|
| MTI Fotó: Sóki Tamás |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
A mostani kormány egyik legérdekesebb húzása volt a trafikmutyiként is emlegetett dohánykereskedelmi átalakítás, amikor hirtelen elvették a kisboltoktól a dohánytermékek árusításának jogát, és egy meglehetősen önkényes rendszerben osztottak ki trafik-koncessziókat. Az uralkodó értelmezés szerint a kormánypárt a helyi támogatói klientúrájának kívánt jövedelmet újraosztani ezzel a radikális lépéssel, de egy kormányközeli dohányipari vállalkozó, Sánta János húzásai is hamar felsejlettek a háttérben.
A rendszer most már több mint hat éve fut, és az induláskor kiváltott indulatokhoz képest tulajdonképpen elfogadottá vált. De vajon beváltotta a trafikosok reményeit, akik abban bízhattak, hogy a frissen megszerzett monopoljogukkal kényelmes jövedelemre tehetnek majd szert?
Megnéztük, hogy az utóbbi évek beszámolói alapján hogyan megy a trafikoknak, hol vannak a legsikeresebb nemzeti dohányboltok, és ezek mennyi pénzt termelnek tulajdonosaiknak. Ami azt illeti, hatalmas piacról van szó, tavaly már 680 milliárd forintot költöttek a magyarok dohányárukra, ami majdnem annyi, mint amennyi ételre és italra ment. Egy ilyen nagy méretű, ám ennyire furán szabályozott piacon többféle stratégia is kialakul.
Nemzeti dohányboltból az adóhatóság (NAV) adatbázisa szerint 5300 van az országban, 2300 trafikot egyéni vállalkozók visznek, háromezret pedig összesen ezerötszáz cég üzemeltet. Csak utóbbiaknak ismerjük a pénzügyi adatait, de ezekből már jól át lehet látni a folyamatokat.*
Hiába a boltok elhelyezkedése a legfontosabb, a trafikcégek erősorrendje egyáltalán nem merev (ezt az alábbi ábrán az évekre klikkelve végig lehet nézni; az ábra a trafikcégek árbevételét mutatja a tavalyi sorrendjük szerint).
Ez ritkább esetben az engedélyek megszerzésének-elvesztésének köszönhető, gyakran viszont azt mutatja, hogy egyes dohányboltosok ravaszabbul használták ki az utóbbi években engedélyezett egyre több árusítható terméket, mint mások – legyen szó alkoholos italokról, alternatív dohánytermékekről vagy ezeknél ártatlanabb dolgokról. Ezeken a nem dohánytermékeken az árazási lehetőségeik is jobbak.
A száz legnagyobb trafikcég egyenként átlagosan 3,9 trafikot kezel, és összesen százmilliárd forint feletti árbevételükkel ők adják az összes forgalom több mint hatodát (illetve a trafikcégeken átmenő forgalom negyedét); ebbe a körbe évi 800 millió forint árbevétellel lehet bekerülni. Ám ezek a boltok tavaly mindössze 3,7 milliárd forint nyereséget termeltek. Ez ugyan előrelépés a 2017-es 3,2 milliárdhoz képest, de nagyságrendileg nem olyan pénz, amire a NER-ben felfigyelnének.
Igaz, a trafikokon belül is kialakultak részben informális, részben kereszttulajdonláson alapuló hálózatok, amelyek egyike-másika már egészen nagy piaci erővel bír. A korábban a hvg.hu tényfeltáró cikkei nyomán a Continental körhöz sorolt trafikcégek közül 70-et azonosítottunk be, ezek 38 milliárd forint árbevételt termeltek, míg a Vietnami “Vu” Zoliként ismert Vu Quy Duong köréhez tartozónak mondott harminc trafik összesen 20 milliárd forintot hozott. Utóbbi kör jól láthatóan kevesebb cégben konszolidálta a trafikjait, amelyek egyenként is nagyobb forgalmat bonyolítanak (nem véletlenül, hiszen szinte az összes Budapesten van).
Érdekes módon mind a “Continental”, mind a “Vu”-kör trafikjai a 3-4 százalékos iparági átlag alatti profitrátával dolgoznak. Ezt elvileg magyarázhatják az üzletmenethez szorosan nem kapcsolódó kifizetések is, de az is lehet, hogy csak nehezen tudnak mit kezdeni a piaci helyzettel.
A magyar kiskereskedelemnek tényleg csak ilyen védett körülmények között van esélye, ahol az engedélyek és a hatósági árak mögé is elbújhatnak a boltosok. Az államilag nem szabályozott piaci körülmények ugyanis egyáltalán nincsenek mellettük: a munkaerőhiány miatt emelkedő béreket nekik is ki kell fizetniük, az ingatlanpiaci drágulás miatt pedig sok helyen a bérleti díj is sokat farag a nyereségből.
Nem meglepő, hogy vélhetően még egészen nagy trafikokban is beszállnak dolgozni a tulajdonosok – ez talán még a Hegyeshalmi határátkelő trafikját üzemeltető Székács 2002 Bt-nél is így lehetett, máshogy ugyanis nehéz megmagyarázni, hogy hogyan bírhatta az utóbbi években fixen 6 bejelentett alkalmazott a munkaterhet, ami az évi 1,4 milliárd forint forgalommal járt. Náluk, és a szintén a határmenti osztrák vásárlókra építő soproni Tabarkusz Bt-nél egyetlen alkalmazottra több mint kétszázmillió forint árbevétel jutott, ami éppen háromszorosa a nagyobb trafikokban szokásosnak.
Az senkit nem lephet meg, hogy az osztrák határon vannak a kiugróan legforgalmasabb trafikok, és legfeljebb Budapest és a megyeszékhelyek legsűrűbb, belvárosi pontjain vannak még kiugró dohányboltok. Ezt mutatja az alábbi térkép, ahol azokat a trafikokat jelöljük, amelyekre a cégükön belül háromszázmillió forintnál több bevétel jut:
A 12 legerősebb forgalmú trafik közül egy kivételével mind nyugat-magyarországi. De érdekes módon nem csak az osztrák, hanem a román határon is van néhány jól pörgő trafik, az ártándi határátkelőnél például majdnem annyira élénk a piac, mint nyugatabbra: a Chaba Trafik boltja 120 millió forinttal többet termelt, mint a legmenőbb budapesti trafik (ami egyébként az egyik Deák téri trafik).
A legtöbb mutatónál hozzászokhattunk, hogy Magyarország észak-nyugati része és Budapest mintha egy másik ország lenne, ám a leggyengébben teljesítő trafikoknál nem rajzolódik ki ez a mintázat. Hiába van tehát egy dohánybolt gazdaságilag elvileg fejlettebb régióban, ez egyáltalán nem garancia a sikerre.
Ezek a százmillió forint alatti éves forgalmat bonyolító üzletek azok, amelyek potenciális bezárhatnak, a tulajdonosok sokszor gyakorlatilag vegyeskereskedésként működtetik ezeket a boltokat.
A trafikok középmezőnye, a 100-300 millió forintot termelő közel kétezer bolt nem teszi milliomossá a tulajdonosait, de nem is kell egzisztenciális gondokkal küzdeniük. Ezek a trafikok ilyen sűrűn fedik az országot:
Ez jól mutatja, hogy a dohányzás egy jövedelmi helyzettől független káros szokás, amely az ország bármely pontján el tudja tartani az államtól monopoljogot szerzett boltosokat.
(G7)
A két ország közti kapcsolatok erősítését várják tőle. 
