Kinek a felelőssége, ha tönkremegy egy befektető?

Az Értékpapír Felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) éves konferenciája (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Fő kihívás

A felügyeletek érő legnagyobb kihívás a különösen kockázatos termékek szabályozása, ráadásul nem csak azoké, melyek már elérhetők a befektetők számára, hanem azok is, amelyek új termékként jelennek meg, és gyors reagálást igényelnek. Utóbbira tipikus példa a kriptodevizák és a hozzájuk kapcsolódó ICO-k, azaz a részvénykibocsátásokhoz hasonló érme, vagy inkább token alapú kibocsátások, melyek azonban teljesen szabályozatlanok, és a befektetőknek nem nyújtanak semmilyen konkrét befektetést, csak egy ígéretet, így egyes felügyeleti szervek egyenesen csalásnak minősítik őket.

Felelősség

Ugyancsak fontos kérdés a felügyeletek és a befektetők közötti felelősség megoszlásának kérdése. A befektetőknek elvileg tudniuk kell, hogy milyen kockázatokat vállalnak, a felügyeleteknek ugyanakkor fontos lehet felhívni a figyelmet esetenként a fokozott kockázatokra. Sőt, sokszor ez sem feltétlenül elég: korlátozásokra lehet szükség, hisz előfordul, hogy egy adott kockázatot korábban senki nem tudott megfelelő mértékben felmérni.

Erre jó példa volt a svájci frank esete, melynek árfolyamát a svájci jegybank éveken át limitálta 1,20 euró/frankos értéken, ennél jobban nem erősödhetett a frank. A befektetők, de még a kereskedési platformokat üzemeltető cégek, sőt sok bank is készpénznek vette ezt, úgy gondolták, hogy a világ egyik legnagyobb múlt jegybankjának kötelezettségvállalása megkérdőjelezhetetlen, pláne, hogy saját devizájából kellett korlátlanul eladni, ami ugyan költséges mulatság lehet, de elméletileg bármeddig folytatható.

A biztonság illúziója

Nos, lehetővé vált, hogy a befektetők a hamis biztonság illúziójában gyakorlatilag korlátlan méretű pozíciókat nyissanak, akár olyat is, melynek mérete a számlájukon lévő pénz mennyiségének a 200-szorosát is eléri, mondván, ha mondjuk 1,201-as árfolyamon nyitnak egy svájci frank shortot, rossz irányba úgyis csak 1,20-ig mehet, viszont a másik irányba bármeddig. Elméletileg minimális kockázat, és végtelen haszon lehetősége.

Tragédiába torkollott

Ingyenebéd azonban nem lett, a svájci jegybank 2015. január 15-én megrémült, hirtelen kimenekült az árfolyamsáv mögül, hiábavaló volt a résztvevők részéről való bizalom. A veszteségek leírhatatlan mértékűek lettek: elveszett az ügyfeleknél a pénz 200-szorosa, amit persze ha akartak sem tudtak kifizetni. Természetesen közvetítő cégek is bajba kerültek, nagy alapok is veszteségeket szenvedtek el, teljes káosz keletkezett. Hirtelen nem is volt egyértelmű, hogy az ügyfelek melyik felügyelethez fordulhattak, hisz egy adott ország brókercégén keresztül egy másik ország felügyelete alatt álló platformot használtak.

A nemzetközi szervezet

A felügyeletek feladata egyértelmű lett: nemzetközi szinten kell a bizalmat fenntartani, és ebben a nemzetközi szervezet, az IOSCO nagy segítséget nyújthat. A szervezet 1983-ban alakult, tagjai elsősorban az egyes országok szabályozó hatóságai, de társult tagok lehetnek a piac olyan fontos résztvevői, mint a tőzsdék vagy befektetővédelmi alapok. Ma már 128 felügyelet tagja a szervezetnek, ezen felül 90 társult tag is részt vesz a munkában.

A szervezet legfontosabb teendői Paul Andrews, az IOSCO főtitkára szerint a következő időszakban a tőkeáttétel vizsgálata, a kockázatos termékek, mint az ETF-ek áttekintése, és persze a kriptodevizákhoz kapcsolódó ügyletek szabályozása, ezeket a kérdéseket a konferencia részletesen is tanulmányozza.