|
| (Fotó: Pixabay) |
Még ha az utóbbi hetek tőzsdei áresése a korábbi csúcsokról nem is volt igazán nagy, és krachról, összeomlásról nem lehet beszélni, sokan találgatják, hogy egy hosszabb folyamat elején vagyunk-e, vagy csak egy átmeneti, természetes korrekcióról van szó. Szokás szerint mindkettő mellett vannak bőven érvek.
Az esés mellett szól többek között a világgazdaság lassulása, a fordulat a kamatpályában, a jegybanki stimulusok kifutása sőt jegybanki forrásszűkítések elindulása. Ráadásul a kötvénypiacok is aggasztó jeleket küldenek, ilyenek az inverzzé váló hozamgörbe (vagyis a rövid és hosszútávú hozamok közötti különbség csökkenése, eltűnése), ami recessziós előjel, vagy a három százalékra emelkedő amerikai tíz éves hozam.
Az emelkedéspártiak érvei között van, hogy a vállalati nyereségek magasak, hogy recessziónak nincs jele, vagy hogy a vállalatok úsznak a pénzben és saját részvényeket vásárolnak.
Az ingadozás, az szinte biztos
Egy biztos: nagy a volatilitás, az ingadozás, a korábbi, főleg 2017-e jellemző csendes araszolgatásnak a jelek szerint jó időre vége lehet. A bizonytalanságot rövid távon növelik olyan tényezők, minthogy senki nem tudja, Trump megállapodott-e valójában valamiről is a kínaiakkal, vagy a kínai Huawei egyik vezetőjének letartóztatása. Vagy például az eddig eredménytelen OPEC-találkozó, az amerikai kamatpályával kapcsolatban felmerült kételyek.
A technikai elemzők egy része most azzal van elfoglalva, hogy itt a “halálkereszt”, az a formáció, amikor az 50 napos mozgóátlag felülről keresztezi a 200 naposat, azaz aláesik. (A rövidebb távú átlag rosszabbul teljesít a hosszú távú trendnél.)
Azt sem tudják, rossz vagy jó jel
Ezt sokan rossz előjelnek tartják, további esések hírnökének, mások szerint viszont kontraindikátor is lehet. Vagyis az ellentábor szerint ekkor már mindenki annyira pesszimista, hogy inkább emelkedés valószínű.
Az S&P 500 indexet ábrázoló grafikonon a vékony kék és piros vonalak most összeérni látszanak, a halálkereszt akkor jön, ha keresztezik egymást. Ugyanakkor az EuroStoxx 600 európai indexnél ez már szép csendben augusztusban bekövetkezett. (Grafikonok: Stockcharts.com.) Az S&P-nél a Marketwatch szerint ilyen utoljára 2016 januárjában volt, amit követett is további visszaesés az indexben. Sok más esetben viszont vaklármának bizonyultak az ilyen esetek az utóbbi évtizedekben.
Bikának lenni jó
A korrekciók – legalább tíz százalékos esések – gyakoribbak a részvénypiacokon, mint hinnénk, átlag 18 havonta bekövetkeznek, és általában nem tartanak soká – írta a The Motley Fool. Szerintük 1950 óta az amerikai részvénypiac idejének 75 százalékában emelkedő napokat élt át, és csak az esetek negyedében esett.
Az 1950 óta bekövetkezett 37 korrekció közül 36 után következett előbb-utóbb emelkedés a Yardeni Research adatai szerint. (A mostani a 37.) A részvénybefektetések hosszú távon alapvetően a “bikáknak”, az emelkedésre játszóknak kedveznek.
Pesszimista a Nobel-díjas
De nagy kérdés az is, milyen a részvények értékeltsége. Robert Shiller, aki tőkepiaci vizsgálódásaiért Nobel-díjat kapott, tegnap úgy nyilatkozott az MSNBC-nek, hogy a részvénypiacok túlértékeltek, és épp itt az ideje a következő recessziónak.
|
| (MSNBC.com) |
A róla elnevezett Shiller-féle igazított P/E mutató szerint csak 1929-ben és 2000-ben voltak drágábbak az amerikai részvények, mint most. Az indikátor egyébként 2009 júniusában volt gödörben, kevéssel az indexek 2009 március 9-i mélypontja után.
Innét nincs hova javulni
A tudós említette, hogy nem csak szerinte túlértékelt a részvénypiac, de az intézményi befektetők körében végzett felmérések szerint is. Emlékeztetett arra, hogy sok gazdasági mutató rekordszinten van vagy több éves emelkedésen van túl, mint az amerikai lakáspiac. Így innét további javulást már nehéz elképzelni, nő a pesszimizmus a gazdasággal kapcsolatban.
Ennek egy jele: a CNBC mai véleménycikke szerint nő az esélye, hogy Jimmy Carter elnök óta először Donald Trump fog majd úgy harcba szállni az újraválasztásáért a következő elnökválasztáson, hogy közben recesszió lesz.
Az igazi gyilkos
Az Alapblog “Nyugdíjas” nevű szerzője szerint “az igazi gyilkost az egyre nyilvánvalóbban lassuló világgazdasági növekedésben kell keresnünk”. Zsiday Viktor alapkezelő pedig arra számít, hogy a részvénypiacok elvesztegetett évtizede következik. (Ebből itt idéztük bővebben).
(Ez a cikk semmiképpen sem jelent befektetési tanácsadást, és nem biztat semmilyen termék, befektetési vagy más eszköz megvételére, csupán ismeretterjesztési célokat szolgál.)
|
A félelem indexei Az S&P 500 index (opcióinak) volatilitását mutató, “félelem-indexnek” is nevezett VIX index értéke október második fele óta általában 20-30 között ugrál, ami utoljára áprilisban fordult elő. Hasonlóan viselkedik az európai párja, az EuroStoxx 50 index volatilitását ábrázoló VSTOXX index is. Februárban a VIX az 50-es szintet is érintette, és az akkori volatilitás-robbanás után több, a volatilitást shortoló ETF-et bezártak. Most még látszólag ettől messze vagyunk, de a helyzet rendkívül gyorsan tud változni. Újabb ETF-ek bezárásához azért most lehet, hogy nagyobb volatilitás kéne, mert a korábbiak közül, amelyik épphogy túlélte, az csökkentette a kockázatot. A ProShares Short VIX Short-Term Futures (SVXY) nevű VIX Short ETF például 1-ről 0,5-re csökkentette a tőkeáttételt, vagyis egy százaléknyi VIX-esés csak fél százalékkal növeli az ETF árfolyamát, és fordítva. |
