Az amerikai haditengerészet fotóján a drónokkal felszerelt USS Lassen járőrözik a Dél-kínai tengeren 2015 májusában. Fotó: EPA/Evan Kenny

Az IMF adatai szerint a teljes globális adósságállomány mára elérte a 182 ezermilliárd dollárt, ami 60 százalékkal több, mint 2007-ben, azaz a 2008-as pénzügyi válság előestéjén. De míg 2017-ben a vezető jegybankok még havi 180 milliárd dollár extra likviditást (mennyiségi lazítás, QE) nyomtak a pénzügyi rendszerbe, ez idén év végére a nullára fog csökkenni, a vezető jegybankok kamatemelési ciklusának megkezdése miatt. Csoda-e hát, ha világszerte meredeken emelkedik a biztonságpolitikai kockázok.

Külső ellenség kerestetik

Washington esetében a mély társadalmi megosztottság (lásd Kavanaugh bíró jelölése), valamint Trump populizmusa arra mutat, hogy a Fehér Ház egy következő amerikai pénzügyi válság politikai feszültségét inkább külföldön vezetné le. Míg a magyar kormányzási és jogállami rendellenességeket egy 88 éves magyar-amerikai spekuláns rémképének kell ellepleznie, addig véleményem szerint Washingtonban a kormányzati lebénulást egy Kína elleni éles konfrontáció fedheti el. Az előszelek már megérkeztek régebben, hiszen a tavaly decemberi amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia szerint „Kína Indiai- és Csendes-óceániai regionális hegemóniára törekszik és onnan ki akarja szorítani az Egyesült Államokat, hogy a jövőben globális felsőbbrendűséget élvezzen.”

Egy Kína elleni közvetlen katonai konfrontáció politikai előkészületei aztán a múlt csütörtökön magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak. Washington egyrészt kiszivárogtatta, hogy a kínai fegyveres erőknek az amerikai cégek által vásárolt szerverek alaplapjaira egy chipet szerelve sikerült hozzáférést szerezniük számos tengerentúli nagyvállalat hálózatához. Ugyanezen a napon pedig Mike Pence alelnök egy beszédében azzal vádolta Pekinget, hogy alá akarja ásni Trump elnökségét és kijelentette, hogy az amerikai haditengerészetet nem fogja megfélemlíteni Peking agressziója a Dél-kínai-tengeren. Pence beszédét a Hudson Institute nevű agytrösztben mondta el, amely már régóta kemény katonai fellépést követel Kína ellen és amelynek alapítója, Herman Kahn a „megnyerhető” nukleáris háború szószólója volt.

Újabb rakétaválság?

Káncz Csaba

Valóban, a Pentagon múlt szerdán szivárogtatta ki a CNN-nek, hogy az amerikai haditengerészet novemberben több hadihajóval és bombázóval háborús hadgyakorlatot („major war exercise”) tart a Dél-kínai-tengeren. A Kínai Kommunista Párt azonnal felfogta a hadgyakorlat jelentőségét és az állami tulajdonú Global Times-ban így figyelmeztetett: „a két ország hadihajói közelebb kerülnek a konfrontációhoz. Ha ez megtörténik, akkor az Ázsia-Csendes-Óceáni térség békéje a pilóták és hajóskapitányok kezében lesz. A béke egy ponton az összeomlás határára kerül”.

Peking tehát már egy új kubai rakétaválság megismétlődését látja lehetségesnek jövő hónapban a Dél-kínai-tengeren. Ezen a ponton kell emlékeztetnünk, hogy a Center for Strategic and Budgetary Assessments nevű amerikai agytröszt – amelynek igazgatóságában számos magas rangú katonatiszt és hírszerzési vezető található – tavaly januárban vizsgálta egy hosszabb tanulmányban azt, hogy mi a módja egy nukleáris háború „megnyerésének” és egyben agresszívabb fellépést javasolt a csendes-óceáni térségben Washington számára. A hidegháború évei alatt ezt számos alkalommal modellezték: így az 1955-ös Carte Blanche nevű NATO-hadgyakorlat, amely az NSZK elleni szovjet taktikai nukleáris támadást szimulálta, 1,7 millió német halottal kalkulált.

Káncz Csaba jegyzete