A tavalyi szédítő emelkedés után idén olcsóbbak lettek, majd stagnáltak a pénzügyi szolgáltatások, amelyeket főleg az drágíthatott meg, hogy a pénzintézetek ott próbálták behozni a veszteségeket, ahol tudták. A februárban havi 150 ezer forintig ingyenessé tett készpénz-felvétel és más intézkedések – például a bankokra kiszabott MNB-büntetések – nem maradtak hatástalanok.

Amint az ábrán a narancs színű vonal mutatja, idén először visszaesett a pénzügyi szolgáltatások árszínvonala, majd stagnált vagy minimális mértékben emelkedett. Ezzel együtt is 60,6 százalékkal magasabb ezen szolgáltatások árszínvonala, mint 2009 végén.

Annak ellenére, hogy teljesen az államon múlik, a postai szolgáltatásokat sem sikerült kordában tartani, ezek átlagosan 45,7 százalékkal magasabbak, mint voltak 2009 végén. Igaz, sokan már csak hivataloktól, vállalatoktól, bankoktól kapnak leveleket, főleg számlákat, a levélírás, képeslapküldés, csomagfeladás már az idősebb generációkban sem mindenhol dívik, az internet kiszorította. A sárga és fehér csekkek költségeivel az ügyfél nem találkozik, bár valahol az is el van rejtve a számlák végösszegében, az árképzésben.

A postai szolgáltatások egyébként mindössze 0,08 százalékát tették ki legutóbb a fogyasztói kosárnak, vagyis egy ezrelékét sem tették ki az átlagfogyasztó kiadásainak. A pénzügyi szolgáltatások költségeinél ez már 1,7 százalékos, közel húszszoros érték.

Ennél is sokkal nagyobb a súlya a fogyasztói kiadások között a telefonálásnak, amelyet rezsicsökkentés helyett különadóval terhelnek. Majdnem pontosan négy százalék, azaz minden huszonötödik forintunkat eltelefonáljuk, ha a KSH becslése helyes.

A telefonadó 2012 nyári bevezetése óra, bő két év alatt mintegy öt százalékkal mentek fel a telefonálás fogyasztói költségei, ebből két százalék azonnal, 2012 júniusa és júliusa között jelentkezett. A különadót a szolgáltatók tehát bizony nagyon úgy tűnik, simán ráterhelték a fogyasztókra.

Az említett öt százalékos drágulás valamivel infláció feletti érték, bár nagyon kiugrónak nem nevezhető. A telefontarifák drágulásának vélhetően gátat szab egyrészt a szolgáltatók versenye, másrészt az internetes telefonálás (Skype, Viber és sok más voip-szolgáltatás) rohamos terjedése.

Csak érdekességképpen mellé tettünk még egy adatsort a telefonkészülékek árváltozásáról. Ebben a szegmensben is volt központi árnövelő tényező, az importcikkeket drágító forintgyengülés és a 27 százalékra emelt „világbajnok áfa”. Ám a technikai fejlődés, a nagy világcégek árversenye, a szabad piac fontos árcsökkentő tényezők.

Olyannyira, hogy a statisztika szerint ma alig több mint felébe kerülnek a készülékek az öt évvel ezelőttinek – vagy pedig ugyanazért a pénzért sokkal jobb készülékeket lehet vásárolni. Lehetséges, hogy sok más területen is egyszerűen hagyni kéne a piaci viszonyokat érvényesülni?