Önkényesnek, egzotikusnak és kifogásolhatónak nevez tízfajta kisadót a német Witschaftswoche cikke, bár a legtöbbet csak a polgárok egy része kell fizesse és sokszor helyi adókról van szó. A válság Németországot is sújtja, melynek önkormányzatai százmilliárd eurós nagyságrendű adósságállományt görgetnek maguk előtt, és folyamatosan ötletelnek, hogy hogyan tudnának több bevételhez jutni.
1. Kávéadó
Állítólag a német gazdaság összeomlana, ha a dolgozók nem kaphatnának kávét a munkában. Az importált kávéra 1949-ig vámokat vetettek ki, azóta azonban szövetségi adót. Más adókhoz képest viszonylag magas, a pörkölt kávé kilójára vetítve 2,19 euró, az azonnal oldódó kávéra 4,78 euró. Annyiban is vámszerű, hogy a Wikipedia szerint az EU-n kívülről behozott csekélyke mennyiségű kávét is le kell adózniuk a magánszemélyeknek. A német-holland határon viszont emiatt virágzik a kávéturizmus, mert odaát sokkal alacsonyabb a kávéadó
2. Moziadó
A moziadót a németek még a harmincas években vezették be, amikor – televízió híján – a filmszínházak hatalmas népszerűségnek örvendtek. Az adót előadásonként kell fizetni az önkormányzatoknak. Ezen kívül a jegybevétel három százalékáig terjedő adót is ki kell fizetni a német filmgyártást támogató állami intézetnek (Filmförderungsanstalt).
3. Sör- és pezsgőbor-adó
Ahol isznak az emberek, ott szépen csordogálnak az adóbevételek is – írja a Witschaftswoche. A söradót már a középkorban is ismerték, nevezték többek között malátailletéknek és sörfillérnek (pontosabban sörpfennignek) is. Az EU is szabályozta 1993-ban, a sör alkoholfokáról függően átlagosan 9,44 euró hektoliterenként. A kis sörfőzdék Németországban kedvezményt kapnak – van is belőlük jó sok.
|
|
Német sörösalátét 1990 körül: Stop az adószörnyetegnek! Az Ön sörének majdnem felét ez az állat piálja meg! |
Szintén középkori eredetű a pezsgőadó, 136 euró hektoliterenként. (Magyarországon az alkoholféléket és sok más terméket elsősorban a jövedéki adó különböző kulcsaival adóztatják meg, nincs feltétlenül külön nevük, de lényegében ugyanarról van szó.) Egyes német szövetségi államokban az üdítőkre is kivetnek egy italadót.
4. Vadászni, halászni, adózni
Még a saját vadászterülettel rendelkező vadászok sem hódolhatnak ingyen hobbijuknak, mert az első világháború óta lényegében változatlan formában vadászati adót kell fizetniük, de ez is csak egyes szövetségi államokban létezik. A vadászatra jogosult vagy a kilövési jogot átadó fizeti az adót az éves vadászati érték után, míg a halászok a halászati területük nagysága után fizetnek.
5. Vigadozzunk, miközben fizetünk
Úgy tűnik, Állam Bácsi mindig akkor tartja a markát, ha valaki szórakozik – így a Wirtschaftswoche. A vigalmi adót is az önkormányzatok vetik ki a területükön található szabadidős szórakozásra a táncos helyektől elkezdve a kugli- és billiárd-szalonokig és videojátékokig, játéktermekig. Az adózók pontos körét és az adó mértékét a tartományi törvények és az önkormányzatok szabályozzák.
6. Lottó- és sportfogadás-adó
Az állam a sportfogadásnál, lottónál, lóversenynél a szervezőket adóztatja meg a bevétel 16,6 százalékáig, ezzel szemben a nyeremények már adómentesek. (Némileg hasonlóan a hazai szerencsejáték-adóhoz.) A külföldi sorsjegyek és fogadások adója magasabb.
7. Kocsmanyitási adó
Nyilván a kocsmanyitáshoz mindenütt engedély kell, de a németek egyes tartományokban az engedélyeket is megadóztatják. Az adó általában független a forgalomtól, inkább illeték-jellegű.
8. Szexadó
Akár a vigalmi adók speciális válfajának is tekinthetjük,de csak kevés városban létezik, mint Köln, Dortmund és Bonn. Kölnben a prostituáltaknak 2004 óta havi 150 eurót kell fizetniük. Bonnban 2011-ben még parkolóórából átalakított adójegy-automatákat is felállítottak az utcalányoknak, akik éjszakánként hat euróval letudhatják az adókötelezettségüket. De ezen kívül az erotikus bárok, swingerklubok, szexshopok és más erotikus helyek is adóznak.
|
| Szexadójegy-automata Bonnban. (Fotó: Siemens, Bonn város honlapja) |
9. Göngyölegadó
A szexadóval ellentétben más néven, például környezetvédelmi termékdíj, ezt ismerjük mi is, de ezt kifejezetten a németeknél népszerű népünnepélyekre (mint a sörfesztiválok) alkalmazzák, amikor rengeteg eldobható pohár és evőeszköz kerül a szemetesbe, amit azután az önkormányzatnak kell eltakarítania. Az adót az étel- és italárusok fizetik, így természetesen végső soron az emberek.
10. Másodiklakás-adó
A magánszemélyek második lakását sok helyütt megadóztatják, abból a megfontolásból, hogy aki nem ott lakik állandóan, az nem ott van bejelentve és nem ott adózik, de az önkormányzatnak így is van dolga az infrastruktúra fenntartásával. (Hasonló érvelés, mint a mi üdülőhelyi díjunknál.) Ráadásul a „gyüttmentek”, ahogy Somogyban nevezik az idegeneket, az ingatlanárakat is felverik a helyiek orra előtt. Az adó mértéke általában az ingatlan bérleti díjától függ, a frekventált Bodeni-tónál a 23 százalékot is eléri, másutt csak tíz vagy még kevesebb százalék. Az egyetemisták sokszor kedvezményt élveznek.
+1: Macskaadó és barnulási adó
Tavaly már egyes német önkormányzatok olyan képtelennél képtelenebb adóötleteket találtak ki, ami sok németnél kiverte a biztosítékot: több település az ebadó mintájára macskaadót fontolgatott, volt, amelyik a repülőgépekre, a másik ágyadó néven a szállodai szobákra, megint másik a szoláriumokra akart adót kiróni. Ez utóbbit a humoristák el is nevezték gyorsan barnulási adónak, és a német államot, politikusokat pedig kinevezték világbajnoknak az új adófajták kitalálásában, amint a lentebbi német nyelvű videótréfából is kiderül.
A humorista reméli azt is, hogy a szexadót nem terjesztik ki, és egy, a feleségével eltöltött szenvedélyes éjszaka után nem kopogtat nála az adóhatóság adóelkerülés vádjával. A macskaadó végül, úgy tudjuk, nem valósult meg. Mi pedig reméljük, a magyar politikusok nem merítenek cikkünkből újabb ötleteket.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
