Az „mrp-zés” kifejezés lassan szócikket kap a magyar nyelv értelmező szótáraiban. Nem is csoda, hiszen az MRP-k a munkajövedelmek kifizetésének egy kifejezetten előnyös formáját tudják nyújtani. A Jalsovszky Ügyvédi iroda szerint nem árt azonban óvatosnak lenni: a szabályozás a rengeteg lehetőség mellett több buktatót is rejt magában.
Mi is az MRP?
Az MRP egy olyan szervezet, amelyet egy foglalkoztató azért hoz létre, hogy általa vagy anyavállalata által kibocsájtott értékpapírokat tartson a munkavállalók javára. Ahelyett tehát, hogy a foglalkoztató vagy annak tulajdonosa közvetlenül adna értékpapírt a munkavállalóknak, alapít egy MRP szervezetet és annak adja át az értékpapírjokat. Az MRP szervezetben a társaság munkavállalói tagi részesedést kapnak és ezáltal tudnak hozzájutni az MRP-nek átadott értékpapírok hozamához.
Bár a munkavállalók tulajdonosai lesznek az MRP szervezetnek, részesedésük kizárólag arra jogosítja őket, hogy kifizetésben részesüljenek a szervezeten keresztül, szavazati joguk vagy beleszólásuk sem az MRP szervezet ügyeibe, sem pedig azon keresztül a munkáltató ügyeibe nincsen.
Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere kiemelte, hogy az MRP legnagyobb előnye annak adózásában rejlik: MRP-n keresztül munkavállalók tőkejövedelemként (azaz 15 százalékos adóteherrel) adózó jövedelemhez jutnak, ahelyett, hogy a juttatáson a teljes munkavállalói és munkáltatói közteher lenne fizetendő. Ennek a kedvező adózásnak nagyon fontos eleme a dolgozók MRP szervezetben való részesedésszerzésének adómentessége is: normális esetben ugyanis, amikor a munkáltató közvetlen juttat a munkavállalóknak ingyenesen vagy kedvezményesen értékpapírt, a juttatás után adózni kellene – éspedig a magas bérterhek mellett.
Lehetőségek széles tárháza
Klasszikusan, az MRP szervezet a foglalkoztató részvényeinek egy részét tartja tulajdonában a munkavállalók javára, és a részvényeken termelődő osztalékból származó nyereségét osztja fel a dolgozók között, ugyancsak osztalékként. A jogszabályi megfogalmazás azonban ennél lényegesen szélesebb körben is alkalmazhatóvá teszi az MRP-ket.
Nincsen kizárva, hogy az MRP szervezet ne részvényt, hanem a foglalkoztató által kibocsájtott kötvényt vagy egyéb értékpapírt tartson, és ennek hozamát ossza fel a munkavállalók között. Nincs korlátozás arra nézve sem, hogy ne az értékpapír hozama, hanem az értékpapír eladásával vagy visszavásárlásával realizált tőkenyereség kerüljön felosztásra. Kialakíthatók továbbá olyan konstrukciók is, amelyekben a kifizetések csak részben vagy egyáltalán nem függenek az értékpapír hozamától.
Rugalmasságot biztosít a rendszer a tekintetben is, hogy a munkáltató értékpapírjain túlmenően akár a munkáltató anyavállalatának az értékpapírjai is bevonhatók lehetnek az MRP körébe. Ezáltal akár kft. formájában működő cégek is tudják az MRP előnyeit élvezni. Ha ugyanis a munkáltató önmaga nem tud MRP szervezetet létrehozni (mert a kft. üzletrésze nem minősül értékpapírnak), de anyavállalata egy zrt. (vagy akár kifejezetten az MRP létrehozása céljából, zrt. formájában működő holdingtársaság kerül megalapításra a munkáltató tulajdonosaként), akkor az MRP szervezetbe ezen holdingtársaság részvényei bevihetők lesznek.
És amire figyelni kell
Nem árt azonban több dologgal is tisztában lenni MRP megalapításakor. A munkavállalói kifizetések alapdokumentuma a javadalmazási politika, amely tartalmazza, mely munkavállaló milyen mértékben juthat hozzá az MRP-ben képződő jövedelemhez. A jogszabály azonban számos feltételt tartalmaz, amit a javadalmazási politika megalkotásánál figyelembe kell venni. Gondosan kell például megfogalmazni a javadalmazási politikát annak érdekében, hogy az ne tartalmazzon a munkavállalók közötti indokolatlan hátrányos megkülönböztetést, valamint figyelembe kell venni azt a törvényi kritériumot is, hogy a kifizetések feltétele a társaság működési eredményének vagy egyéb mutatóinak előre rögzített javulása.
Legalább ennyire kényes kérdés a foglalkoztató társasága feletti tulajdonosi kontroll megtartása. Megfelelő struktúrával és szerződéses rendszerrel szükséges azt kidolgozni, hogy hiába kerül át a foglalkoztató részvényeinek egy része az MRP-hez, az semmiképpen se eredményezze a tulajdonosi döntési jogának megnyirbálását.
Fontos látni végezetül, hogy az MRP sem technikailag, sem annak célja szerint nem alkalmas arra, hogy az rendszeres munkabérek kifizetésének egy alternatív csatornájává váljon. MRP-n keresztül leginkább bónuszok, prémiumok kifizetésére kerülhet sor.
Hajszálra a lélektani szinttől a magyar fizetőeszköz. 
