Az elmúlt években rendkívüli mértékben emelkedett a kriptopénzbe történő befektetések mértéke. Egy nemzetközi elemzés szerint 2018 első felében 537 ICO-t (azaz Initial Coin Offering-et) regisztráltak, mintegy 13,7 milliárd dollár értékben. A vállalatfinanszírozási és befektetői világban és különösen a startup-világban örvend egyre nagyobb népszerűségnek ez a Magyarországon még kevésbé ismert kockázatitőke-befektetési forma rugalmassága, egyszerűsége illetve az alapjául szolgáló technológia (ún. blockhain vagy elosztott főkönyvi (Distributed Ledger) technológia) megbízhatósága miatt. Mindazonáltal több szabályozó hatóság, köztük az MNB is felhívta a befektetők figyelmét az ilyen befektetések szabályozatlanságából eredő jelentős kockázatokra – emeli ki dr. Párkányi Rita, a KCG Partners jogi szakértője.
Kriptopénz + közösség + tőkebevonás = ICO
Az ICO egy kriptopénz alapú közösségi finanszírozás, a nyilvános forrásbevonás és a részvénytársaságoknál megszokott IPO (Initial Public Offering) ötvözetének egy innovatív módja, amely során úgynevezett érmék (tokenek) felhasználásával nyilvános érmekibocsátás vagy érmeértékesítés történik, melynek célja, hogy a kibocsátó kriptovaluta eladásával tőkéhez jusson. Az ICO kibocsátás során egy üzleti vállalkozás (igen gyakran startup) vagy magánszemély virtuális valutát bocsát ki, amelyet a befektetők már létező kriptovalutáért (pl. a Bitcoinért vagy Etherért) vagy hivatalos valutáért (hagyományos pénzért, pl. euróért) vásárolhatnak meg.
Az ICO kibocsátása ezért hasonlít arra, mint amikor egy cég részvényt bocsát ki, amikor is a befektetőknek a cég szavazati jogot vagy részesedést (ez esetben a token testesíti meg a „részvényesi” jogokat), vagy akár azon termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférést biztosíthat, amely termék vagy szolgáltatás az ICO kibocsátásából nyert forrásokból kerül kifejlesztésre.
Mélyvíz - csak kockázattűrő befektetőknek!
Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) egy állásfoglalásában azt hangsúlyozta, hogy az ICO-k jelentős kockázatokat hordoznak magukban, mert igen spekulatív befektetésnek számítanak, kibocsátásuk pedig egy meglehetősen szabályozatlan közegben történik.
Az ESMA arra is felhívta az ICO-t kibocsátó vállalkozások figyelmét, hogy amennyiben az ICO-k pénzügyi eszköznek minősülnek, az ICO-t megvalósító vállalkozások nagy valószínűséggel befektetési tevékenységet folytatnak, mely esetben be kell tartaniuk az ilyen tevékenységek végzésére vonatkozó uniós jogszabályokat, ideértve többek között a kibocsátási tájékoztatókról szóló irányelvet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvet (MiFID), az alternatív befektetési alap-kezelőkről szóló irányelvet (AIFMD), és a pénzmosás elleni irányelvet. Persze mindehhez az kell, hogy a hatóságok pénzügyi eszköznek minősítsék az ICO-kat, amely a sokféleségük folytán nem egy egyszerűen eldönthető kérdés - magyarázza dr. Párkányi Rita.
Svájc lehet a minta a szabályozásra
Az ICO-k jogi besorolásával kapcsolatban jelenleg talán Svájc alkalmazza a legkifinomultabb megközelítést. Nem véletlenül. 2017-ben ugyanis Svájcban volt a legmagasabb az ICO-kba való befektetésekből származó pénzösszeg. A Svájci Pénzügyi Felügyelet (FINMA) egy 2018-as (nem kötelező erejű) iránymutatásában egy besorolási rendszert dolgozott ki az ICO-kra, amellyel első sorban a piaci szereplőknek próbált segítséget nyújtani abban, hogy be tudják sorolni az adott ICO-t valamely jogi kategóriába (ilyen kategória lehet például a virtuális fizetőeszköznek, értékpapírnak, részvénynek, stb. való minősítés), amely aztán alapvetően határozza meg, hogy mely jogszabályok hatálya alá tartoznak (pl. engedélyezési kötelezettség terheli-e a kibocsátót, a befektetők tájékoztatására vonatkozó követelményeknek, a pénzmosás elleni jogszabályokban előírt ügyfél-azonosítási kötelezettségeknek eleget kell-e tenniük stb.).
Svájcban ugyanis nincs kötelező erejű jogi szabályozás az ICO-k tekintetében, hanem a FINMA eseti alapon minősíti őket és állapítja meg, hogy az adott ICO-ra kiterjed-e valamely pénzügyi szabályozó törvény hatálya. Az iránymutatás szerint a FINMA az elhatárolások során olyan szempontokat vizsgál, mint például, hogy a tokeneket nyilvánosan jegyzik-e, hivatásszerűen bocsátják-e ki, az azt kibocsátó vállalatban biztosít-e részesedést, szavazati jogot a befektetőnek, stb.
Átfogó szabályozás még nincs, de már itthon is elindult valami
Bár egy átfogó szabályzás megalkotása mind a virtuális fizetőeszközök, mind pedig az ICO-k területén itthon még várat magára, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem érdekében az uniós jogalkotók 2018-ban elfogadták az 5. pénzmosás elleni irányelvet (2018/843 számú irányelv), mellyel többek között a virtuális fizetőeszközök által biztosított anonimitással kapcsolatos kockázatokat kívánják csökkenteni.
Az irányelv értelmében a virtuális fizetőeszközök és rendeleti pénzek (pl. euró) közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó és a letétkezelő pénztárca-szolgáltatók kötelesek megfelelni az Irányelv rendelkezéseinek (vagyis például ügyfél-azonosítást kell elvégezniük). A tagállamok 2020. január 10-ig kötelesek az irányelv rendelkezéseit átültetni, mely módosításokat tartalmazó törvényjavaslat jelenleg a magyar Parlament előtt van.
