Jogi űr
A virtuális valutákat már sokat taglaltuk, a konklúzió az volt, hogy legnagyobb problémájuk a szabályozatlanság, vagyis az ilyen eszközök birtokosát semmilyen jogi védelem nem illeti meg. Ha ellopják tőle bitcoinjait vagy etherjeit, a különböző országok törvényei esetleg nem is tudják értelmezni, mi az, így azt sem, hogy egyáltalán lopás történt. Ezen eszközök adásvételével kis magántőzsdeszerű platformok foglalkoznak, azokra sem vonatkozik általában jogi szabályozás, így ott is ki van szolgáltatva a befektető az árfolyamkockázaton túl jogi kockázatoknak is.
Mindazonáltal a kriptovalutákból mánia lett, lufit fújtak belőlük, így a közönség teljesen érthető módon roppant módon érdeklődik minden iránt, ami ezzel kapcsolatos. Ahogy ilyenkor lenni szokott, leleményes „vállalkozók” kitalálták, hogy a szabályozatlanságot zseniális módon ki lehet használni: úgy tenni, mintha egy létező és törvényes befektetési lehetőséget ajánlanának, miközben nem azt teszik, csak arra hasonlít. Egy hasonlattal: ha valaki kötvényt vett a Quaestortól, nem tudhatta, hogy az MNB által engedélyezett tényleges kötvényről, vagy egy nemlétező, fiktívről van szó.
Az új trükk
Ebben az esetben a tőzsdei részvénykibocsátások, angol rövidítésükkel IPO-k mintájára ICO-kat szerveznek (initial coin offering, vagyis elsődleges érmekibocsátás, utalva a bitcoin nevére). Ennek során kibocsátanak egy új digitális valutát vagy inkább egy kvázi digitális részvényt, és bitcoint, vagy más digitális valutát szednek be a befektetőktől, és miután ezt semmi nem szabályozza, sőt a jog sokszor nem ismeri a fogalmat, az ügyletre nem alkalmazhatók a meglévő törvények. A befektető így kaphat papíron vagy elektronikus jelként egy üzletrészt, egy részvényszerűséget, ami jogilag pont annyira létezik, mint a Quaestor fiktív kötvényei, persze ettől még előfordulhat, hogy működik a dolog, így jött létre az Ethereum nevű vállalkozás keretében az ether nevű kriptovaluta.
A közönséget ugyanakkor vonzza a lehetőség, nem foglalkoznak a kockázatokkal, hisz minden mánia lényege az, hogy csak az elérhető nyereséget látják a fellelkesült szerencsevadászok, a bukás lehetőségének gondolatát félresöprik. Márpedig eddig azt látták, hogy a bitcoin kitalálása óta a sokszorosára emelkedett, ebből arra következtetnek, hogy ha bitcoinnal szállnak be egy akármilyen vállalkozásba, az is csak aranybánya lehet. Így volt ez 2000-ben is, amikor, ahogy akkor viccelődtek vele, valaki a nagymamamája mögé odaírta, hogy .com, a nénit a tőzsdére vitte, és már járulhatott a kasszához.
Megfékezik
Az ilyen folyamatok egyrészt veszélyesek, mert ha jön az összeomlás, gazdasági károkat okoznak és megingatják a bizalmat, emellett igazságtalan, hogy egyes ügyletek szigorúan szabályozottak, másokra pedig csak a vadkapitalizmus szabályai vonatkoznak. Ennek most Kína vetett véget, ahol a legnépszerűbb lett az új befektetési forma, vagy inkább pilótajáték, ahogy nézzük. Betiltottak minden olyan műveletet, ahol egy vállalkozás egy új kriptovalutát bocsát ki, és ezt adja el, illegális betétgyűjtésnek minősül az esemény.
A megoldás feltehetően az lesz, mint minden újdonságnál, ahol a jog nem tudott azonnal reagálni: szabályozni fogják ezeket a műveleteket pontosan úgy, mint a részvénykibocsátásokat. Ha ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoznak rájuk, ugyanúgy védik a befektetők érdekeit, akkor semmi akadálya, hogy ilyen új típusú ügyletek elterjedjenek. Nyilván csak azok fognak ilyenbe belevágni, akiknek komoly a szándéka, aki pedig arra gyűjt így pénzt, hogy meglépjen vele, az automatikusan kiszorul, hisz büntethetővé válik.
A Magyar Péter miniszterelnök nélküli Kormányszóvivői tájékoztatói most gyorsan lezajlott. 
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
