Mi is ez?
A bitcoin néhány éve tűnt fel a piacon, egy olyan termék, amelynek működését nem könnyű megérteni, ezért szinte bármilyen elméletet rá lehet aggatni. Ezt meg is tették azok, akik létrehozták, majd időben vettek. Magasztalni kezdték, mint a jövő fizetési eszközét, és a lufi fújáshoz már nem is kellett más. A szokásos őrületek mintájára robogott fel az árfolyam a kezdeti 0-ról 1100 dollár fölé, ott durrant a lufi, azóta stabilan esik az ár, most éppen 260 dollár körül van. Már ahol lehet még kereskedni vele.
Nézzük, mi ez a bizonyos instrumentum. A kitalálói zseniális módon kerestek egy véges elemből álló matematikai sorozatot, annak elemeit létrehozták elektronikus, számítógépes formában, tárcákat létesítettek hozzá, és kinevezték pénznek, valutának. Az elmélet, amit hozzáfűztek, az volt, hogy miután véges darabszámú egység van, ráadásul egy pénznemhez képest meglehetősen kevés, nem tud elinflálódni.
Nem stimmel
Csakhogy az elmélet több szempontból sántít. Az, hogy véges a mennyiség, legalább annyira hátrány, mint előny. Egy hagyományos pénzből ugyanis normál esetben annyit bocsátanak ki, hogy adott árszínvonal mellett az nagyjából fedezze az adott területen (országban, zónában) megvásárolható áruk és szolgáltatások értékét.
Ez a bitcoinnál fel sem merülhet. Eleve meghatározhatatlan, hogy mik azok az áruk és szolgáltatások, amik megvehetők érte. Szabályozás és az ehhez kötődő bizalom hiányában teljesen esetleges, hogy ki fogadja el, ki nem. Így, miután felmérhetetlen az ellenértéke, törvényszerű, hogy árfolyama viharos változásokat produkál, mégpedig határok nélkül. E tekintetben sokkal inkább hasonlít egy bizonytalan vállalat spekulatív jellegű részvényére (mondjuk az E-Starra, hogy közeli példát hozzunk), mint egy pénznemre, azzal az eltéréssel, hogy ennek még minimális fundamentuma nincs.
Felmérhetetlen kockázat
Így, miután közelítőleg sem alakulhat ki stabil árfolyama, a kockázata minden más valutához képest végtelen, pénz funkciót nem tud betölteni. Természetesen hagyományos valutáknál is előfordulhat, hogy a kibocsátó állam elinflálja, de olyankor általában bőven van idő arra, hogy a tulajdonosa azt biztonságosabb eszközre váltsa. És ami még nagyobb baj: semmilyen jogi szabályozás nincs a Bitcoinra, ezért a legminimálisabb jogbiztonságra sem számíthat, aki birtokolja. Tehát nem csak hogy értékét bármikor tökéletesen elvesztheti és felhasználhatóságára nincs semmilyen garancia, hanem ami még kritikusabb: biztonságos őrzése és használata sem megoldott. Pénzünk egy bankban alapvetően biztonságban van (ellopni nem tudják, ill. azért a bank felel, az utalások biztonságosak, és végül bankcsőd esetére a legtöbb állam működtet egy bizonyos mértékű betétvédelmi, ill. befektető védelmi alapot). Nos, ez a probléma látványosan jelentkezett a korábbi Mt. Gox, és a mostani Bitstamp botrányban.
Ráadásul több jegybank is felhívta a figyelmet, hogy miután semmilyen garancia nincs a szuperpénzre, mindenki saját felelősségére foglalkozzon vele (az üzenet lényege: leginkább kerülje). A problémát a kialakult botrányok miatt egyre többen ismerik fel, akinek van, szabadul a csodapénztől, az árfolyam szépen esik. Kerüljük mi is, ill. csak a kalandvágyók foglalkozzanak vele. Ők is kezeljék úgy, mint egy olyan pozíciót, ahol tisztában vannak vele, hogy a potenciális nagy nyereséggel szemben azt a kockázatot vállalják, hogy befektetett pénzük akár teljes egészében is elveszhet.
Ez a „gig economy.” 
