A különösen olcsó, mert nagyon utált vagy mellőzött, elfelejtett befektetések gyakran hoznak óriási hasznot, ha valaki jó időben jó helyre fekteti be a pénzét. („Bargain hunting”, filléres, leértékelt áruk, alkalmi vételek vadászata.) Ilyen volt tavaly év végén például a szénbányák, az aranybányák vagy az ezüstbányák esete, amelyekkel meg is háromszorozhatta valaki a tőkéjét. (Erről itt írtunk.)
Az olaj vagy az olajcégek papírjai is jó vétel volt az év elején több mint tíz éves mélypontokon. De hogy ne csak árupiaci területen maradjunk, a történelmi mélységekbe zuhanó görög részvényekkel is többet lehetett keresni idén a februári mélypont körül, mint a többi tőzsdén.
Özvegycsinálók és túlélők
Néha elő-előfordul az angol befektetési oldalakon egy másik hasonló terület, az uránbányászat. A Reuters tudósítása például nemrég arról írt, hogy az uránbányászok „túlélő módba kapcsoltak”, annak ellenére, hogy ez már több éve így lehet. Az urán „egyike a legutáltabb befektetéseknek … uránból longnak lenni már egy évtizede özvegycsináló befektetés volt” - írja egy befektetési blog.
A fukushima katasztrófa óta a 42 japán erőmű túlnyomó részét lekapcsolták, Németország az atomenergia kivezetéséről döntött, és másutt is visszaestek az erőmű-építkezések. Ám van, ahol további erőműveket építenek – Kína, Oroszország, India, de például Nagy-Britanniában is –, és a nukleáris energia termelésének értéke pár éven belül utolérheti a Fukushima előtti értékeket.
Hetedáron megéri?
Az után ára azonban padlón van. Az Investing.com ábrája szerint 2007. január elején 140 dollár volt egy kontraktus a határidős piacon, most csak 20 dollár, azaz a hetedére esett. Ez nagyon alkalmi vételnek tűnik, megmozgathatja azok fantáziáját, akik az alkalmi vételeket keresik.
De van, amikor tíz év sem elég a tisztán látáshoz. Ha még hosszabb idősorokat keresünk, kiderül, hogy 2007 körül egy hatalmas uránpiaci lufi fújódott, extém magas árakkal. A sugárzó fém ára akkoriban – amint a Wikipedia kiváló ábráján látszik – 10-15 dollárról ment fel 120-140 dollárra, esett vissza azután ennek harmadára, 30-50 dollárra. Ez erodálódott mára tovább, a jelenlegi 20 dollár reálértéken, az inflációt is beleszámolva nagyjából annyi lehet, mint a 2000-2002-es 7-12 dolláros szintek.
Részvények tizedáron
Vagyis olcsó, de reálértéken korábban évekig volt hasonló szinten a nyersanyag ára, így valószínűleg nem tekinthető kirívónak. Aki mindenesetre magát a fémet szeretné megvenni, az – mivel a határidős kontraktusok valószínűleg nem érhetők el mindenkinek – vehet például az Uranium Participation Corporation részvényeiből. A társaság, hasonlóan egyes árupiaci ETF-ekhez, mást sem csinál, mint a fizikai fémet birtokolja, tárolja. A papírok 2007 elején 16 kanadai dolláron álltak, ma 3,8 dollár körül vannak.
Hasonló, részben még olyanabb a helyzet az uránium-kitermelőkkel. Ilyen részvényekbe leginkább egy ETF-en keresztül lehet fektetni. Az 2010-ben indult Global X Uranium ETF (URA) Fukushima előtt 125 USA-dollár volt, most 12,3. Az utóbbi egy évben azonban már csak 20 százalékot esett, miközben az urán ára 45 százalékot (37-ről 20 dollárra). Az Amerikában tőzsdén jegyzett alap a Solactive Global Uranium Total Return Index értékét igyekszik követni.
Certifikátok Frankfurtban
Akadnak még más befektetési eszközök is, amelyekkel elvileg az atomenergia-szektorból lehet részesedni, a frankfurti tőzsdén kapható pár certifikát, amelyek túlélték a katasztrófát. Az egyik a DWS Uran Exploration TR indexre szól, és kizárólag vagy zömmel urán bányászatából élő cégeket ábrázol. Esett is rendesen az árfolyama, tíz év alatt majdnem 95 százalékkal, 52 euróról 2,8-ra. Szépséghibája, hogy a napokban éppen nulla darabra van belőle eladó.
A Société Générale URAX - World Uranium EUR Total Return Indexre szóló értékpapírja csak ötödére esett tíz év alatt, az utóbbi egy évben pedig meglepő módon még növekedett is az értéke. Ennek magyarázata, hogy olyan óriáscégek, nyersanyagpiaci holdingok is vannak az indexében, amelyek tevékenységének csak egy részét teszi ki az urán kitermelése, mint a BHP Billiton vagy a Rio Tinto.
Az erőműveknek könnyebb
A Goldman Sachs-nek az S&P Global Nuclear Energy Indexre szakosodott certifikátja tíz év alatt alig esett, az utóbbi egy évben pedig stagnált. Ez olyan társaságok részvényeit is tartalmazza, amelyek erőműveket üzemeltetnek. Azok költségeiben egyébként csak csekély részt képvisel a nyersanyag, az urán, ráadásul kifejezetten jó nekik a sugárzó fém olcsósága. Ezen kívül azonban sok más tényező befolyásolja a működésüket (például a hatósági áramárak).
Hulló kések közé ne nyúlj
De hogy érdemes-e „hulló kések közé nyúlni”, hogy eljött-e már a fordulat az uránbányászok számára, az kérdéses. A jelentések szerint a túltermelés ma is tart, annak ellenére, hogy kevesebb a szereplő a piacon, mint korábban. Van, aki további 5-10 évet jósol, hogy a bányászok élete ne legyen olyan nehéz. A korábban felhalmozódott készletek és kapacitások még vélhetően nem épültek le eléggé.
Az egyik nagy kitermelő cég, a Paladin Energy nemrég távozott vezetője, John Borshoff a Reutersnek a héten azt mondta, „még évekig tarthat, amíg az uránbányászok kiássák magukat a fél évtizeddel ezelőtti fukushimai katasztrófa által ütött lyukból”. Pedig egyúttal az illetőt a szektor egyik legnagyobb bikájának (árfolyamemelkedés-hívőjének) is nevezi a hírügynökség. A szakember szerint azonban 9-24 hónap múlva már látszódhatnak a fordulat első jelei.
Orbán Viktornak is odaszólt. 
