Miközben az érintett ügyfelek többsége ezekben a napokban kapja meg bankjától az értesítést arról, hogyan alakul devizaalapú fogyasztási hitele az elszámolás után, a jelzáloghitelesek – akiket az elszámolás mellett a forintosítás is érint – azon veszik észre magukat, hogy egyre több bank kopogtat hirdetéseivel az arra biztatva őket, hogy gondolkodjanak el azon, hogy a forintosítás után kedvezőbb kondíciók eléréséért új bankot választaniuk hitelüknek.
A törvény értelmében az adósok az elszámoló levelek kézhezvételétől számított 60 napon belül jelezhetik eddigi bankjuknak, hogy élni akarnak a költségmentes végtörlesztés lehetőségével, s ezt követően további 90 nap áll a rendelkezésükre, hogy saját erőből vagy kiváltó hitel révén ezt meg is tegyék. Fontos tudni, hogy hitel felmondása visszavonhatatlan nyilatkozat, azaz, csak annak érdemes ezzel élnie, aki a felmondás idején már legalább hiteligérvénnyel rendelkezik valamely más banktól.
Az utolsó nagy leosztás?
Ténykérdés, hogy az elkövetkező évek talán utolsó lehetősége nyílt meg a pénzintézetek előtt, hogy nagyobb számú ügyfélállományra tegyenek szert, hiszen a januártól életbe lépett felelős hitelezési feltételek (hitelfedezeti mutató, jövedelemarányos törlesztőrészlet) jelentősen beszűkítik azon ügyfelek körét, akiknek újabb hitelt lehet ajánlani. Ezek a jegybank és a jogalkotók által emelt korlátok ugyanakkor nem vonatkoznak a devizahiteles elszámolás kapcsán bankot váltó ügyfelekre, márpedig a bankok jól spekulálnak, ha úgy vélekednek, hogy azok az ügyfelek, akik az árfolyammozgás ellenére megugró törlesztőrészleteket viszonylagos rendben tudták fizetni a válság évei alatt, nagy biztonsággal jó ügyfélnek számítanak.
Emiatt a következő hetekben bankváltó ajánlatok tömkelegére lehet számítani, ráadásul ezek folyamatos változására is, hiszen a pénzintézetek most tényleg késhegyig menő csatát folytatnak majd az elkövetkező hónapokban.
Kamat vagy akció?
A kezdeti időszak tapasztalatai szerint két fő irány mutatkozik meg a hazai bankoknál a hitelkiváltás terén: a pénzintézetek egy része deklaráltan versenyezni akar, míg a másik oldal inkább távoltartaná magát ettől a megmérettetéstől, mivel úgy kalkulál, hogy a jelenlegi kamatkörnyezet mellett beszállni egy ajánlati versenybe nem épp jövedelmező megoldás. Furcsa mód, az ügyfelekért harcolók érve is a jövedelemtermelő képességre és a kamatokra vezethető vissza: ők úgy vélik, hogy a korlátok közé szorított kamatok világában csak a korábbinál lényegesen nagyobb ügyfélszám mellett lehet rentábilisan vinni az üzletágat.
Hogy teljes legyen az összevisszasság: azok a hitelintézetek, amelyek korábban úgy nyilatkoztak, hogy nem szállnak bele komolyan a hitelkiváltási versenybe, ugyancsak arra kényszerülnek, hogy aktivitást azért mutassanak, hiszen a meglévő saját ügyfélkör megtartása is fontos, márpedig ha az ügyfél azt hallja, hogy bankja nem aktív a hitelkiváltás terén, arra gondolhat – meglehet alaptalanul -, hogy mégsincs jó helyen a kölcsöne. Ez köszön vissza megítélésünk szerint például az utóbbi napokban a CIB fiókok portálablakain, ahol arra biztatnak, hogy ne a lakásunkat, hanem a hitelünket cseréljük le.
Két irány
Ami a hitelkiváltó ajánlatokat illeti, ott egyértelműen két irányba indultak a bankok: egy részük a kedvező hitelkamat-ajánlattal igyekszik számolásra bírni az ügyfeleket, míg más hitelintézetek a kondíciókat egyéb kedvezmények, szolgáltatások nyújtásával teszik még kedvezőbbé. A hirdetéseket szemlélve egyértelműen az első körbe tartozik a komoly reklámkampányba kezdett Takarékbank, amely az integrált takarékszövetkezeteken keresztül kínálja hitelkiváltó kölcsönét az ügyfeleknek és ide tartozik a meglepően jól sikerült tv-reklámmal apelláló MKB Bank is, ahol „munkanélkülivé” vált svájci bankjegyek keresnek maguknak új állást.
A másik oldalon a többletkedvezményt kínáló bankok állnak. A mostani – hangsúlyozottan az igazi verseny kezdetén – elérhető hirdetések alapján egyértelműsíthető, hogy a hitelbefogadáshoz kapcsolódó díjak (hitelbírálati díj, közjegyzői díj) elengedése aligha lesz elég, merthogy ezt szinte mindegyik pénzintézet felkínálja majd a megszerezni kívánt ügyfélnek. A többletszolgáltatások állóvizébe az Erste dobott jelentős hullámokat okozó „kavicsot” azzal az akcióval, ahol a legalább 3 millió forintos hitelt a bankhoz irányító új ügyfeleknek 100 ezer forintos jóváírást ígér a bankszámlán. Ehhez az akcióhoz „fejlődött fel” az FHB, ahol a hitelkiváltó szolgáltatást igénybevevő ügyfél a következő egy év alatt maximum 100 ezer forint összeghatárig egy havi törlesztőrészlet megfizetésétől mentesül.
Mennyi az annyi?
Sokan tamáskodva fogadják ezeket az ajánlatokat, mondván a bank a jövedelmezőségéről mond le ekkora szintű visszatérítéssel. Nos ez részben igaz, ám nem szabad elfeledni azt, hogy a mostani hitelkiváltás során a törvény kizárja a közvetítők alkalmazását, így viszont az ügyfélnek felkínált, egyszeri, maximum 3 százalékos visszatérítés már kissé más dimenziót kap. A bank ugyanis a hitelezett ügyféllel egy új számlaszolgáltatást igénybevevő ügyfelet kap (ennek szerzési „költsége” 5-15 ezer forint árazódik a piacon), míg azzal, hogy borítékolhatóan minimum 3-5 évig (a kamatperiódus végéig) az ügyfél a banknál marad további szolgáltatások nyújtásának lehetősége nyílik meg a hitel biztosította marzson túl.
Ha már marzs, érdemes itt is elidőzni kicsit. A legkedvezőbb fellelhető ajánlat ma a piacon a 3 havi Bubor +2,5 százalék körül található. Abban egyetértenek a bankok, hogy 2-3 bázispontos kamatkülönbség pár száz, esetleg 2-3 ezer forintos törlesztőrészlet különbséget jelenthet csak az átlaghitelesnek. Vajon érdemes-e arra az ügyfélre komoly pénzeket áldozni, aki évente 10 mozijegy áráért lecseréli a hitelét? Mennyire várható el ettől az ügyféltől az, hogy lojális marad és nem „csábul el” az első adandó alkalommal egy új ajánlat esetén? De persze, megfordítva is igaz: elég-e néhány ezer forintos éves megtakarítás lehetőségét fellebbenteni ahhoz, hogy a bankokban alapvetően nem igazán bízó ügyfél „megmozduljon”? Erre a kérdésre az elkövetkező hetek hónapok adnak majd megfelelő választ.
A bizalmatlanok megoldása
Itt térhetünk vissza az általános trendekre: a harmadik ajánlati vonalat azok a bankok képviselik, amelyek épp a biztonságra, a kiszámíthatóságra játszanak. Ezeknél az ajánlatoknál a kamatperiódus hossza nyúlik meg a törvényben előírtnál hosszabbra, mint például az UniCredit 10 éves kamatperiódust kínáló konstrukciója. (A 2006-2008-ban felvett hitelek jelentős része 20 éves futamidejű volt.) Azt persze, senki nem tudhatja, hogy az árazás alapjául szolgáló Bubor milyen mértékben mozdul el felfelé a következő hónapok jegybanki kamatcsökkentései nyomán várható kamatmélypontjáról, ám az érintett ügyfélkör egy részének bizonyosan megnyugvást ad majd az, hogy a „rosszéletű” bankok legalább ezen változó felett nem nyúlhatnak bele a kamatszintbe a következő évtizedben.
A Privátbankár.hu a következő hetekben heti rendszerességgel összefoglalja, melyik bank milyen hitelkiváltó akciókkal várja új ügyfeleit. Első összevetésünket hétfőn keressék oldalainkon.
Aki áresésre várt, annak csalódnia kell. 
