Mi lesz, ha a Hervis legyőzi Magyarországot?

Az Európai Unió Bírósága a Hervis ügyben hozott mai döntésével kimondta, hogy a bolti kiskereskedelmet terhelő ágazati különadó ellentétes lehet a közösségi joggal. A végső döntést a magyar bíróságnak kell kimondania.

Az ágazati különadó egy árbevétel alapján fizetendő sávosan progresszív adó, amelyet 2010 és 2012 között kellett fizetni. Ez azt jelenti, hogy az adóalap az adóalany nettó árbevétele, amelyet kapcsolt vállalkozások esetében össze kell adni. Vagyis minél nagyobb egy vállalatcsoport, annál nagyobb lehet az összesített adóalap. Az adó mértéke pedig sávosan növekszik, úgy hogy adott árbevétel után eléri a maximális adómértéket, hasonlóképpen például az egykulcsos személyi jövedelemadó előtti szja-hoz.

Az Európai Bíróság szerint ez a szabály formálisan nem sérti az uniós szabályokat, mint például a letelepedés szabadságát, vagy az egyenlő elbánás elvét. Ha azonban az adó kivetésének tényleges következményeit nézzük, akkor arra jutunk, hogy az adó közvetett módon hátrányosan különbözteti meg a multinacionális cégeket.

Pavel Ševela / Wikimedia Commons

Az Európai Bíróság úgy gondolja, hogy ha a magyar bíróság bizonyítottnak látja, hogy a vállalatcsoportba tartozó és a legfelső adósávba eső adófizetők ténylegesen többnyire multinacionális cégek – olyan társaságok, amelyek többnyire más tagállambeli társaságok kapcsolt vállalkozásai –, akkor fennáll az a veszély, hogy e multinacionális cégeket hátrányosan megkülönböztetik. Különösen amiatt áll fenn ez a veszély, mert az adóalap kiszámításánál egy adott vállalatcsoportba tartozó összes adóalany árbevételét össze kell adni és az adó mértéke erősen progresszív. Vagyis egy nagyobb vállalatcsoport esetében az árbevétel legnagyobb része eshet a legmagasabb adósávba, míg egy kisebb adózó – amely nem tartozik egy multinacionális cégcsoportba – az alacsonyabb sávba tartozva szinte nem is fizet adót.

Milyen kérdéseket vet fel az Európai Bíróság döntése?

Az Európai Bíróság döntése némiképp váratlan és több szempontból is elgondolkodtató – mondja Torma Levente. A DLA Piper adótanácsadója szerint önmagában nem szokatlan, hogy a bíróság egy adott tagállami jogszabályt a tényleges következményei és nem pedig a formális megszövegezése alapján vizsgál. A döntés indokolása és annak logikája viszont felvet néhány kérdést.

Az első kérdés az, hogy vajon ennek a döntésnek milyen hatása lesz a többi ágazati különadóra, melyet az energiaellátókra és a távközlési cégekre vetettek ki? És vajon milyen hatással jár a hitelintézeteket sújtó különadók tekintetében?

Az adótanácsadó úgy látja, különösen érdekes ez a kérdés a tekintetben, hogy ezek a szereplők már megkísérelték, hogy megvédjék az álláspontjukat az EU fórumai előtt, azonban eddig nem jártak sikerrel. Kérdés továbbá, hogy ezentúl be lehet-e vezetni, és ha igen, akkor milyen feltételekkel progresszív adóztatást?

Az ítélet ugyanis azt is sugallhatja, hogy a progresszív adózás hátrányosan különbözteti meg azon cégeket, amelyek a legfelső adósávba tartoznak, ha ezek a cégek ténylegesen jól elkülöníthetők (pl. javarészt multinacionális cégek). Ez például egy általános progresszív csoportadóztatást előíró szabály esetében is problémás lehet. További kérdés, hogy a döntés vajon különbséget tesz-e az egyes EU tagállamok között?  Az ítélet szerint ugyanis egy olyan tagállamban, ahol a kereskedelmi üzletláncok többségben nem multinacionális cégek, hanem hazai vállalatok ki lehet vetni egy az ágazati különadónak megfelelő adót.

Torma Levente úgy látja, végül érdekes lesz majd, hogy a magyar bíróság hogyan dönt majd az ügyben. Vajon diszkriminatív lesz-e a bolti különadó és ha igen, akkor melyik elemében és hogyan lehet ezt a helyzetet reparálni?