A statisztika egyik legérdekesebb sora a foglalkoztatási adatokról szól – a tervben kitűzöttek szerint 2020-ra 75 százalék fölé kéne kerülnie a rátának a 20-64 évesek körében. Ez a férfiak esetében már 2015-ben megvalósult, csakhogy a nők foglalkoztatottsági rátája 2008-2018 közt bár nőtt, még így is nagyon messze jár a 75 százaléktól. Azaz ez az egyik olyan terület, ahol Magyarországnak még jócskán akadna tennivalója – a nők foglalkoztatottsági rátájának kérdéséről ebben a cikkben írtunk korábban. >>>
Szintén a társadalmi jellegű kitűzések közt szerepel a korai iskolaelhagyók számának lecsökkentése. Itt egyelőre nem sikerült eredményt elérni, sőt a helyzet még mintha romlana is, hiszen 2008 és 2018 közt 11,7-ről 12,5 százalékra emelkedett az oktatásból kiesők aránya. Ezzel szemben ha a diplomásokról van szó, máris jobb a helyzet: a 2020-as terv szerint 34 százalékra kell emelni a felsőfokú végzettségűek arányát, márpedig 2018-ban a 30-34 év közti magyarok közt 33,37 százalék volt.
Az Európai Unió tervében szintén kiemelt szerepet kapott a kutatási-fejlesztési szektorra fordított költések növelése, és egyelőre Magyarország ebben elég messze jár a 2020-ra kitűzött GDP arányos 1,8 százaléktól. Ráadásul a 2017-et megelőző években is 1,35 százalék közül mozgott ez az arány.
Az egyik nagy célt látszólag elértük
2018-ra Magyarország nem csak hogy elérte, hanem túl is teljesítette a „szegénység és társadalmi kirekesztődés veszélyének kitettek” számának csökkentésére kiírt célját, hiszen az eredetileg 2020-ra tervezett 450 ezer helyett 908 ezerrel kevesebben lettek a probléma által érintettek. Ugyanakkor azt fontos kiemelni, hogy ezt a csökkenést elsősorban a munkanélküliségi ráta esésének köszönhetjük, és például a jövedelmi szegények aránya 2008 és 2018 közt 1,226 millióról 1,226 millióra változott.
Nem világos, hogy melyik oldalon harcolnak. 
