A magánynugdíjpénztári államosítás illetve az azzal együtt járó reálhozam-kifizetés miatt két magánszemély fordult a pénzügyi felügyelethez és a nyugdíjvédelmi megbízotthoz korábban. Kérdéseikre nem kaptak megnyugtató választ, ezért Szabó Mátéhoz, az alapvető jogok biztosához fordultak, a törvényalkotó ugyanis a nyugdíjreform hevületében megfeledkezett az egyéni tagdíj-befizetéseken elért hozam kifizetéséről, a jogszabályok értelmében az a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz (NYACSA) került végül: vagyis lenyelte az állam. Kérdéseinkre az érintett szaktárcáktól első körben mi sem kaptunk érdemi választ. Utánajártunk, mi lesz azokkal a nyugdíjpénzekkel, ami az ombudsman - és az Alaptörvény - szerint járna az egykori pénztártagoknak. Mi történt az elmúlt három hónapban? Cikkünkből kiderül, miért gondolja a nemzetgazdasági tárca, hogy nem jár vissza az egykori tagoknak az a pénz, ami az alaptörvény szerint igen.
Az a fránya matematika
|
| Selmeczi Gabriella, nyugdíjvédelmi biztos |
Mint azt a Privátbankár az ombudsman hivatalától megtudta, az egyik panaszos először a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult, ahol arról tájékoztatták, nem tudnak róla, hogy a vonatkozó jogszabályokat megváltoztatnák - vagyis a kérdéses pénz marad az államnál. Az államadósság GDP-ben való elszámolását korábban alma-körte hasonlattal leíró nyugdíjvédelmi kormánybiztos, Selmeczi Gabriella pedig a panaszos beadványára azt felelte: "a tagdíj-kiegészítések befektetéseiből elért hozamot nem lehet matematikailag pontosan kiszámítani". Az évtizedekre szóló befektetéseket kezelő nyugdíjpénztáraknak amúgy máig napi szintű lebontásban kell követniük az általuk kezelt vagyon alakulását.
Az ombudsmani vizsgálat meg is állapította, hogy Selmeczi Gabriella érvelése több sebből vérzik. Először is azért, mert amennyiben ismert a kötelezően befizetett tagdíj és az önkéntes tagdíj-kiegészítés aránya, továbbá ezek összegének a teljes hozama, akkor ezekből az adatokból következtetni lehet az önkéntes tagdíj-kiegészítés hozamára. Másodsorban pedig a számítási nehézségek nem írhatóak egyértelműen az érintettek hátrányára. A pénz ugyanis akkor is jár nekik, ha nehéz kiszámolni, hogy pontosan mennyi is az annyi.
Nonszensz, miért kezelték külön a tagdíj-kiegészítést és annak hozamát
| Szabó Máté egészen pontosan a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) és a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény (Nyatv.) szemszögéből vizsgálta, hogy sérül-e a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog. Az Alaptörvény - XIII. cikk (1) és (2) bekezdés - a tulajdonjog kapcsán így fogalmaz : "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet". |
Az ombudsman január végi vizsgálata megállapította azt is, hogy az egyéni tagdíj-kiegészítés és az azután járó hozam szintén az alaptörvény védelme alatt állnak, azokat önkényesen elvonni nem lehet. A biztos ráadásul felhívja rá a figyelmet, hogy a 2010-ben elfogadott "szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításáról" szóló törvény a egyéni befizetésen alapuló tagdíj-kiegészítés esetében az alaptörvénynek megfelelően, a tulajdonjogot tiszteletben tartva járt el, hiszen azt visszautalta az egykori pénztártagoknak. Ennek fényében pláne érthetetlen, hogy a törvényalkotó miért kezelte külön a tagdíj-kiegészítést és az azon képződött hozamot.
Ilyen alapon nem lehet növelni az állami bevételeket
A Privátbankár által megszerzett ombudsmani jelentés egészen pontosan így fogalmaz: "A tagdíj-kiegészítések azok teljes hozamukkal együtt a pénztártag magántulajdonát képezik. Ennek jogszabályi elvonása nem vonható a közteherviselési kötelezettség körébe". A jelentésben az is szerepel, hogy "a tulajdonhoz való jog korlátozásának nincs alkotmányjogilag értékelhető, legitim célja, önmagában ugyanis az állami bevétel növelése nem szolgáltathat alapot a tulajdonhoz való jog által védett jogosultság korlátozásához, erre az Alaptörvény keretei között nincs lehetőség".
| Mit is jelent a fenti probléma a gyakorlatban? Vegyünk egy fiktív személyt, Privát Bélát, aki 10 évig fizette a magánnyugdíjpénztárába a kötelező tagdíjat. Béla az adókedvezmény és a hosszú távú öngondoskodás vezérelte felelős előrelátás miatt úgy dönt, év végi bónuszát tagdíj-kiegészítésként a pénztárába fizeti be önkéntes alapon minden évben. Ezt a pénzt is a kasszája kezeli, azon jó esetben hozam képződik, akárcsak a kötelező befizetésein. Bélánkat elkapja a nyugdíjreform lendülete és úgy dönt, hogy az állam jobban tud vigyázni nyugdíjára, azért él a "lehetőséggel", és a társadalombiztosítást választja, innentől minden nyugdíjjáruléka ide megy. Ezzel együtt az állam visszaad Bélának minden pénzt, a reálhozamot, sőt, még a tagdíj-kiegészítést is, vagyis emberünk azt is hiheti, pénzénél van. És itt van a nagy bökkenő. Mert az egyéni tagdíj-kiegészítésen képződött hozamot emberünk nem kapta meg. Vajon jól gondolkozott Béla, amikor úgy döntött, hogy az államilag is támogatott hosszú távú öngondoskodási formában helyezi el a pénzét? Utólag úgy tűnik, hogy nem. Hiszen ha egyszerűen csak bankbetétbe rakta volna, akkor 10 év után nem bukta volna e befektetésnek a "hozamát", vagyis a kamatot. De Bélánk még akkor is jobban járt volna, ha önkéntes nyugdíjpénztárba viszi a pénzét (itt is van állami támogatás, kamatadó sincs rajta). Sőt, Bélánk még akkor is jobban járt volna, ha fogja a bónuszát és minden évben elrejti a párnacihába - így legalább az infláció ette volna meg megtakarításának egy részét, nem pedig az állam. Utólag persze okos az ember - de honnan kellett volna tudnia, hogy a hozam egy részét nem kapja vissza? |
A szaktárcák mélyen hallgattak
|
| Szabó Máté |
Az alapvető jogok őre még januárban megállapította tehát, hogy a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérült, így felkérte az emberi erőforrás-minisztert és a gazdasági tárca vezetőjét, hogy a vonatkozó jogszabályok módosításával köszörülje ki a csorbát.
A minisztériumoknak 60 napon belül "érdemi választ" kell adniuk az alapvetőjogok biztosának a megtett vagy tervezett lépésekről, vagy az üggyel kapcsolatos álláspontjukról - tudta meg a Privátbankár Bassola Esztertől, az ombudsman szóvivőjétől még korábban. Ezt tehát azt jelenti, hogy a szaktárcák már akkor eleget tesznek törvényi kötelezettségüknek, ha egyszerűen csak közlik a véleményüket, az ombudsman ugyanis nem kötelezheti őket jogszabály-módosításra.
Még március elején megkerestük a két szaktárcát, hamar kiderült, kormányzati szinten az üggyel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkozik. A sajtóosztály akkor arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy egyelőre nincs meg a válasz, dolgoznak rajta, ha lesz érdemi előrelépés az ügyben, tájékoztatnak minket. És szépen, csendben el is telt az április... Az NGM-nek amúgy március 27-éig kellett volna válaszolnia az ombudsmannak.
Egy magát megnevezni nem kívánó minisztériumi forrás hívta fel rá a Privátbankár munkatársának figyelmét május elején, hogy a szaktárca ugyan késve, de reagált a biztos januári jelentésére. Mivel a jelentést követő 60 napban semmilyen jogszabályi változtatást nem készítettek elő a Nádor téren, így sejthető volt az NGM válasza, a kérdés csak az volt, mivel tudják megindokolni? Íme. (Cikkünkhöz csatoljuk az ombudsmani jelentést és a szaktárca pontos válaszát is, a lap alján tovább lapozva mindkét dokumentumot megtalálják)
Nem egyértelmű, mi volt a tagok tulajdona és mi nem?
Az NGM nem osztja az ügyben az ombudsman álláspontját - tudtuk meg a tárca sajtóosztályától, hogy mit is tartalmaz a pár hete a biztos hivatalának megküldött válasz. Mint a szaktárcánál a Privátbankár kérdésére elmondták: "a biztos jelentése szerint arra alapozva jár vissza a tagdíj-kiegészítés hozama, hogy a kiegészítést önkéntes alapon fizették be a tagok", a szaktárca "ettől eltérően látja a problémát" és úgy gondolják, hogy az "önkéntes jelleg önmagában nem indokolja a jelentésben szereplő következtetéseket".
Az ombudsman jelentése ennek kapcsán annyit állapít meg, hogy mind a tagdíj-kiegészítés, mind pedig annak hozama (mint a kiegészítés után járó "közjogi váromány") az Alaptörvény XIII. cikkének védelme alatt állnak - ezt erősítik amúgy a korábbi alkotmánybírósági határozatok is. Ahogy már említettük, az ombudsman itt megjegyzi, hogy ugyanezt az elvet követve rendelkezett a kifogásolt jogszabály (Nyatv. 7. § c) pontjának utaló szabálya) a tagdíj-kiegészítések visszautalásáról. Ezek szerint a jogalkotó nem következetes annak megítélésben, hogy mi számít az egykori pénztártag tulajdonának, és mi nem.
Azok jártak jól, akik nem fizettek be külön tagdíj-kiegészítést
Az NGM szót sem ejt arról, hogy a kérdéses összeget ki lehetett-e számolni vagy sem, ahogyan arra korábban a nyugdíjvédelmi kormánybiztos utalt. Azt viszont kiemelik, hogy a kötelező és az önkéntes befizetéseket egyaránt terhelte a tagdíjarányos működési és a vagyonarányos befektetési költség, ezt az állam ugyanakkor senkitől sem vonta le (aki visszalépett), így ez "egyfajta hozamátalánynak tekinthető", magyarázza az NGM.
Ezt ugyanakkor azok is "megkapták", akik önkéntes alapon nem fizettek be nyugdíjcélú plusz összegeket, vagyis a tárca érvelése itt (is) kissé visszás: ha ugyanis a külön pénzt befizetőket így akarták "kárpótolni", akkor adódik a kérdés, hogy miért nem vonták le ezt a költségelemet azoktól, akik semmilyen egyéni befizetéssel nem gyarapították félretett pénzüket? Magyarán: így azok jártak jól, akik nem tettek hozzá semmit a nyugdíjpénztári forintjaikhoz: ők ugyanis ugyanúgy kaptak "hozamátalányt", mint azok, akik most azt mondják, visszajárna nekik a kiegészítés hozama.
Ez a "hozamátalány" amúgy jogszabályi szinten sehol sem jelenik meg, külön ugyanis erről a jogalkotó nem rendelkezett egyáltalán - sem korábban, sem pedig az ombudsmani vizsgálatot követő 60 napban, pedig erre nyilván lett volna lehetőség.
Örüljenek, hogy nem kaptak kevesebbet
Az NGM álláspontja szerint ráadásul azzal, hogy az állam lemondott az egyéni tagdíj-kiegészítéshez járó adókedvezmény utólagos visszaigényléséről a tagok vonzatában, még "kedvezőbbé tette a tag számára az elszámolást" a társadalombiztosításba való visszalépés esetén (arról nem szól a minisztériumi válasz, hogy a kiegészítéshez nem minden esetben járt adókedvezmény). Az adókedvezmény célja nyilvánvalóan az volt, hogy még jobban támogassák a hosszú távú öngondoskodást állami oldalról. Ezzel szemben az egykori tagoknak most azzal kell szembesülniük, hogy örülhetnek, hogy mindezt az állam nem vonta el tőlük utólag.
Az egykori tagok tehát nem kapják vissza a tagdíj-kiegészítés után járó hozamot, a jogszabályi háttérből és a szaktárca válaszából az derül ki, hogy azért nem, mert az állam azt nem tekinti a tagok tulajdonának. Az NGM ez ügyben nem is tervez jogszabály-módosítást.
"Méltányos és ésszerű"
A minisztérium szerint a "megközelítésbeli különbség abból is fakad, hogy az ombudsmani jelentésben foglaltakkal ellentétben a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépésekkel összefüggésben alkalmazott elszámolási mód az érintettek számára ésszerű és minden korábbi szabályozásban foglaltaknál méltányosabb volt". Az ombudsman érveléséből ugyanakkor korántsem az derül ki, hogy azért találta alkotmányellenesnek ezt a lépést, mert az egykori tagok visszaléptetése "méltányos" és "ésszerű" lett volna. A jelentés ugyanis kizárólag jogi szempontból vizsgálta az ügyet.
Az NGM válasza után ismét megkerestük a biztos hivatalát, ahol a Privátbankárnak úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is fenntartják a jelentésben leírt álláspontjukat.
Hol van a legitim cél?
A minisztérium által a Privátbankárnak megküldött válaszokat továbbra sem adnak megnyugtató feleletet az alkotmányos aggályokra. Legfőképpen arra nem, milyen legitim céllal tudja magyarázni az állam, hogy a magántulajdonhoz fűződő jogot ebben az esetben szűkítette?
Az is nehezen érthető, hogy ha rendelkezésre állt és ma is rendelkezésre áll minden számadat, akkor a pénztári vagyon átadásánál, miért nem végeztek pontosabb leltárt? Nehezen magyarázható - jogi szempontból meg pláne - a tagdíj-kiegészítés lenyelése azzal, hogy az állam meg lemondott a vagyonkezelés díjáról illetve az adókedvezmény visszaigényléséről. Ettől ugyanis a tulajdonhoz való jog még ugyanúgy megilleti az állampolgárokat (más kérdés, hogy az állami adókedvezmény utólagos elvonása is újabb aggályokat vethetett volna fel).
Költségvetést érintő ügy: az Ab kilőve
|
Ebben az esetben a gazdasági tárca még a válaszadási határidőből is kicsúszott. A szóvivőtől megtudtuk, hogy mivel az ügy érinti a költségvetést, ezért a biztos nem fordulhat vele az Alkotmánybírósághoz. Az egyetlen eszköze innentől, hogy éves jelentésében ezt az Országgyűlés elé tárja, az ombudsman legközelebb jövő márciusban készít beszámolót a T. Háznak, de nem biztos, hogy Szabó Máté lesz az. Az ő mandátuma ugyanis szeptemberben lejár, de újraválaszthatják.
Akik viszont ezek után is úgy érzik, hogy jogsérelem érte őket, már csak az Európai Bíróságban bízhatnak, ide is csak akkor fordulhatnak, ha idehaza már minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettek.
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan összesítés, melyből kiderülne, pontosan mennyi pénzről is van szó, elképzelhető, hogy a vagyonarányos kezelési díj és az adókedvezmény levonása után is lenne olyan egykori tag, akinek még így is maradna a tagdíj-kiegészítésen nyert hozamából, de ezt adatok híján pontosan nem tudhatjuk. Az ügy azonban túlmutat a számokon: az államilag támogatott, hosszú távú öngondoskodási befektetési formák kapnak ezzel hatalmas pofont.
Hova rakja majd a pénzét ezután Privát Béla, ha az állami tb-rendszer mellett is szeretne félre tenni a nyugdíjas éveire úgy, hogy ezúttal megkapja majd a teljes hozamot is?
Tovább lapozva megtalálja az ombudsman jelentését és a nemzetgazdasági tárca szerkesztőségünknek küldött válaszát - változtatás nélkül, az eredeti formában.
---- Az ombudsmani jelentés ----
Az alapvető jogok biztosa január 27-én adta ki jelentését a magánnyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítések hozamáról, a szöveget itt változtatás nélkül közreadjuk.
| Az eljárás megindulása Két magánszemély fordult hozzám panasszal amiatt, hogy a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 4. § (2) bekezdés zsk) pontjának, valamint a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény 7. § c) pontjának alkalmazása folytán a magánnyugdíj-pénztárnak teljesített önkéntes befizetéseknek teljes hozamát nem kapta vissza az állami nyugdíjrendszerbe való átlépéskor. Az egyik panaszos előadta, hogy panaszával a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, valamint a nyugdíjvédelmi biztoshoz is fordult. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete arról tájékoztatta a panaszost, hogy nincs tudomásuk a vonatkozó jogszabályok panaszos javaslatának megfelelő tartalmú módosításáról. A nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízottnak írt beadványára a panaszos azt a választ kapta, hogy a jogalkotó azért döntött az önkéntes befizetések esetében is a reálhozam kifizetése mellett, mert „a tagdíj-kiegészítések befektetéseiből elért hozamot nem lehet matematikailag pontosan kiszámítani”. Ezt követően a panaszosok az alapvető jogok biztosától kérték a jogszabályi környezet vizsgálatát, az alkotmányos visszásság megállapítását és orvoslásának kezdeményezését. A beadványok alapján, az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbt.) 20. § (1) bekezdésére hivatkozva, vizsgálatot rendeltem el. A vizsgálat során kikértem az érintett miniszterek véleményét. Az érintett alkotmányos jog Tulajdonhoz való jog [Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdés: „Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”]. Alkalmazott jogszabályok a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény (Nyatv.) A megállapított tényállás A nyugdíjreform kapcsán megalkotott Nyatv. lényeges változásokat hozott a nyugdíjrendszerben, azon belül különösen a magánnyugdíj szervezetében. A változás lebonyolítása érdekében a Nyatv. átmeneti rendelkezései több releváns jogszabály vonatkozó rendelkezését is módosították. Az Mpt. 123. § (6) bekezdése szerint a magán-nyugdíjpénztári tagoknak, a magánnyugdíjrendszerben fennálló tagsági jogviszonyuk fenntartásának szándékáról 2011. január 31. napjáig nyilatkozniuk kellett. A nyilatkozat hiányában, a társadalombiztosítási nyugellátásban nem részesülő tagok magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonya 2011. március 1. napjával megszűnt és a törvény erejénél fogva visszakerültek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Az új szabályozást megelőzően, az Mpt. rendelkezései szerint, a magán-nyugdíjpénztári tagot terhelő tagdíj mértékét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény határozta meg és a tagdíj alapja megegyezett a nyugdíjjárulék-alappal. A munkáltató egyoldalú, írásban történő kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját vagy a tag a saját tagdíját együttesen a tagdíjalap 10 százalékáig kiegészíthette. A változást követően, a visszalépő pénztártag természetes személyek portfóliója – meghatározott kifizetésekkel csökkentve – átadásra került a Nyatv. által létrehozott Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére. Az Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja alapján a visszalépő tag jogosult volt a tagdíjbefizetése alapján, a zsj) pontban meghatározott hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíj-kiegészítés összegének felvételére, vagy annak önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárnál vezetett tagi számláján, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrejövő egyéni számláján történő jóváírására. A jogszabály rendelkezésének hiányában, a magán-nyugdíjpénztári tagok által, pénztártagságuk ideje alatt befizetett tagdíj-kiegészítés után járó hozamgarantált tőke összege a tagok részére nem került kifizetésre, hanem azt a pénztárak átadták Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére. A vizsgálat megállapításai I. A hatáskör tekintetében 1) Az alapvető jogok biztosának feladat- és hatáskörét, valamint az ennek ellátásához szükséges vizsgálati jogosultságokat az Ajbt. határozza meg. Az Ajbt. 18. § (1) bekezdése szerint az alapvető jogok biztosához bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság tevékenysége vagy mulasztása a beadványt tevő személy alapvető jogát sérti vagy annak közvetlen veszélyével jár (a továbbiakban együtt: visszásság), feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Ajbt. 37. §-a alapján, ha az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint a visszásság valamely jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz felesleges, nem egyértelmű vagy nem megfelelő rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára vagy hiányosságára vezethető vissza, a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében javasolhatja a jogalkotásra vagy a közjogi szervezetszabályozó eszköz kiadására jogosult szervnél jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz módosítását, hatályon kívül helyezését vagy kiadását, illetve a jogszabály előkészítőjénél jogszabály előkészítését. Az Ajbt. 2. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva az alapvető jogok biztosa akkor is javaslatot tehet az alapvető jogokat érintő jogszabályok módosítására, megalkotására, ha nem állapított meg azokkal összefüggésben visszás hatósági jogalkalmazást. 2) Az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 65. § ad) alpontjából következően az emberi erőforrások minisztere a szociál- és nyugdíjpolitikáért való felelőssége körében a nemzetgazdasági miniszterrel együttesen előkészíti a társadalombiztosítási nyugellátásokkal összefüggő jogszabályokat. II. A vizsgálat érdemében 1) A panasz kapcsán elsőként azt kell vizsgálni, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem kiterjed-e a pénztártag javára történő – a kötelező befizetéseken túlmenő – tagdíj-kiegészítésekre. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alkotmányjogi tulajdonvédelem nem feltétlenül követi a polgári jogit [elsőként: 64/1993. (XII. 22.) AB határozat]. Az Alaptörvény XIII. cikkének védelme nem csupán a dologi jogokra (ingókra és ingatlanokra) terjed ki, hanem a vagyoni értékkel bíró jogosultságokra is, továbbá a még meg nem szerzett javakra, az ún. közjogi várományokra is. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási várományokra vonatkozóan az alábbiakat állapította meg: „A »váromány«, a szó legtágabb értelmében olyan jövőbeli jogszerzést lehetővé tevő függő jogi helyzet, amelyben a jogszerzés feltételei részben megvannak, míg további feltételei a jövőben vagy bekövetkeznek, vagy sem. Szűkebb értelemben várományon valamely alanyi jog megszerzésének jogilag biztosított lehetőségét értjük, amelytől a várományost az ellenérdekű fél önkényesen nem foszthatja meg” [51/2007. (IX. 15) AB határozat]. Az alkotmányjogilag védett váromány tehát a nyugdíjszolgáltatásra általánosságban vonatkozik [103/2010. (VI. 10.) AB határozat]. Ugyanakkor az alkotmányjogi tulajdon tartalmát a közjogi és magánjogi kötöttségekkel együtt kell érteni. Erre tekintettel alkotmányossági szempontból más megítélés alá esnek a magánnyugdíj-pénztári folyószámlára kötelezően, illetve önkéntesen teljesített befizetések. Az Mpt. 21. § (4) bekezdés c) pontja értelmében – a rendelkezés 2011. december 31-ei hatályon kívül helyezéséig – a pénztártag köteles volt a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat megfizetni. Ez a befizetés a kötelező járulékok módjára volt hivatott fedezni a későbbiekben nyújtandó nyugellátásokat. Ezzel szemben önkéntes tagdíj-kiegészítésre a pénztártag sem az Mpt., sem más jogszabály alapján nem volt kötelezett. A tagdíj-kiegészítés a pénztártag saját döntésén alapult; a tulajdonhoz való jog szempontjából az ilyen befizetés az érintett meghatározott célból történő „megtakarítása”, és nem a pénztártag jövedelmét mint tulajdont érintő közjogi korlátozás. Mindebből az következik, hogy a pénztártagok tagdíj-kiegészítései és ennek hozama (mint a tagdíj-kiegészítés után járó közjogi váromány) az Alaptörvény XIII. cikkének védelme alatt állnak. Megjegyzendő, hogy ezt az álláspontot követi a Nyatv. 7. § c) pontjának utaló szabálya is, amelyből a tagdíj-kiegészítések visszalépő pénztártag részére történő kiutalása következik; ezt az összeget ugyanis – a kötelező befizetésekkel szemben – a jogalkotó a pénztártag tulajdonának tekintette. 2) Az Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja következtében az állami nyugdíjrendszerbe visszalépő pénztártag a tagdíj-kiegészítés hozamgarantált tőke összege feletti hozamra (reálhozamra) volt jogosult. Erre tekintettel megállapítható, hogy az állami nyugdíjrendszerbe visszalépő, tagdíj-kiegészítést teljesítő pénztártag nem jutott hozzá a tagdíj-kiegészítés után járó teljes hozamhoz, mint az Alaptörvény XIII. cikke által védett várományhoz. Ebből következően az Mpt. és a Nyatv. vonatkozó szabályai érintik a tagdíj-kiegészítést teljesítő pénztártagok tulajdonhoz való jogát, így e szabályok alkotmányosságát a tulajdonhoz való jog korlátozására irányadó szabályok szerint kell megítélni. 3) A 64/1993. (XII. 22.) AB határozat rámutatott, hogy „[a]z alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett”. E megfogalmazásból kitűnik, hogy a tulajdonhoz való jogot korlátozó szabálynál is szerepet kap a „cél” vizsgálata, így e vonatkozásban is érvényesíteni kell az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének követelményét, miszerint a korlátozásnak „más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében” kell történnie. A tagdíj-kiegészítések azok teljes hozamukkal együtt a pénztártag magántulajdonát képezik. Ennek jogszabályi elvonása nem vonható a közteherviselési kötelezettség körébe; itt ugyanis nem valamilyen adótárgy vagy adóforrás utáni fizetési kötelezettséget állapított meg, hanem a tulajdonhoz való jog által védett jogosultságot korlátozott a jogalkotó. Jelen esetben tehát, az önkéntes tagdíj-kiegészítések hozamának részleges állami elvonása esetén megállapítható, hogy a tulajdonhoz való jog korlátozásának nincs alkotmányjogilag értékelhető, legitim célja. Önmagában ugyanis az állami bevétel növelése nem szolgáltathat alapot a tulajdonhoz való jog által védett jogosultság korlátozásához, erre az Alaptörvény keretei között nincs lehetőség. 4) Téves az az álláspont, amely szerint matematikailag nem lehet nagyságrendileg sem következtetni arra, hogy a tagdíj utáni hozamnak mekkora része származik az önkéntes tagdíj-kiegészítésből. Amennyiben ismert a kötelezően befizetett tagdíj és az önkéntes tagdíj-kiegészítés aránya, továbbá ezek összegének a teljes hozama, akkor ezekből az adatokból következtetni lehet az önkéntes tagdíj-kiegészítés hozamára. A tulajdonhoz való jog érvényesülésének esetleges számítási nehézségei pedig egyébként sem írhatók egyoldalúan az érintett hátrányára. 5) Mindezekre tekintettel a vizsgálatom eredményeként megállapítom, hogy a Nyatv. 7. § c) pontjának, valamint az Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontjának szabályai az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, tulajdonhoz való jogot sértő visszásságot eredményeznek azáltal, hogy nem biztosítják a magánnyugdíj-pénztári tagdíj-kiegészítések teljes hozamának visszautalását az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők számára. Intézkedésem A vizsgálat által feltárt visszásság orvoslása érdekében, az Ajbt. 37. §-a alapján felkérem a szociális és nyugdíjpolitikáért felelős emberi erőforrások miniszterét, hogy a nemzetgazdasági miniszterrel együttesen terjesszen elő javaslatot az Mpt. és a Nyatv. vonatkozó rendelkezéseinek a módosítására a jelentésben megállapítottaknak megfelelően. Budapest, 2013. január Prof. Dr. Szabó Máté sk. |
---- Az NGM válasza a Privátbankárnak az ombudsmani jelentés kapcsán feltett kérdésekre ----
A Nemzetgazdasági Minisztériumtól azt kérdeztük meg, hogy az ombudsmani jelentésre milyen választ adott a szaktárca és hogy számíthatnak arra az egykori tagok - illetve a panaszosok -, hogy utólag megkapják a nekik járó hozamrészt. A szaktárca válaszában kitér rá, hogy több tétel együttes vizsgálata szükséges ahhoz, hogy "kiegyensúlyozott álláspontot tudjunk kialakítani", ezért itt közöljük változtatás nélkül a minisztérium válaszlevelét is.
| Kérdéseivel kapcsolatban a Nemzetgazdasági Minisztérium az alábbi tájékoztatást adja: A jogalkotó 2011-ben választást kínált a tagoknak arra nézve, hogy az adott jogszabályi feltételek mellett pénztártagok maradhassanak, vagy a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépve olyan helyzetbe kerülhessenek, mintha nem is lettek volna korábban magánnyugdíjpénztári tagok. Ennek eljárása során az állam és a magánszemély között elszámolás történt a korábbi tagdíj befizetésekről, kezelési költségekről, és adókedvezményekről. Az Alapvető Jogok Biztosa által készített Jelentés szerint önmagában arra alapozva jár vissza a tagdíj-kiegészítés és hozama, mert a tagdíj-kiegészítést a tag önként fizette be. A Nemzetgazdasági Minisztérium azonban a problémát ettől eltérően látja, mivel a befizetés önkéntes jellege önmagában – az alkalmazott elszámolási szabályok figyelembe vétele nélkül – nem alapozza meg kellőképpen a Jelentésben szereplő következtetéseket. Az alkalmazott elszámolási szabályok több, a volt tag számára előnyös rendelkezést tartalmaztak. A tag a tagdíj-kiegészítést a kötelező tagdíjon felül a magánnyugdíjpénztárnak önkéntesen fizette be nyugdíjcélú többlet-befektetési szándékkal és a költségviselési szabályok ismeretében. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény szerint a tagdíjarányos működési és a vagyonarányos befektetési költség a kötelező és az önkéntes tagdíjat egyaránt terhelte. A tagdíj-kiegészítés nominális összegben meghatározott visszafizetésével azonban a tag hozzájutott a pénztár által korábban működési célra levont részhez is, aminek visszajuttatása egyfajta hozamátalánynak tekinthető. Ezen kérdéskörben továbbá azt is vizsgálni szükséges, hogy korábban az állam és a tag elszámolási viszonya az önkéntes tagdíj-kiegészítések vonatkozásban hogyan alakult. Az állam az önkéntes tagdíj-kiegészítésekkel kapcsolatban adókedvezményt adott a befizető pénztártagoknak, amelyek visszatérítéséről a visszalépő tagok vonatkozásában az állam lemondott, így az elszámolást a visszalépő tag számára összességében még kedvezőbbé tette. A kiegyensúlyozott álláspont kialakításához ezen tételek egyenlegét kell vizsgálni. A megközelítésbeli különbség abból is fakad, hogy a Jelentésben foglaltakkal ellentétben a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépésekkel összefüggésben alkalmazott elszámolási mód az érintettek számára ésszerű és minden korábbi szabályozásban foglaltaknál méltányosabb volt. Megállapítható, hogy a magánpénztári rendszer bizonytalansága helyett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer biztonságát választó több mint három millió állampolgár nyugdíjpénztári megtakarításai az államháztartás rendszerébe kerültek. Tehát ugyanoda, ahova azoknak a bevételeknek kellett volna kerülni, amelyből a magánnyugdíjpénztári megtakarítások keletkeztek, ha az állam korábban nem mond le róluk. Ezzel a választással a visszalépő polgárok ugyanolyan mértékű ellátásra szereztek ismét jogosultságot, mintha mindig is az állami nyugdíjrendszer teljes jogú szereplői maradtak volna. NGM Kommunikációs Titkárság Budapest, 2013. május 21. |
Kedves Gergő!
Kérdéseiddel kapcsolatban a Nemzetgazdasági Minisztérium az alábbi tájékoztatást adja:
A jogalkotó 2011-ben választást kínált a tagoknak arra nézve, hogy az adott jogszabályi feltételek mellett pénztártagok maradhassanak, vagy a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépve olyan helyzetbe kerülhessenek, mintha nem is lettek volna korábban magánnyugdíjpénztári tagok. Ennek eljárása során az állam és a magánszemély között elszámolás történt a korábbi tagdíj befizetésekről, kezelési költségekről, és adókedvezményekről.
Az Alapvető Jogok Biztosa által készített Jelentés szerint önmagában arra alapozva jár vissza a tagdíj-kiegészítés és hozama, mert a tagdíj-kiegészítést a tag önként fizette be.
A Nemzetgazdasági Minisztérium azonban a problémát ettől eltérően látja, mivel a befizetés önkéntes jellege önmagában – az alkalmazott elszámolási szabályok figyelembe vétele nélkül – nem alapozza meg kellőképpen a Jelentésben szereplő következtetéseket. Az alkalmazott elszámolási szabályok több, a volt tag számára előnyös rendelkezést tartalmaztak. A tag a tagdíj-kiegészítést a kötelező tagdíjon felül a magánnyugdíjpénztárnak önkéntesen fizette be nyugdíjcélú többlet-befektetési szándékkal és a költségviselési szabályok ismeretében. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény szerint a tagdíjarányos működési és a vagyonarányos befektetési költség a kötelező és az önkéntes tagdíjat egyaránt terhelte. A tagdíj-kiegészítés nominális összegben meghatározott visszafizetésével azonban a tag hozzájutott a pénztár által korábban működési célra levont részhez is, aminek visszajuttatása egyfajta hozamátalánynak tekinthető.
Ezen kérdéskörben továbbá azt is vizsgálni szükséges, hogy korábban az állam és a tag elszámolási viszonya az önkéntes tagdíj-kiegészítések vonatkozásban hogyan alakult. Az állam az önkéntes tagdíj-kiegészítésekkel kapcsolatban adókedvezményt adott a befizető pénztártagoknak, amelyek visszatérítéséről a visszalépő tagok vonatkozásában az állam lemondott, így az elszámolást a visszalépő tag számára összességében még kedvezőbbé tette.
A kiegyensúlyozott álláspont kialakításához ezen tételek egyenlegét kell vizsgálni. A megközelítésbeli különbség abból is fakad, hogy a Jelentésben foglaltakkal ellentétben a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépésekkel összefüggésben alkalmazott elszámolási mód az érintettek számára ésszerű és minden korábbi szabályozásban foglaltaknál méltányosabb volt.
Megállapítható, hogy a magánpénztári rendszer bizonytalansága helyett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer biztonságát választó több mint három millió állampolgár nyugdíjpénztári megtakarításai az államháztartás rendszerébe kerültek. Tehát ugyanoda, ahova azoknak a bevételeknek kellett volna kerülni, amelyből a magánnyugdíjpénztári megtakarítások keletkeztek, ha az állam korábban nem mond le róluk. Ezzel a választással a visszalépő polgárok ugyanolyan mértékű ellátásra szereztek ismét jogosultságot, mintha mindig is az állami nyugdíjrendszer teljes jogú szereplői maradtak volna.
NGM Kommunikációs Titkárság
From: Zsiborás Gergo [mailto:zsiboras.gergo@privatbankar.hu]
Sent: Friday, May 17, 2013 11:45 AM
To: Szentes László
Subject: manyup- tagdíj-kiegészítés hozama (Privátbankár.hu)
Kedves Laci!
Szabó Máté hivatala január végén hozta meg határozatát, miszerint a magánnyugdíjpénztári tagok egyéni tagdíj-kiegészítése után járó hozamokat nem vonhatja el az állam (az a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba került). A hivataltól azt az értesítést kaptam, hogy 60 napja van reagálni a tárcának, korábban ígéretet kaptam tőletek arra, hogy közlitek, mi a tárca hivatalos álláspontja az ügyben. Ez végül nem érkezett meg, de úgy tudom közben hó elején az NGM megküldte válaszát a hivatalnak. Azt szeretném tudni, hogy mi a válasz: mit felelt az ombudsman állásfoglalására az NGM, és számíthatnak-e arra az egykori tagok, hogy vissza/megkapják a tagdíj-kiegészítésen képződött hozamot?
Az anyaggal elég sokat dolgoztunk, több hónapja próbáljuk lekövetni, mi történik az ügyben, mi lehet a végkimenetele. Az a célom, hogy az egykori tagok teljes körű tájékoztatást kapjanak az ügyben. A jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján is meg tudnánk jelentetni a cikket, de a korrektség és a szakmaiság mindenképp azt kívánja, hogy az NGM-et is megvárjuk, pláne, hogy megvan a válasz az ombudsmannak. Remélem, meg tudjuk jelentetni az exkluzív anyagot.
--
Zsiborás Gergő
06 20 435 30 48
36 1 225 00 42
1011 Budapest, Hunyadi János út 23./b
Ezen üzenet és annak bármely csatolt anyaga bizalmas, jogi védelem alatt áll, a nyilvános közléstől védett. Az üzenetet kizárólag a címzett, illetve az általa meghatalmazottak használhatják fel. Ha Ön nem az üzenet címzettje, úgy kérjük, hogy telefonon, vagy e-mail-ben értesítse erről az üzenet küldőjét és törölje az üzenetet, valamint annak összes csatolt mellékletét a rendszeréből. Ha Ön nem az üzenet címzettje, abban az esetben tilos az üzenetet vagy annak bármely csatolt mellékletét lemásolnia, elmentenie, az üzenet tartalmát bárkivel közölnie vagy azzal visszaélnie.
This message and any attachment are confidential and are legally privileged. It is intended solely for the use of the individual or entity to whom it is addressed and others authorised to receive it. If you are not the intended recipient, please telephone or email the sender and delete this message and any attachment from your system. Please note that any dissemination, distribution, copying or use of or reliance upon the information contained in and transmitted with this e-mail by or to anyone other than the recipient designated above by the sender is unauthorised and strictly prohibited.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
