Az adriai falucska, ahol a legjobb dolog, hogy nincs semmi

Idei horvátországi nyaralásunk célpontja két év után ismét a Kvarner-öböl volt. Tavalyelőtt Novi Vinodolskiban töltöttünk el egy hetet, idén pedig a közigazgatásilag ehhez a kisvároshoz tartozó, ám valójában két településsel, 4-5 kilométerrel délebbre elhelyezkedő Klenovicában pihentük ki a fáradalmakat júliusban.

Klenovica már a szállás lefoglalása során is egy csendes kis halászfalu benyomását tette rám. Már akkor tudtuk, hogy egész más élményben lesz részünk, mint volt két éve a pezsgő kisvárosban.

Óvatosan az autópályán!

Mivel a távolsága Budapesttől 530 kilométer – azaz akkor a felettünk 410 kilométeres magasságban a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén elhaladt Kapu Tibor közelebb volt hozzánk, mint az otthoni szomszéd –, egy tankolást mindenképp közbe kell iktatnia az autóval utazóknak. Ismét a bolgár fejlesztésű Fuelo térképes keresőjét érdemes az üzemanyagköltségek tervezésekor igénybe venni, mely kutanként mutatja, mennyibe kerül az üzemanyag Európában, így Horvátországban is.

Indulásunkkor a határ utáni goričani kútnál, sőt még a horvát autópályák mellett is érvényes, 1,46 eurós, illetve a hazautazáskor aktuális 1,45 eurós benzinár – az azon a héten szinte fix 400 forintos euóárfolyammal számolva – 580-590 forintnak felelt meg, ami azonos volt az akkori magyarországi átlagárakkal.

Ám nem sokkal a határ előtt letérve az M7-esről Becsehely felé, ötperces kitérővel literenként akár 20-25 forinttal olcsóbban tudjuk megtölteni autónkat benzinnel. (Laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor Üzemanyagár-figyelőjét itt érheti el.)

Mind a magyar határtól Zágrábig tartó A4-es, mind az onnan Dalmáciáig húzódó A1-es sztráda minősége sok kívánnivalót hagyott maga után, nem véletlenül van számos helyen óránként 100 kilométeres sebességkorlátozás. Amit persze gyakorlatilag senki nem tart be.

Ehhez a minőséghez képest az oda-vissza 30,1 euróra rúgó autópályadíj elég borsosnak nevezhető.

Megérkezés után a reggelihez legszükségesebbeket a falucska valószínűleg egyetlen boltjában, a kikötőnél található Konzumban szereztük be nagyjából magyarországi árakon – az üzlet a település szélén fekvő szállásunktól nagyjából három perc sétára volt. Ebből elképzelhető, mekkora kiterjedésű is a hivatalosan 300 lelket sem számláló falu.

Minden a kikötőben és a tengerparti sétány mellett van: ATM, pékség, éttermek, kávézók, információs iroda. Öt perc séta után pedig a félig kavicsos, félig sziklás, így úszócipőt igénylő strandra érkezhetünk, mely ligetes-fás növényzetével kellemes árnyékot nyújtott a legszikrázóbb napsütésben is.

Adriai ármustra

Mind a strandon, mind a part más szakaszain fekvő vendéglátóipari egységek körülbelül azonos árakkal dolgoznak. Presszókávé tejjel 2,50, anélkül 2 euró, egy korsó sör 3,50-3,80 euró, igaz, találtunk olyan helyeket is, ahol 4, illetve 3,20 eurót kértek a malátás hűsítő italért.

Az alkoholmentes üdítők, italok 4-5 euróért vásárolhatók meg, míg a kisebb strandételek (hamburger, sajtburger) ára 7-10 euró között mozgott. A hideg főételek, például saláták 10-14, a tengeri herkentyűk 15-17 euróba kerültek.

A kisebb húsételek (pljeskavica, ćevapčići) ára 14-16 euró, míg a halakért, így például a tonhalsteakért 25-30 eurót is elkérnek. Köretként rizs, steakburgonya vagy éppen burgonyás mángold automatikusan jár a főétel mellé.

Furcsállottuk, de mostanra teljesen kiszámíthatatlan lett, hogy ad-e a hely grátisz valami pálinkafélét a vacsora „szétcsapásához”. Egyszer hoztak mindenkinek, akár kért, akár nem, máskor fel sem kínálták. Megint máskor pedig megkérdezték, mennyit hozhatnak. Pedig korábban ez természetes volt. Egy šljivovica egyébként 3 euróba kerülne. A gyermekek pedig gombóconként – vagy olaszosan, lapátonként – 2-2,50 euróért kaphatják az itthon két adagnak is megfelelő fagyit desszert gyanánt.

Kellemes meglepetés volt viszont, hogy szinte mindenütt lehetett bankkártyával fizetni. Két éve még a belvárosi sörözőkben is only cash! felirat fogadott minket:

Most mindössze egyetlen olyan helyet láttunk, ahol kimondottan készpénzes fizetést kértek tőlünk, noha volt termináljuk, és más vendégek esetében használták is. A terminál bérleti és jutalékdíjai miatt 50 euró feletti számla esetében érheti meg nekik a használata.

Amit nem lehetett semmiképp sem kártyával fizetni, az a vízijátszótér, mely fél órára 15 eurót kóstált, valamint az óránként 40 euróba kerülő vízibicikli, illetve a nyugágyak és napernyők. A nyugágyakat napi 8, a napernyőt napi 4 euróért lehetett (volna) igénybe venni.

Templombúcsú és falunap

Mint említettük, Klenovica egy pár száz fős halászfaluból vált turistacélponttá, ám kicsiny mivolta miatt itt nincsenek turistalátványosságok – sem. Ez utóbbi szót azért fűzzük hozzá, mert itt tényleg a strand a leghangosabb hely, még a kikötő környéke sem nyüzsög a turistáktól. A kiadott házakkal teli kis utcácskák pedig tényleg nagyon nyugalmasak, még az autós forgalom is elenyésző.

Érdekesség, hogy a falu melletti tengerszakaszon több édesvízi forrás is fakad. Ennek hátránya, hogy a meredeken mélyülő part nagyjából 20 méteres sávjában váratlanul hideg a tengervíz. Előnye viszont a meglepően dús élővilág: különféle halak, tengeri uborkák mellett a rák is gyakori látványosság a fürdőzők körében.

A kis település egyetlen nevezetessége a parti főúttól is felfelé, már a hegyoldalban elhelyezkedő katolikus templom, melyet Antiochiai Szent Margit tiszteletére szenteltek fel, kinek ünnepe július 20. A szent hely elérhető autóval, de sokkal izgalmasabb a főútról induló lépcsőn felmászva, a hegyi ösvényen megközelíteni. Tényleg megéri a tízperces fáradságot, ugyanis maga a templomépület és a templomtorony, valamint a hozzá tartozó közösségi ház is kedves látnivaló.

A gyönyörűen karbantartott, virágos templomkert előtti teraszról pedig lélegzetelállító panoráma nyílik mind a településre, mind a tengerre.

A kis, egyszerű, román stílust idéző, de modern templomocskában nagyjából százan férnek el, ám ottjártunkkor épp a templom patrónájának ünnepe volt, így meghallgathattuk a fiumei érsek miséjét is. A zsúfolásig megtelt templomtéren túl még a bejárat melletti árkádok alatt is hívek tucatjai álltak, meglepően sokan kis gyermekekkel.

A templombúcsút összekötni falunappal nem csak magyar szokás, így volt ez Klenovicában is. Vasárnap és hétfő este is kellemes horvát zene szűrődött fel a szálláshoz, háttérzajt adva a társasjátékhoz, beszélgetéshez, sörözgetéshez. Sőt, hétfő este az egészet egy kicsiny, de annál hangulatosabb tűzijáték koronázta meg.

Apropó, sörözés. Az elmúlt években már-már késhegyre menő vita alakult ki arról, vajon melyik a finomabb horvát sör: a Karlovačko vagy az Ožujsko? Nos, az idei évben felzárkózott melléjük a korábban csak itt-ott elérhető, de mára kétségkívül a top három horvát sör közé tartozó Pan is!

Világjáró rovatunk további cikkeit itt olvashatják.