Időről időre felmerül a kérdés, hogy jó-e ha egy ország vezetője túl sokáig van hatalmon, és ezt Angela Merkel esetében is körül szokták járni, hisz 12 éve vezeti Németországot, és ha most sikerülne kormányt alakítani, ez összesen 16 évre növekedhetne. Ilyen hosszú idő alatt a legkiválóbb politikussal is előfordulhat, hogy csökken éleslátása, realitásérzéke, esetleg elfárad a nem kevéssé megterhelő munkakörben. Mintha most valami ilyesmit érzékelnénk a kancellár asszonynál is.
Elbizakodottság?
Óhatatlanul elgondolkozunk azon, hogy ha ilyen magabiztosan vágott neki a negyedik ciklusért való versengésnek, akkor kellett, hogy legyen biztos stratégiája a kormányzást, a lehetséges koalíciót illetően. Már így is furcsa volt, hogy két hónapig hagyta elhúzódni a tárgyalásokat, de az, hogy semmilyen eredmény nincs, ezért kiíratna új választásokat, ez már kissé furcsa, mondhatnánk nem igazán megfelelő megoldás egy stabil demokráciában.
Ami magát a megoldást, vagyis az új szavazást illeti, azért nehezen érthető Merkel részéről, mert nem látni, mit érne el vele. Ő feltehetően arra gondol, hogy majd sokkal többen szavaznák rá, ahogy ugyanerre számított Theresa May is, noha neki ez az első megmérettetése volt. Ez viszont elbizakodottságnak tűnik, mivel egy ilyen patthelyzet után nem feltétlenül díjazza a nép a kormányt alakítani nem képes vezetőt, vagyis kicsi az esélye, hogy sokkal többen szavaznának rá.
Csak veszíthet
A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint nagyjából ugyanaz lenne az eredmény, mint két hónapja, és akkor ugyanúgy előállna a patthelyzet. Ugyanakkor ott az intő brit példa: a kampány alatt nemhogy nem nőtt, de egyenesen csökkent a magabiztos kormányfő támogatottsága. A választók nem díjazták, hogy az elég hatalommal nem rendelkező kormányfő így akarta növelni lehetőségeit, ugyanakkor az ellenzék sem ült ölbe tett kézzel, kihasználták az alkalmat, ügyesen kampányoltak, és szépen megerősödtek, végül patthelyzet állt elő, és Theresa May kénytelen kisebbségből kormányozni.
Komoly ellenfél
A helyzet Németországban is hasonlóan alakulhat, hisz a volt nagykoalíciós partner, a szociáldemokraták megerősödtek, Martin Schulz személyében komoly, népszerű vezetőjük van, akiből még könnyen lehet kancellárjelölt. Egy előrehozott választás esetén könnyen felé fordulhatnak a választók, mondván, hogy ha ilyen nehezen jön össze Merkelnek a negyedik forduló, jöjjön előbb a jól ismert európai politikus és pártja.
Merkelnek tehát nem érdeke az előrehozott választás, kérdés, hogy ezt felméri-e, és csak nyomásgyakorlásnak szánja a koalíciós partnerekkel, esetleg saját pártszövetségével szemben, vagy valóban elbizakodottá vált saját szerepét illetően, mint ahogy korábban Theresa May. Az első esetben összeállhat még egy koalíció vagy akár kisebbségből is kormányozhat Merkel, a második viszont a bukását hozhatja.
A francia politika a gyerekmentes szállások ellen fordult.
