Egy horvát tengerparti nyaralás ma már a magyar turistának nem egzotikus, és míg szüleink, nagyszüleink idejében tizenkét óra volt eljutni a „jugó” tengerpartra, ma már ez megoldható lenne öt és fél órás autózással is. A feltételes mód nem véletlen: a hétfő reggel hét órai indulásra időzített (és délután egy órai érkezésre tervezett) odautunkat először az M7-es cammogó forgalma lassította, ezt a pálya magyarországi szakaszán további sávelhúzások, felújítások is hátráltatták.
A horvátoknál sem volt jobb a helyzet, főleg az A1-es autópályán akadályozta a forgalmat egy-egy útfelújítás. A legnagyobb dugó azonban Zágrábnál kezdődött, és gyakorlatilag egészen Károlyvárig csak lépésben vagy egyáltalán nem lehetett haladni. Erre egyébként a Horvátország nyaralás, szállás tippek nevű Facebook-csoportban más napokon is panaszkodtak. Viszont a torlódások okát sem nekünk, sem másnak nem sikerült felfedeznünk, mert baleset nem volt, és a dugó sem útépítés közelében alakult ki. És bár az útvonaltervező a lučkói autópályakapunál még délután fél hármas érkezést jelzett előre, végül a tervezett megállásokkal együtt hétórásra saccolt utazás kereken tíz óráig tartott.
Az üzemanyag ára június eleji kirándulásunk óta picit emelkedett. Mint arról előszezoni riportunkban írtunk, a határ utáni Goričan kútján 1,38 euróért lehetett 95-ös oktánszámú benzint tankolni, július közepére azonban ennek ára 1,44 euróra, egy héttel később pedig 1,46 euróra emelkedett.
Ám ez az üzemanyagár még annak ellenére is elmarad a magyartól, hogy a forint euróhoz viszonyított árfolyama a június eleji 372-ről öt hét alatt 382-re gyengült.
Gyöngyszem az Adrián
A városka viszont igazán megragadó.
Mivel kis településről van szó, körülbelül negyedórányi sétával elérhető minden.
Mégis jól elkülönül egymástól a kertvárosias üdülőövezet, az emléktárgyakat, strandfelszereléseket árusító üzletekkel, valamint éttermekkel, büfékkel, pubokkal, fagyizókkal bőven ellátott belváros, illetve a sikátoros óváros, melynek ékköve a Szent Fülöp és Jakab-templomhoz tartozó, de attól különálló, 1909 és 1912 között épített harangtorony.
Maga a templom eredetileg a XIV. században épült és püspöki székesegyház lett, mikor Kristóf modrusi püspök a törökök elől a városba menekült. Maga a főpap is itt van eltemetve. Az épületet később többször is átalakították, belül barokk stílusú díszítést kapott, ám az sajnos meglehetősen elhanyagolt állapotban van: a boltívekről pereg le a festék, ami amúgy is olyan sötét, hogy a korabeli díszítés alig vehető ki rajta. Szóval ráférne egy alapos renoválás.
A harangtorony sajnos nem látogatható, ám a templomtérről lélegzetelállító kilátás nyílik a kikötőre.
Magyarországi árak
A Konzumban, Lidlben és a kisebb boltokban is a magyarországihoz hasonló árakat tapasztaltunk, sőt akár jó akciókat is ki lehet fogni. És bár helyileg nem ugyanott voltunk, mint az előszezonban, félelmeinkkel ellentétben nem emelkedtek az árak a vendéglátóhelyeken sem.
A strandokon 3 euró volt egy korsó sör, függetlenül attól, hogy az Karlovačko, Ožujsko, esetleg a kevésbé ismert, de hasonló minőségű Pan. A kávékért 2-2,50 eurót kértek. A meglehetősen szép méretű hamburger 5 euró, a rántott vagy grillezett tintahal 10 euró, a rántott vagy grillezett sertéshús 15, míg két szelet tonhalsteak 18 euróba került – mindhez hatalmas mennyiségű szalmakrumpli is járt.
A városka strandja egyébként sziklás, köves, tehát strandcipőt szinte kötelező vinni. A víz gyorsan mélyül, ezért a parttól alig 200 méterre levő kis San Marino-sziget is úszva vagy vízi járművel közelíthető meg.
Ám a tenger kristálytiszta, így snorkelezésre is alkalmas, érdemes az ehhez szükséges eszközt is levinni a strandra, ami fákkal árnyékolt hosszú sáv. A kabócák hangversenye pedig szokatlan, de egyáltalán nem kellemetlen háttérzajt ad a helynek.
Készpénz kell!
A belváros éttermeiben viszont körülbelül 10 százalékkal voltak magasabbak az árak, mint a parton. A sör 3,30-3,50 euró, a kávé 2,50 euró volt. A valóban helyben, kemencében sütött pizzák ára 10 és 15 euró között mozgott, a különféle ételekért is 13-20 euró között kellett fizetni.
Arra viszont figyelni kell, hogy a turista mindenképp vigyen magával készpénzt.
Az előszezoni riportunkban arról számoltunk be, hogy a lopari Rajska Plažán mindent ki lehetett fizetni bankkártyával, ám ez Novi Vinodolskira már sajnos nem igaz. A strandon egy helyet találtunk, ahol nem közölték velünk, hogy „only cash”! A belvárosi sétálóutca pubjai, fagyizói szintén készpénzt kértek portékáikért, az éttermek viszont általában rendelkeztek kártyaterminállal, amiket lehetett is használni. A január 1-jével kivezetett, de korábbi nyaralásokból megmaradt horvát valutát viszont az utolsó kunáig, sőt lipáig be lehet váltani euróra, eurócentre, ám csak bank-, illetve postafiókokban.
Apropó, fagyi! Nemcsak gyermekek, hanem felnőttek számára elmaradhatatlan nyári esemény a jeges édesség nyalogatása. A strandon 2, a sétálóutcán 2,50 vagy akár 3,50 eurót is elkértek ezért a csemegéért. A kellemes meglepetés akkor éri a magyar turistát, amikor kiderül, hogy pénzéért két gombócot vagy – ha olasz módra lapáttal adagolják a fagylaltot – kereken tíz dekát töltenek a tölcsérébe. Ami így nem vagy csak alig drágább, mint a hazai.
Strand- és ítéletidő
És akkor ejtsünk pár szót az időjárásról is! A Kvarner-öbölben a tenger vagy a Dinári-hegység felől fúj a szél. Előbbi teljesen rendben van, tiszta időjárást hoz, ekkor nyugodtan ki lehet ülni a teraszra esténként csodálni a környező, valamint a szemben levő Krk szigetén fekvő települések fényeit, vagy akár a csillagos eget is.
Utóbbi, tehát a szárazföld felől fújó szél viszont veszélyes, mert a hegyen átbukó légtömeg hozza a rossz időt. Ott-tartózkodásunk alatt is láttunk ilyet, akár északra, Fiume felé, akár délre, Zengg felé tekintettünk, láttuk, ahogy a feltornyosult felhőkből szakadt az eső, illetve ámulatba ejtettek a zivatar körbe-körbe cikázó villámjai is.
Péntekről szombatra virradó éjjel azután Novi Vinodolski is megtapasztalta az ítéletidőt. Pár perccel éjfél előtt hirtelen hőmérséklet-zuhanásra ébredtünk, amit heves szélvihar követett. Ekkor még azt hittük, száraz zivatarról van szó, ám két perc múlva szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, rá egy percre pedig dió nagyságú jégdarabok potyogtak az égből a háztetőkre és az utcán parkoló autókra.
Csodával határos módon az utcában csak egy autó hátsó szélvédője esett áldozatául a jégverésnek, ám mivel azóta is több helyről hallottunk hasonló időjárási anomáliákról, azt tanácsoljuk, aki a környékre megy nyaralni, legalább éjszakára vastag pokróccal takarja le kocsiját.
Összegezve azt mondhatjuk, Novi Vinodolski egy nagyon szerethető kisváros. Közelsége miatt akár rövidebb, egy hétvégés kiruccanásra is jó szívvel ajánljuk, hosszabb nyaralás során pedig akár be is lehet barangolni a környék nyüzsgő városait, hogy azután a csendesebb kisvárosba visszatérve pihenjük ki a nap élményeit. Feltéve, ha nem jön éjfélkor a jégeső!
Világjáró rovatunk további cikkeit itt olvashatják.
Megszólalt Rafael Grossi. 
Lerántotta a leplet: ezzel zsebelte be az idei díjakat az Erste profija
