SAD – Seasonal Affective Disorder, szezonálisan jelentkező zavar, de egyben szójáték is, mert a „sad” szó szomorút jelent. Ez a hivatalos neve a Wikipedia szerint a betegségek 2013-as nemzetközi jegyzékében is számon tartott, levertséggel, energiahiánnyal, szorongással járó, az őszi-téli hónapokban tipikus állapotnak.
Amihez olyan, a depresszió esetében egyébként atipikusnak nevezett szimptómák járulnak, mint megnövekedett alvásigény, az édességek iránti megnövekedett vágy és testsúlynövekedés. A szezonálisan független depressziónál ugyanis inkább álmatlanság, étvágytalanság és súlycsökkenés jellemző.
Az ember téli álmot alszik?
Azt írják, többféle elmélet van az okokról, az egyik szerint a SAD betegség kialakulása a fényviszonyok téli változásával, a túl rövid nappallal (és a szerotonin-melatonin anyagcserével) függ össze. Ez a kevés fény, rövid nappal a szervezetet olyan reakciókra készteti az ősidők óta, mint a nap közbeni aktivitás korai leállítása, vagy a fokozott tápanyag-tartalékolás.
Ami egykor a túlélés szempontjából létfontosságú lehetett, a mai, bőséges élelemmel és más aktivitási időszakkal (például munkaidővel) rendelkező társadalmakban már inkább teher. A barlanglakók nem tudtak sötétedés után vadászni vagy élelmet szerezni, hát inkább pihentek, spóroltak az erejükkel, lelassultak, egyfajta téli álmot aludtak kicsiben.
Szerezz magadnak egy kis fényt
A német Wikipedia szerint a hajnali órákban, reggel hat előtt történő fénybesugárzás (fényterápia) könnyen megszüntetheti az okokat, ehhez egy nem kiugróan erős led-izzó is elég lehet. A későbbi órákban ugyanehhez már sokkal erősebb fény kell.
A Semmelweis Egyetem egyik tanszékvezetője szerint a jelenség fő oka a fényhiány, a betegség gyakoribb Északon (Skandináviában például 25 százalék) és ismeretlen a trópusokon. Mi a kettő között vagyunk 10-12 százalékos előfordulással. Főleg azt javasolják, hogy sok időt töltsünk ébren a természetes fényben és sokat mozogjunk a szabadban.
Nevess, szórakozz, élj társadalmi életet
Más források a családunkkal, barátainkkal való együttlétet, a nevetést, a táncot, a zenét is ajánlják, illetve majdnem mindent, ami örömöt és boldogságérzetet okoz (például az alkohol kivételével). Súlyos esetekben azonban pszichológus, pszichiáter, fényterápia, antidepresszáns gyógyszer segítségére lehet szükség.
Elhúzódó gerillaharcokra számítanak. 
