Egyik tekintélyes hangadójuk, a 18. század vége óta vagyonkezeléssel foglalkozó stuttgarti családi befektetési bank, a Thilenius kilencedik generációt képviselő tulajdonosa és ügyvezetője tartós tőzsdei fellendülést prognosztizál Amerika mellett Németországban is. A németeknél évtizedek óta most először teljes a foglalkoztatottság, először bővül erőteljesen a fogyasztás, először egyértelmű a reálbér-növekedés és a migrációval összefüggésben javul a demográfiai helyzet is.
Georg Thilenius az osztalékfizető német nagyvállalatokra és az amerikai ipari boomból nagyot profitáló acélipari és szállítmányozási vállalatokra, például a vasúttársaságok részvényeire hívja fel figyelmünket. Eltanácsol azonban a kötvényektől, a mezőgazdasági földektől és a nemesfémektől is. Az ügyvezető tulajdonost az Alapblog kérdezte.
A német sajtóban megjelenő cikkek többsége szerint Németország gazdaságát fenyegeti az új amerikai elnök politikája. Az ön által személyesen ismert német vállalkozók, befektetők osztják-e a média borúlátását?
Igen is, meg nem is. A német üzleti élet szereplőinek nagy része a német politika és média fővonalának álláspontjával ellentétben egyáltalán nem tartja „ördögtől valónak”, hogy Amerikában vagy Európa különböző országaiban, köztük Magyarországon, Lengyelországban felülkerekedett a gazdaságpolitikában a nemzeti konzervatív irányzat. Ez abszolút legitim, másrészt érthető, hogy szerte a nyugati világban fellázadóban van a hazai működő tőke a gyakorlati üzleti, gazdasági tapasztalatok nélkül „észt osztó” állami bürokraták és közgazdászok ellen, akik az utóbbi 20 évben saját országaik reálgazdaságának terhére lényegében csak a pénzügyi szektornak és némely más, nem termelő szektornak, valamint az olcsó importnak, távoli államok gyáriparának kedveztek. Az Egyesült Államokban a hazai kis- és középvállalkozók, az iparosok lázadásának vagyunk tanúi. Nem véletlen, hogy az ő nézeteiket és érdekeiket képviselő vállalkozót választottak meg elnöküknek. Ez az elnök nagy valószínűséggel komoly gazdasági növekedést fog generálni. Ügyfeleimnek azt prognosztizálom, hogy Amerika GDP-je tartósan évi négyszázalékos bővülést fog produkálni ezek után, s ebből a német cégek is profitálni tudnak.
Mit vár a következő hónapok, évek tőzsdei mozgásaitól? Mik a befektetési prioritásai?
Alapvetően hiszünk az amerikai gazdaság növekedésének erőteljes dinamizálódásában, s abban, hogy ebből Európa profitálni fog. Egyúttal azt gondoljuk, hogy inflációs periódusnak nézünk elébe. Ezen az alapon erősen eltanácsoljuk német ügyfeleinket a kötvényektől, pláne a bankbetétektől, még ha jól tudjuk is, hogy Németországban a tömegek továbbra is megszállottan hisznek a legegyszerűbb, ámde semmilyen jövedelmet nem hozó, előbb-utóbb veszteséget termelő banki eszközökben. Ugyanakkor a magam részéről a reáleszközöket sem ajánlom.
Mindent egybevetve a kisbefektetők számára roppant kockázatokat rejtenek magukban az árupiacok éppannyira, mint a termőföldek, az ingatlanok, a nemesfémek. Viszont maximálisan bízunk a részvényekben. Irány a tőzsde! – ezt mondjuk ügyfeleinknek. A legbiztosabb befektetésnek manapság a folyamatosan kiegyensúlyozottan teljesítő német és amerikai cégeket tartjuk, különösen azokat, amelyek mindig megbízhatóan és jó osztalékokat fizettek. A BASF-ről mint rendkívül sokoldalú, kiválóan menedzselt vegyipari konszernről például elmondható, hogy az utóbbi jó néhány évtizedet figyelembe véve – bármennyire hihetetlen – évente átlagosan 30 százalékos jövedelmet hoztak az általa fizetett osztalékok.
Az amerikai fellendülésből sokat kell, hogy profitáljon a Thyssen-Krupp, a német autógyárakról pedig legyen elég annyi, hogy míg a DAX index átlagos P/E-hányadosa 12,5 körül van jelenleg, addig a Daimleré, a BMW-é, a VW-é mindössze 7 és 8 között mozog: mintegy 30 százalékkal olcsóbbak a DAX egészéhez képest. Amerikában a vas-acélipari konglomerátum, a US Steel részvényei szerintünk még sokáig drágulnak, mint ahogy az áruszállításhoz, mindenekelőtt a vasúthoz kapcsolódó értékpapírok is. Folyamatosan vásároljuk a Union Pacific vasúti társaság papírjait.
Németország gazdaságának, részvénypiacának közeli jövője ezek szerint csupán az amerikai fellendülés függvénye?
Dehogy. Németországban bekövetkezőben van a belső vásárlóerő bővüléséből, a fogyasztás-növekedésből származó gazdasági pezsgés is, amire hosszú-hosszú ideje ebben az országban nem volt példa. Huszonöt éve, az újraegyesítés óta először vagyunk tanúi reálbér-növekedésnek, s a külföldiek masszív integrálásának következtében népességbővülés is végbemegy. A migráció számszerűsíthetően hozzájárult és még inkább hozzá fog járulni a következő időszakban a fogyasztás élénküléséhez, közvetetten a GDP-növekedéshez.
A politikai és gazdasági menekülttömegek beépülése persze buktatókkal telített folyamat. Nyilvánvaló, hogy jobban örülnénk jól képzett magyarok, ukránok, lengyelek, európaiak százezreinek, mint azoknak, akiknek – az európaiakhoz képest – sokkal korlátozottabb a gazdasági jelentősége, képzettsége, műveltsége, akiknek csaknem hatvan százaléka analfabéta. Azonban 30-50 évvel ezelőtt hozzánk beáramlott törökök nagy része sem tudott megmukkanni németül, ők is muszlimok voltak és sok százezer közöttük nem tudott se írni, se olvasni.
A törökök integrációja viszont alapvetően jól sikerült, mert tudatosan akadályoztuk, hogy gettókba zárkózhassanak, aztán következetesen zajlott és zajlik integrációjuk a német társadalomba. Ugyanez a cél az újonnan érkezett több százezer menekült esetében is. Jó, ha tudjuk: a világ útjain közlekedő „Made in Germany” luxusautókat: Mercedeszeket, VW-ket, BMW-ket gyártó német üzemek munkásainak 40-50 százaléka bizony azoknak a gyerekei, unokái, akik abszolút képzetlenül, részben analfabétaként vándoroltak Németországba.
Az Európai Unió sürgősségi humanitárius segélyt mozgósított Libanon számára. 
