Bár egyre tudatosabbak a magyar utazók és ennek köszönhetően, ha lassan is, de emelkedik az utazásokra biztosítást kötők száma, továbbra is igen alacsony – a K&H Biztosító tapasztalatai szerint 2 százalék alatti – azok aránya, akik külön fedezetet kérnek arra, hogy valamely veszélyes sportot végezhessenek a pihenésük alatt.

A felár ellenében igényelhető fedezet azoknak az extra költségeknek a fedezetérül szolgál, amelyek egy-egy ilyen extrém sportolóval történő balesetkor keletkezhetnek. Egy átlagos utasbalesethez képest például a helikopteres mentés költsége indulástól milliós összegről induzl, ha egy sziklamászót kell lehozni a hegyről. Míg a téli sportok esetén az ilyen mentések fedezetét állja a biztosítás (természetesen csak akkor, ha kijelölt sípályán történt velünk a baleset), ám a sziklamászás nem tartozik a fedezetbe vont sportok közé. Ugyancsak pórul járhat az a turista, aki nyári pihenése idején vadvízi evezésre, quadozásra, vagy épp palackos búvárkodásra jelentkezik: az itt történt balesetek esetén a biztosító – hacsak nem kötünk kiegészítő biztosítást – megtagadhatja az ellátás ellenértékének fedezését, vagy a későbbiekben benyújtja a számlát.

Kaszab Attila, a K&H Biztosító nem életbiztosításokért felelős vezérigazgató-helyettese szerint a a sima és az extrém sport-fedezettel bíró utasbiztosítások átlagos díja nagyjából 40 százalékkal tér el egymástól, ám ez a különbség indokolt. Ugyanakkor ésszerűnek látszana, ha mód lenne arra, hogy a nyaralásra indulók ne a teljes kinn tartózkodás időtartama alatt fizessék az extra-fedezetet, hanem csak azokon a napokon, amikor a kiutazás után mondjuk valóban megrohanják a sziklákat. Ugyancsak meg kellene oldani azok biztosítását is, akik a nyaralásuk alatt kapnak kedvet egy-egy veszélyesebb sporthoz: bár például Franciaországban a helyi búvárklubok nem is engedik merülni a jelentkezőket anélkül, hogy a búvárkodásra ne lenne fedezetük. Ha a sima utasbiztosítás nem fedezi ezt, helyben köthető speciális biztosítás, de más üdülőhelyeken ezt még nem kínálják fel.