni, az üdítőket 3-5 euróért adják. Ha pedig egy kiadós étkezésre vágyunk, akkor az éttermekben a salátákért 4-12, a tésztafélékért 10-15, a sültekért (köztük a ćevapčićiért és a pljeskavicáért) 13-25, a halételekért (ideértve a tintahalat is) 16-32, a pizzákért 10-17 eurót kell fizetni. Köret, például szalmakrumpli vagy mángoldos burgonya természetesen jár az ételek mellé. Újabban a part menti éttermek reggeli menüt is kínálnak, ezek 15 euróba kerülnek.
Kellemes meglepetés, hogy egyre több pincér ha még nem is tud, de elég jól kommunikál magyarul. Amikor már másodszor ülünk be ugyanarra a helyre, akkor a széles mosollyal kísért „djere, barat!” megszólítás és a „menji sör?” kérdés óhatatlanul is oszlatja a horvátok magyarokkal szemben táplált ellenszenvének sztereotípiáját.
Amit esetleg egy ajándék, egyébként 3,30 euróba kerülő háromcentes pálinkával koronázhat meg a kedves vendéglátós.
Az pedig dicséretes, hogy a néhány évvel ezelőtt elterjedt szokástól eltérően szinte mindenhol, még a legkisebb bárban is lehet bankkártyával fizetni, a vízijátszóteret kivéve.
Égi jelenségek és ősi kövek
Njivice nyugati, néhol északnyugati fekvésének áldása, hogy a tengerre néző teraszt és így természetesen az ide nyíló szobát sem fűti egész nap a napsütés. Így azután nem is forrósodik át a szállás, bár a foglaláskor kimondottan légkondis apartmant kerestünk.
A szépsége pedig az Isztriai-félsziget mögött lenyugvó Nap csodás látványa, mely alkonyat után fantasztikus színekre festi a felhőzetet.
Fotó: Klasszis Média/Dobos Zoltán
A városka napnyugta után sem marad unalmas. A part menti főtér tökéletesen alkalmas rendezvényekre, amit a fagylaltfesztivál szervezői ki is használtak. A színpadon esténként hangulatos koncertek szórakoztatták a helyieket, de főleg a turistákat (a szállásokhoz felszűrődő hang sem volt zavaró, sőt nagyon kellemes háttérzajt biztosított).
Njivice ősi emlékei ma már kevésbé láthatók. Első említése a XV. század közepéről való, a birtokot ekkor az utolsó krki fejedelem, Frangepán Iván adományozta Nikola Lončarićnak azzal, hogy gondoskodjanak a Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt templomról és a liturgikus életről.
A tengerparttól pár méterre található mostani templom klasszicista stílusban épült 1905-ben, nevezetessége pedig a szembemiséző oltárba beépített, IX. századból származó preromán térelválasztó dombormű (pluteus), ami egy oltárfal része volt. E kőtöredékről a krki fejedelmek korában is említést tettek. Egy szőlőt evő galambot és egy fonattal díszített keresztet ábrázol, ami arra utal, hogy a kora középkorban is templom állt a településen.
A templom bal oldalán, a sekrestye előtti részen pedig egy kis teret alakítottak ki szabadtéri szentmise bemutatásához. Erre szükség is van, hiszen számos turista látogatja a várost, akik könnyen megtölthetik a nem túl nagy templomot. Az árnyékos, ligetes-fás területen kerti székekre ültették le a misére érkezőket.
Irány a tenger!
Njivicén tulajdonképpen két strand van: az egyik a kikötőtől északra, a másik délre. Csakhogy a közvetlenül a kikötő mellett lévő kavicsos part egy talpalatnyi árnyékot sem biztosít, és bár közelebb van az éttermekhez, bárokhoz, kávézókhoz, meglehetősen zsúfolt.
Az itt nyaralóknak tehát inkább azt javasoljuk, hogy az innen még délebbre, ám csupán három-négy perc sétára levő fás részen telepedjenek le. Ezt a területet egy jól kiépített sétány választja el a tengertől, melybe szintén kiépített lejárókon lehet bejutni. Mivel sziklás partvidékről van szó, így az úszócipő szinte követelmény.
Ajánlott a snorkeling (könnyűbúvárkodás búvárszemüveggel és légzőpipával), ugyanis a tengeri élővilág csodálatos látványt nyújt.
Fotó: Klasszis Média/Dobos Zoltán
Július elején-közepén szerencsénk volt, Njivicét elkerülték a viharok. Ám a szemközti Cres szigetét már nem, és bizony nem sok híja volt, hogy mi is megkapjuk nyakunkba az „égi áldást”. (Ugyanekkor Splitben és Dubrovnikban ítéletidő tombolt.) Az autó védelmében tehát érdemes vastag pokróccal vagy jégeső ellen is védő autóhuzattal felszerelkezve útnak indulni.
És az örök vita tárgya: Karlovačko, Ožujsko vagy Pan? Nos, az idei évi horvátsör-kóstolásban házi zsűrink hajszálnyival a károlyvárosi malátás nedűt találta finomabbnak.
A Világjáró rovatunk további cikkeit itt olvashatják.
Ennél súlyosabb fertőzésre csak 2014 és 2016 között volt példa. 
