Mesés bért fizet, de zsugorítja a magyar gazdaságot a Samsung

A Samsung SDI gödi üzeme. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.

Szokás szerint nem fukarkodott a hangzatos megfogalmazásokkal Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor múlt hónapban bejelentette, hogy bővíti gödi akkumulátorgyártó üzemét a Samsung SDI. A 390 milliárd forintból megvalósuló, 1200 munkahelyet teremtő beruházással a miniszter szerint eldőlt az is, hogy az új (elektromos) autóipari korszakban Magyarország lesz az európai autógyártás egyik fellegvára. Hozzátette, a fejlesztés hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország fenntartsa az európai átlagnál legalább 2 százalékponttal magasabb gazdasági növekedési ütemét.

Hosszabb távon természetesen lehet, hogy így lesz,

tavaly azonban, bármilyen meghökkentő, a Samsung gödi gyára csökkentette Magyarország gazdasági teljesítményét, azaz a GDP-t.

(Nemcsak a növekedés ütemét, hanem a számszerű mutatót is, amely tavaly 42,66 ezer milliárd forint volt.) A részletek előtt azonban érdemes röviden feleleveníteni a vállalat múltját. A szerteágazó Samsung-birodalmon belül külön vállalatcsoportnak számító SDI 2001-ben telepedett meg Gödön, ahol egyebek mellett képcsöveket és plazmapaneleket gyártott tévékhez. Miután a technológiaváltás nyomán ezek iránt lényegében megszűnt a kereslet, a gyárat 2014-ben bezárták. A magyar cégnél^* végelszámolás indult, a gyárat pedig megpróbálták eladni.

Ez nem sikerült, ami kapóra jött, amikor egyértelművé vált, hogy hamarosan Európában is hatalmas igény lesz elektromos autók akkumulátoraira. Így a vállalat megmaradt, a gyárat pedig 2016 közepén elkezdték felkészíteni az akkumulátorgyártásra. A következő év májusában már át is adták, az ünnepségen Orbán Viktor is részt vett. (Az anyacég történetét bemutató oldalon a nyitókép alatt rögtön egy olyan kép látható, ahol mások mellett a magyar miniszterelnök vágja át a szalagot. Egyébként fát is ültetett.) 2017 decemberében egy járási vezetőknek szervezett látogatáson a magyar cég vezérigazgatója azt mondta, hogy próbagyártás folyik, a szériagyártás 2018 májusában kezdődik.

Tavaly tehát már részben üzemszerűen működött a gyár, így érdemes megnézni, mire jutott a könyveit euróban vezető vállalat. A jókora késéssel leadott beszámoló szerint sok jóra nem, a 63 millió eurós árbevétel mellé ugyanis 87 millió euró adózás utáni veszteség társult. Ezeknél a számoknál azonban fontosabb a magyar gazdaság szempontjából a (bruttó) hozzáadott érték, amely azt mutatja meg, hogy egy cégnél mennyi értéket tettek hozzá a máshonnan vásárolt termékekhez és szolgáltatásokhoz. Termelői oldalról nézve meghatározó részben a hozzáadott értékek összegzéséből alakul ki az ország GDP-je.

A hozzáadott értéket többféleképpen ki lehet számolni, ezt ebben az esetben háromféleképpen is megtettem^* (részletek a csillagra kattintva). A Samsung SDI 2018-as hozzáadott értéke a különféle számítások szerint -29 és -56 millió euró között volt, és az első szám jött ki a KSH-éhoz legközelebb álló módszertannal. Vagyis (tavalyi átlagárfolyammal számolva)

a gödi gyár 2018-ban több mint 9 milliárd forinttal csökkentette a magyar GDP-t.

Mivel logikátlannak tűnt, hogy egy idehaza működő gyár rontsa az ország gazdasági teljesítményét, megkérdeztem a KSH-t, lehetséges-e ilyesmi. A statisztikai hivatal válasza egyértelművé tette, hogy ha egy vállalatnak negatív a hozzáadott értéke, akkor annak a GDP-re csökkentő hatása van.

Érdemes tehát a beszámoló alapján a mélyére ásni annak, hogy mi okozhatta ezt a különös jelenséget. Először is fontos lehet, hogy a magyar cég árbevétele teljes mértékben más Samsung-vállalatoktól származik^*. Így annak meghatározása, hogy a magyar társaság milyen áron értékesíti a termékeit, bizonyos határok között csoporton belüli döntés. Valószínűleg hasonló a helyzet a szállítói oldalon, ahol ennyire pontos összegzést ugyan nem lehet készíteni, de az év végi egyenleg alapján úgy tűnik, hogy jórészt a beszerzések is csoporton belül maradtak.

Ennél részletesebb adatok hiányában nem lehet konkrétan a Samsung SDI-t megítélni, de arról korábban már többször is írtunk és beszéltünk, hogy a nemzetközi vállalatcsoportoknak milyen széles mozgástere van a belső elszámoló, avagy transzferárak meghatározásában, és ennek milyen hatása van az egyes cégek eredményeire és ezen keresztül a magyar GDP-re is. Ezekbe a lapokba igazán csak akkor lehet belelátni, amikor egy cég valamiért az érdekében állónak gondolja, hogy felfedje a belső praktikái egy részét.

A gödi vállalatra visszatérve, a kiadások között feltűnő az egyéb igénybe vett szolgáltatások közel 27 millió eurós összege, amelyről csak azt tudjuk, hogy mi nem tartozik közéjük^*. Más témák mellett az egyéb kategória tartalmára is rákérdeztem a Samsung SDI nemzetközi PR-elérhetőségeire küldött e-mailben, de válasz a cikk megjelenéséig nem érkezett.

Párját ritkító mínusz

Mennyire számít rendkívülinek, hogy egy éppen beinduló gyár nemcsak veszteséges, hanem még csökkenti is a magyar GDP-t? Ennek megítéléséhez megnéztem az utóbbi bő évtizedből három, szintén a nulláról induló cégnek a hasonló életszakaszát. Az első a Hankook rácalmási gumiabroncsgyára, amelyet 2007 nyarán avattak fel. A 2008-as beszámolója sajnos nem lelhető fel a céginformációs rendszerben, de a 2009-es azt mutatja, hogy ugyan még szerény mértékben veszteséges volt a vállalat, de mindhárom számítási módszer szerint pozitív volt a GDP-hozzájárulása, a KSH-módszerhez legközelebb álló alapján 19 milliárd forintot tett hozzá a magyar gazdasághoz.

A második példa a Mercedes kecskeméti gyára, amely 2011-ben mutatott először értékelhető számokat. Ekkor a cég még erősen veszteséges volt, de a Hankookhoz hasonlóan mindenféle matek szerint „GDP-pozitív”, a kiemelten kezelt mutató szerint körülbelül 28 millió euróval járult hozzá abban az évben a magyar gazdaság teljesítményéhez. (Ez a cég is euróban vezeti a könyveit.)

A harmadik vizsgált vállalat az Apollo Tyres gyöngyöshalászi gumiabroncsgyára, amely már inkább hasonlít a Samsungéra: nemcsak veszteséges volt az első érdemi évében^*, hanem a GDP-t is csökkentette. Igaz, a Samsunghoz képest csak csekély mértékben, 1,5 milliárd forinttal. Ha ennek okaként egy tételt kell kiemelni, akkor az a kapcsolt (azaz csoporton belüli) vállalkozások által átterhelt költségek 2,2 milliárdos összege, amely nélkül pluszban lett volna a cég.

Legutóbbi üzleti évében az Apollo (miközben szerény mértékben még veszteséges maradt) már ténylegesen GDP-pozitívvá vált, közel 12 milliárd forintot tett hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez. Remélhetőleg ez a fordulat idén a Samsung SDI-nél is megtörténik – már csak azért is, mert a Szijjártó Péter által bejelentett beruházáshoz a kormány 108 millió euró állami támogatást akar adni. Erről még azért nem lehet tényként írni, mert az Európai Bizottság vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy ez összhangban van-e az uniós szabályokkal.^* Ez a jelenlegi árfolyamon több mint 35 milliárd forint hatalmas összeg, ennél többel, 131 millió euróval csak a Mol Tiszaújvárosban épülő petrolkémiai üzemét támogatja a magyar állam.

Vagyis a multik között a Samsung SDI rekorder lesz, ha Brüsszel átengedi a kormánydöntést.

Elég különösen nézne ki, ha az állam egy olyan vállalat beruházását támogatná ezzel a hatalmas összeggel, amely rombolja az ország gazdasági teljesítményét. Másrészt a kormány befektetésösztönző döntéseit vizsgálva az Állami Számvevőszék is azt az ajánlást fogalmazta meg nemrég (amúgy pont a gödi beruházás bejelentésének napján), hogy csak olyan fejlesztéseket érdemes támogatni, amelyeknél magas a hozzáadott érték – nyilván a pozitív tartományban.

Furcsán magas fizetések

A Samsung SDI tavalyi beszámolójában egyébként van még néhány érdekesség. Az egyik, hogy egy gyár esetében szokatlan módon az év végi állapot szerint jóval több volt a szellemi munkakörben dolgozó (303 ember), mint a fizikai munkás (231 fő). Ám ha hinni lehet a számoknak, mégis az utóbbiak lehettek sokkal elégedettebbek: az eurós összegeket tavalyi átlagárfolyammal átváltva azt kapjuk, hogy az átlagos fizikai dolgozó havi bruttó 527 ezer forintot keresett, míg a fehérgallérosoknak be kellett érniük 396 ezerrel. Mindegyik nagyobb a tavalyi nemzetgazdasági (307 ezer forint^*), Pest megyei (299 ezer) és országos feldolgozóipari átlagnál (316 ezer) is.

Ha a személyi jellegű egyéb kifizetések összegével is számolunk, akkor azt kapjuk, hogy (itt már nem érhető el fizikai-szellemi megoszlás) tavaly egy átlagos Samsung SDI-dolgozó havi bruttó 640 ezer forint javadalmazásban részesült. Ez a tavalyi feldolgozóipari munkajövedelemnél 76 százalékkal több – már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hiszen a személyi jellegű egyéb kifizetések java részét általában a nem annyira bőséges cafeteria adja. Felmerülhet, hogy a termelés beindításával, felfuttatásával kapcsolatban Gödön dolgozó dél-koreai dolgozók javadalmazása nyomhatta meg a számokat, de az ezzel kapcsolatos kérdésekre sem érkezett válasz. A létszám tavaly óta egyébként sokat nőtt, a legfrissebb elérhető adat szerint már 1313-an dolgoznak a gödi vállalatnál.

(G7)