A legfontosabb felvetés az volt, hogy ha sokáig fenyegetőzik a rakétaember, ahogy Trump újabban Kim Dzsong Unt nevezi, akkor elpusztítja őt egész országával együtt, hisz nem hagyhatja, hogy komoly veszélyt jelentsen Amerikára, pontosabban hogy ő pusztítson el sok millió amerikait atom-, és hidrogénbombáival. Ezzel egyúttal feltehetően azt is megpróbálta tudatni Kim Dzsong Unnal, hogy nem vár akármeddig, mondjuk addig, amíg a szárazföldi Amerikát ez a veszély fenyegeti.
Amikor nincs más megoldás
Minderre a Reuters szerint kisebb zúgolódás futott végig a termen, de Trump folytatta a beszédet, és elmondta, hogy a rakétaember öngyilkos küldetésben van saját maga és rezsimje számára. Szavai kissé megriasztották a világ vezetőit, pláne hogy előtte az ENSZ főtitkára a háborúk elkerüléséről beszélt. Kétségtelen, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet elkerülni a katonai megoldást: egyes népirtó diktátorokat sem lehetett máshogy eltávolítani, de a legjobb példa talán az Iszlám Állam, melynek megsemmisítésével mindenki egyetért, de ez végkép csak kemény harcok árán lehetséges.
Irán
41 perces beszédében Trump kitért Irán nukleáris ambícióira és regionális befolyására, a Venezuelában kialakuló diktatúrára, az iszlamista szélsőségesek fenyegetéseire és a kubai kormányra is. Ami Iránt illeti, rossznak tartotta elődje, Barack Obama 2015-ös megegyezését az országgal a nukleáris leszerelésről, és azzal vádolta Iránt, hogy titokban továbbra is fejlesztheti atomfegyvereit, és a demokrácia függönye mögött egy korrupt diktatúra leledzik. Nem tudni, miért ennyire ellenséges Iránnal, hisz Rohani elnök, elődjével szemben, úgy tűnik, tényleg demokratikus, világiasabb országot próbál építeni. Macron francia elnök meg is védte a 2015-ös megállapodást.
Venezuela
A venezuelai helyzetet, az ország normális működésének és demokráciájának összeomlását elfogadhatatlannak tartja az amerikai elnök, és arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok szükség esetén további lépéseket tesz. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, és csak nézhetjük, hogy mi történik, tette hozzá. Venezuela reagált: visszautasította a fenyegetéseket és azt mondta, ellenállnak minden amerikai akciónak, még egy katonai támadásnak is. Gyanítjuk, hogy a venéz nép mindazonáltal igen boldog lenne, ha valaki megszabadítaná Maduro elnöktől.
Az ENSZ maga
Az amerikai elnök magára az ENSZ-re is kitért, elkötelezve magát, hogy kormánya támogatja a szervezetet a békére való törekvésben, de bírálta magát az intézményt és a tagokat azért, hogy nem valósul meg az, amiért 1945-ben létrehozták a szervezetet. Ahogy mondta: nem várjuk különböző eltérő országoktól, hogy azonos kultúrát, értékeket vagy kormányzati formát támogassanak, de azt igen, hogy minden ország figyelembe vegye saját népe érdekeit és a többi szuverén ország jogait.
Kétségtelen, hogy valamilyen formában az ENSZ-nek, vagy annak egyes szerveinek, például a Biztonsági Tanácsnak kellene világrendőri funkciókat ellátni, hisz ma már nem lehet abból kiindulni, hogy ami az egyes országokban történik, az belügy, vagy hogy két ország konfliktusa helyi dolog. A világ ma már nem nézheti tétlenül a népirtásokat, etnikai tisztogatásokat és hasonló eseteket, viszont azt, hogy hol és hogyan lépjenek közbe, valakinek meg kell határozni. Miután az ENSZ erre csak esetenként képes, többnyire a nagyhatalmak, közülük is leginkább Amerika dönt az egyes beavatkozásokról.
Márciusban alig változtak, minimálisan emelkedtek a globális élelmiszerárak. 
