A legfontosabb tudnivalókat Dr. Krisztián Alexandra és dr. Tamási Artúr, a Baker McKenzie vitarendezési csoport társvezető ügyvédje gyűjtötte össze.
A koronavírussal kapcsolatos kereskedelmi kérdéseket meg kell különböztetni aszerint, hogy a koronavírus a szerződés teljesítését lehetetlenné teszi vagy "csupán" akadályozza. Lehetetlenülés esetén beszélhetünk a sokszor emlegetett vis maiorról. A vis maior a magyar jogban nincs definiálva, és nem vonatkozik rá speciális jogi szabályozás sem. A bírói gyakorlat a vis maiort olyan abszolút ellenállhatatlan természeti vagy emberi erőnek tekinti, amelyet emberi eszközökkel nem lehet meggátolni, és amely tipikusan a szerződések lehetetlenüléséhez vezet.
Ha egy terület karantén alatt van, vagy bizonyos tevékenységeket a koronavírus miatt korlátoznak, akkor ez a szerződés jogi lehetetlenüléséhez vezethet. A személyesen nyújtott szolgáltatások esetében pedig előfordulhat fizikai okból való lehetetlenülés – például ha a zártkörű rendezvényre meghívott ismert fellépő megfertőződik a vírussal. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt pedig a mulasztó fél köteles megtéríteni.
Megszűnik a szerződés, ha a lehetetlen a teljesítés
A magyar jog szerint a teljesítés lehetetlenné válásának következménye a szerződés megszűnése. A lehetetlenülésért való felelősséget a szerződésszegés általános szabályai szerint kell vizsgálni, a jogkövetkezmények attól függenek, hogy az egyik fél felelőssé tehető-e a szerződés lehetetlenüléséért. Ha egyik fél sem felelős, akkor a a felelnek lényegében el kell számolniuk egymással. Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti. Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.
A koronavírus okozta üzleti nehézségek sokszor nem a szerződés lehetetlenüléséhez, csupán megszegéséhez vezetnek – például késedelemhez vagy részteljesítéshez.
A koronavírus okozta késedelmes teljesítésre és a teljesítés egy részének elmaradására is a szerződésszegés általános szabályai lesznek alkalmazandók.
A magyar jog szerint a 2014. március 15. előtt kötött szerződésekre a régi magyar polgári törvénykönyv előírásait kell alkalmazni. Ennek értelmében, ha egy vállalkozás megszegi a szerződést a koronavírus miatt, akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy mindent megtett, ami az adott helyzetben ésszerűen elvárható volt.
Nem mindegy, mikor kötötték a szerződést
A 2014. március 15. után kötött szerződésekre nézve már az új polgári törvénykönyv az irányadó. Eszerint a szerződésszegéssel – például nem teljesítés, késedelem – okozott károk megtérítése alól akkor lehet mentesülni, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A 2020 előtt megkötött szerződések esetében a szerződésszegő fél jobb eséllyel mentesülhet a felelősség alól, mert a koronavírus a vállalkozások ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható eseménynek minősülhet. Azonban ekkor is vizsgálni kell, hogy a fél mindent megtett-e a körülmény elkerülése, illetve a kár elhárítása érdekében.
A 2020-as szerződések esetében ez már nehezebb lesz, mert idén már számolni lehet a koronavírus következményeivel, tehát a körülmény lehet előre látható. A koronavírussal kapcsolatos zavarok így várhatóan előreláthatóak például Kínával vagy Olaszországgal kapcsolatos szerződések esetében. Vitatott lehet ugyanakkor az előreláthatóság a járvány által érintetlen, vagy csak csekély mértékben érintett területekhez kapcsolódó szerződések esetén.
A régi Ptk. szigorúbb a kártérítésnél
A régi polgári törvénykönyv a kártérítés mértékében szigorúbb, mint az új, ugyanis a teljes kártérítés elvét követi.
Szerződésszegés esetén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt, a jogosult vagyonában beállt egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt is. Az új polgári törvénykönyv a szerződésszegéssel okozott károk megtérítését az egyéb károk szerződéskötéskori előreláthatósága hiányában a szolgáltatás tárgyában keletkezett károkra redukálja. A szándékos szerződésszegés esetén viszont a teljes kárt meg kell téríteni. Ez különös jelentőséggel bírhat a koronavírus szempontjából, mivel sok vállalat fontolóra veheti szerződéseik megszegését a munkavállalók és üzleti tevékenységeik védelme érdekében. Ilyen üzleti döntés lehet például a magas kockázatú területekre történő szállítás felfüggesztése vagy a magas kockázatú ügyfelek kiszolgálásának elutasítása.
A koronavírus nemcsak a már megkötött szerződésekre van hatással, hanem a jövőben megkötendőkre is, ezért a vállalkozások számára tanácsos, hogy a koronavírust (és a potenciális jövőbeli járványokat is) vegyék figyelembe az új szerződések megkötésekor. Sok nemzetközi szerződés tartalmaz vis maior klauzulát, azonban az nem feltétlenül elégséges a koronavírussal kapcsolatos problémák kezeléséhez. A megfelelő vis maior klauzula egy szerződésben rendezheti a koronavírus miatti szerződésszegésért való felelősséget, illetve a koronavírus esetén a követendő eljárást a felek között.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
