Hol volt, hol nem volt, volt egy 80 év feletti nyugdíjas házaspár, akik telekommunikációs számlái együtt nemrég megközelítették a havi 50 ezer forintot. Ebből a telefon- és mobiltelefon-számlák meghaladták harmincezret, pedig ahogy az idős emberek általában, egyre kevesebbet telefonáltak. Már alig interneteztek valamit, és a televízióban is jellemzően ugyanazt a három-négy csatornát nézték. A vezetékes telefon alig-alig csörrent meg, és ők sem emelték fela a kagylót.
Hogyan lehetséges ez?
Nagyjából a következő tételekből jött össze ez a vállalkozóknak is beillő kommunikációs költség:
- Egyiküknek körülbelül 15 ezer forintos havi mobilelőfizetése volt, amely korlátlan beszélgetést és 15 gigabájt mobilinternetet tartalmazott. (Ehhez két év hűségnyilatkozattal kapott valamikor ingyen egy eléggé vacak, eleve elavult, olcsó okostelefont.) Az illető nemhogy 15 gigabájt, de 150 megabájt mobilinternetet se használt el egy hónapban, mivel a kevéske internetezését is inkább egy laptopon bonyolította le.
- A nagymamának mintegy havi 7000 forint volt a mobilcsomagja, amiben szintén több gigabájtnyi adat volt. Pedig nem is volt internetképes a készüléke, úgynevezett nagyitelefont használt. E számla nagy része is feleslegesnek bizonyult, neki valójában egy feltöltőkártya is elég, évi 2-3 rátöltéssel.
- Mindkét személyre rásóztak valamikor egy kétes hasznosságú „extra készülékbiztosítást”, ami 2 x 2000 forint volt havonta, pedig az ő készülékeiken nemigen volt mit biztosítani.
- Fizettek egy havi 6000 forintos vonalas előfizetést, sok-sok ingyenes beszélgetéssel, ami teljesen kihasználatlanul állt.
- Volt még egy alapszintű internet-előfizetésük (egy másik cégnél), 7000 forint körüli áron.
- Mintegy 130-140 TV-csatornát kaptak további mintegy 8000-ért.
Belépni könnyű, kilépni nehéz
Az már csak a hab a tortán, hogy amikor megpróbáltuk ezeket a tételeket mind-mind lemondani vagy csökkenteni, nagy részüket online vagy telefonon egyáltalán nem lehetett megváltoztatni. Be kellett (volna) rángatni idős és beteg embereket a közeli kisvárosba, hogy személyesen jelenjenek meg. (Az egész procedúra végül több hónapig tartott. Abszurd módon például először egy digitális modemet kellett ahhoz installálni, hogy lemondhassák a régi, analóg vonalas telefont...)
Tapasztalataink szerint legalább kettő Magyarországon működő telekommunikációs társaság üzletpolitikája az, hogy egyetlen csettintésre (pár szóra a telefonban) azonnal megnyitják a teret a még nagyobb csomagok, még drágább szolgáltatások előtt. De azt határozottan akadályozni, nehezíteni próbálják, hogy ezeket visszafogjuk, lejjebb vegyük (downgrade-eljük), azaz olcsóbb csomagra cseréljük vagy megszüntessük.
Jó lenne erre valami jogszabály. Minden szolgáltatás lemondható is legyen ugyanolyan könnyen, ahogy megrendelték.
Hogyan jutnak idáig a nyugdíjasok?
Ezeket a feleslegesen drága előfizetéseket persze valószínűleg még jóval aktívabb korukban kötötték, amikor tényleg sokat telefonáltak és valamivel többet neteztek is. (Bár szerintem ennyi netre soha nem is volt szükségük.) Azután tovább görgették, megszokásból, információhiányból, meg talán az ingyen készülékek ismétlődő mézesmadzag-ígérete miatt. (Ők maguk sem emlékeztek már rá a lassan súlyosbodó betegségek árnyékában.)
Nem tudjuk pontosan, hogy a cég üzletpolitikája és ügynökeinek rábeszélő képessége mennyiben vezetett ide, és mennyiben köszönhető ez az időseknek modern technológiához való hozzá nem értésének. De az nagyon valószínű, hogy az országban még lehet akár pár százezer olyan személy is, aki indokolatlanul magas díjakat fizet internetért, mobiltelefonért, esetleg televízióért, készülékbérlésért, készülékbiztosításért.
Évi százezreket spórolhat
Így ha az ön környezetében vannak idősebbek, akiknek gyanúsan magas a telekommunikációs költése, próbálja meg rávenni őket ezek alapos átnézésére. Indítsák meg azokat a néha sajnos macerás eljárásokat, amelyeknek a végével a szolgáltatáscsomagokat és azok díját lényegesen csökkenteni lehet. Elképzelhető, hogy havonta pár tízezer forintot is meg tud nekik spórolni, ami éves szinten már egy kisebb vagyon, több százezer forint, extrém esetben a félmilliót is elérheti.
Utáljuk-e a telekom-társaságokat? Igen, ahogy minden más, a helyzeti előnyével visszaélő, vagy legalábbis az ügyfél érdekeire nem figyelő közszolgáltatót, hivatalt és nagyvállalatot is.
Hol a fogyasztóvédelem?
A befektetéseket már agyonszabályozzák, egy pár százezer forintos részvényvásárláshoz is megfelelési teszteket, nyilatkozatokat és más papírhegyeket kell kitölteni. Egy két éves, például havi 32 (összesen 768) ezer forintos elköteleződést jelentő telekommunikációs szerződésnél vajon miért nem vizsgálják meg, hogy az az adott ügyfélnek való-e? A fogyasztóvédelemben is sok tennivaló lehet még Magyarországon.
„Megfelelő választ adnak” – közölte Dmitrij Peszkov. 
