A Földközi-tengeren történt hajószerencsétlenség után egyre nagyobb a nyomás az Európai Unión, hogy legalább vizsgálja felül a migrációs politikáját, ha már a problémát nem képes megoldani.
Nagy erő, nagy felelősség
Németország ebben a helyzetben elérkezettnek látta az időt, hogy ismét bedobja az Európai Tanács múlt csütörtöki csúcstalálkozóján a követelését: egy kvótarendszert, amely egyenlően osztja meg a bevándorlók által jelentett terheket mind a 28 uniós tagország között - írja a The Guardian.
A németeknek minden okuk megvan az átalakítás szorgalmazására: csak 2014-ben a több mint 620 ezer EU-s menekültkérelem harmada egyedül náluk landolt
A nemzeti bevándorláspolitikára Brüsszelnek kicsi a hatása, de Angela Merkel német kancellár szövetségesre lelt Jean-Claude Juncker-ben. Az Európai Bizottság vezetője szintén egyetért azzal, hogy be kell vezetni a centralizált kvótarendszert a tagországokban, erről tegnap elkötelezetten beszélt a francia Le Monde-nak.
Érzékenyen érint
A terv persze megosztja a tagországok vezetőit: sokkal komolyabb áldozatokra van szükség, mint némi pénz és mentőhajók. De Merkel mellett ott vannak azok a tagországok, amelyek a frontvonalban állnak a menekültáradattal szemben: Olaszország, Görögország és Málta, de természetesen a németek után legtöbb menekültet befogadó Svédország és Ausztria is.
|
| Angela Merkel és Jean-Claude Junker kitartanak a kvótarendszer mellett. |
Ugyanakkor felsorakoztak azok is, akik nem üdvözlik ekkora örömmel az új tervet, élükön bevándorlás-
|
Orbán miatt fáj az EU feje A csúcstalálkozó másnapján a miniszterelnök így kommentálta a helyzetet: Európának nincs szüksége a bevándorlókra. Nemzeti konzultációt hirdetett a bevándorlásügyben, amely eddig leginkább a szuggesztív kérdései miatt került a reflektorfénybe. Az Európai Parlament ugyanakkor megvitatja Orbán Viktor javaslatait, nem csak a bevándorláspolitikával , hanem a halálbüntetés hatásaival kapcsolatban is. Emberjogi szervezetek és az EP képviselők egy része ugyanakkor éles kritikát fogalmazott meg a jobboldali retorika miatt, szerintük a miniszterelnök kicsinyes politikai célok szolgálatába állítja a katasztrófát. |
ellenes Nagy-Britanniával. Miután a brit think tank-ek megállapíthatták, hogy a választások előtt álló országban inkább humanitárius ügynek tekintik a katasztrófát és nem migrációs problémának, David Cameron felajánlotta ugyan az Egyesült Királyság segítségét a hajókatasztrófa mentési munkálataiban, ám azt kategorikusan kizárta, hogy az angol hajók által megmentett menekültek a királynő földjére lépjenek. Az angolokat leginkább a dánok támogatják, ahol a legszigorúbban kezelik a migrációs ügyeket.
A legnagyobb ellentét az úgynevezett relokáció kapcsán támadt a tagországok vezetői között, amely része az általunk is bemutatott 10 pontos akciótervnek. A német elképzelés szerint minden ország a méreteihez és gazdasági teljesítményéhez képest fogadna be menekülteket, de számításba vennék a foglalkoztatottságot és az etnikai kisebbségek jelenlétét is. Hiába állnak egy oldalon, már ekkor összekapott Olaszország és Németország: az olaszok nem hajlandók ujjlenyomatos azonosítással regisztrálni a délről hozzájuk özönlő menekülteket, márpedig enélkül a schengeni övezetben keringők több kérelmet is beadhatnak - legtöbbször Németországban. Az azonosítással azonban egyértelműen megállapítható a dublini rendelet értelmében, hogy melyik ország felelőssége az ügyintézés.
Az első csatát elvesztették a németek
Végül a német követelések jelentős része elvérzett a csúcstalálkozón és egy 5000 menekültet felkaroló tesztprogramban egyeztek meg. Sokan keveslik az ötezret és 10 ezerre emelnék, Merkel és Juncker pedig már a próbát is kötelezővé tette volna a tagországoknak, ám végül önkéntes alapon fog működni.
A nagyfokú szembenállás ellenére Juncker nem tesz le a kvótarendszerről. Ha Európa nem nyitja ki az ajtókat, az ablakon másznak be a menekültek - nyilatkozta. Az pedig szintén bizonyos, hogy a legjobban sújtott ország vezetője, Angela Merkel sem tesz le a terhek megosztásáról, így harc még messze nem eldöntött.
