Kódolt üzenet, avagy miket rejt egy génbank? Interjú

Baktay Borbála

Mi a szerepe a Növényi Diverzitás Központnak és hogyan kapcsolódik a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiához?

Alapvetően génbanki szerepet töltünk be, emellett országos génbanki koordinációt is ellátunk a növényi génmegőrzés területén. Fő feladatunk a különböző kultúrnövények génbanki megőrzése. A szántóföldi gabona- és zöldségnövények megőrzése, hűtött tárolókban történik, Intézetünk főleg a Kárpát-medencében begyűjtött növényeket tárolja és vizsgálja. Az elmúlt 40 évben 10 ezernél is több növény tétele érkezett, főleg a tőlünk keletre lévő területekről. Olyan fajokat gyűjtöttünk és gyűjtünk, amelyek termeszthetőek nálunk is.

Mondana példákat?

A különböző búzafajokat lehet említeni rögtön az elején. Például a tönkét, tönkölyt, alakort vagy a kecskebúzát, amelyek a mostani kenyérbúza elődei voltak. De itt említhetem mondjuk a csicseriborsót is, amiből szintén van egy nagy gyűjteményünk, és ami nagyon jó termést produkált.

Hogyhogy produkált, az intézetben termesztenek is?

Megőrzünk és fenntartunk. A génbankoknak nemzetközi szabványok írják elő, hogy milyen időközönként kell ellenőrizni, hogy a tárolt magvak életképesek-e. Ezt a többi között úgy lehet a legegyszerűbben megvizsgálni, hogy a magvakat csíráztatjuk. Ha nem megfelelő a csíráztatás eredménye elvetjük és felszaporítjuk a tételt. A tételek fenntartása többféleképpen lehetséges. Az egyik, hogy mi felszaporítjuk a magvakat. Emellett azonban tájfajták és hazai helyi fajták esetében az ún. „on farm” (gazdálkodói) fenntartást is elősegítjük. Ilyenkor a mintákat kiadjuk gazdáknak, vagy biogazdaságoknak, valamint különböző egyetemeknek, hogy visszakerüljenek a helyükre, vagyis a eredeti termőhelyükön mindennapi termesztésbe. Az eredményeket és tapasztalatokat pedig rögzítjük. Magyarul, visszahelyezzük a tájfajtákat a termesztésbe.

Ez hogy működik? Mi alapján dől el, hogy ki, mit próbál ki?

A honlapunkon minden év elején megjelenik egy lista, amelyekből a partnereink, egyenként maximum 10 fajtát választhatnak ki. Ezután megkapják a mintákat. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kilószámra adjuk ki a magokat, hanem csak annyit kapnak, amennyivel el tudnak indulni, magot tudnak fogni a következő évre. Ez azt jelenti, hogy mondjuk adunk homoki babot, amit a gazda elkezd termeszteni. Nyilván már az első évben is tud enni belőle egy bablevest, de nem ez a fő cél a legelső évben, hanem a továbbtermesztése. A következő évben pedig még több bab lesz, és így tovább. És viszonylag hamar ismét elterjed az adott fajta a termesztésben.

Az egyetemek hogy kerülnek a képbe? Vizsgálják az önöknél tárolt mintákat?

Különböző megállapodásaink vannak az intézményekkel. Például a paradicsom tájfajták esetében segítenek visszajuttatni a növényt a termesztésbe. Az intézmények a gazdálkodókkal állnak kapcsolatban. Olyan növényfajták esetében segítenek, amelyek jelenleg nincsenek, vagy csak nagyon kis mértékben vannak jelen a termesztésben. Sokat segítenek a biogazdaságokkal való kapcsolattartásban.

Visszatérve a nemzetközi előírásokra - milyen gyakran kell megvizsgálni, hogy a különböző fajták életképesek-e?

Fajonként változó, de azt lehet mondani, hogy körülbelül 5 évente van rá szükség. Intézetünk 1100 növényfaj mintegy 50 ezer fajtáját tárolja. Idén például 500 faj 8 ezer fajtáját kellett felszaporítanunk. Vagyis ez alapján azt lehet mondani, hogy nagyjából 10 év alatt minden mintát megvizsgálunk életképesség szempontjából. Hogy megértsük miért van minderre szükség, mi a génbanki megőrzés kiemelkedő szerepe a hazai mezőgazdaságban,  el kell mondanom néhány adatot. A FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete - Food and Agriculture Organization - FAO) kimutatásai szerint napjainkra a mezőgazdasági növényi diverzitás 75 százaléka eltűnt. A világ élelmezésének 75 százalékát 12 növény-, és 5 állatfaj biztosítja. Tovább szűkítve a kört: a rizs, kukorica és búza adja a fogyasztás 60 százalékát világszinten. Ha mellétesszük, hogy a Földön megtalálható mintegy 250-300 ezer növényfaj 4 százaléka hasznosítható élelmiszer-előállításra, akkor jól látható hogy nagyon leszűkült az agro-diverzitás, legalábbis, ami a nagyüzemei mezőgazdaságot jellemzi. Az emberi fogyasztásra alkalmas mintegy 4 százalékból mindössze 150-200 fajt használunk, tehát a sokszínűséget lehet még növelni bőven. Korábban a Kárpát-medencében több mint 600 növényfaj szolgált tápláléknak az itt élők számára.

Miért van erre szükség?

Mert a mostani növénytermesztési rendszer nagyon sebezhető, akár a különböző betegségeket, akár a klímaváltozást vesszük alapul. A Föld minden területén más-más faj és fajta termeszthető, jellemzően olyan, amely a területi adottságokhoz alkalmazkodott. Azonban olyan gyors változások is lehetnek a környezetben, főleg az időjárásban, ami felboríthatja a mezőgazdasági rendszert. Ezért is kell úgynevezett alternatív fajokat keresni, illetve nemesíteni. Ha már az időjárásnál tartottunk, akkor fontos olyan növényeket nemesíteni, amelyek jobban bírják a szárazságot.

Milyen fajták jöhetnek szóba nálunk?

Sok olyan növény van, illetve volt a Kárpát-medencében, ami szép lassan kiszorult a termesztésből. Ilyen például a köles, a zab, vagy például a mohar, ami a köleshez közel álló és ami jól termeszthető. Ezt egyébként meg is vizsgáltuk, szárazságtűrőnek bizonyult. De ott van még a lóbab, homoki bab, szója, amiket szintén vizsgáltunk. Az eredmények alapján jól bírták a homokhátsági körülményeket, vagyis a homokos talajt és a szárazságot. Azt látni kell, hogy a Kárpát-medencében 8 ezer éve van jelen a növénytermesztés és 2 ezer éve a gyümölcstermesztés. Vagyis ezek a növényfajok folyamatosan alkalmazkodtak az itteni változó körülményekhez, ezért potenciálisan fontos szerepük lehet a jövő mezőgazdaságában.

Viszont az édesburgonya nem tartozik a jellemzően Kárpát-medencei növények közé, azonban ha jól tudom, Önök azt is termesztenek.

Igen. A batáta egy dél-amerikai növény. Mi természetesen a géncsere-programban jutottunk hozzá. Kipróbáltuk a termesztését, ami végül meglepetést okozott. Homokos területen, aszályos körülmények között termesztettük és jó termést produkált. Talán jobbat is, mint a krumpli. Persze, amikor a diverzitás kérdése szóba kerül, azt is fontos figyelembe venni, hogy milyen az emberek étkezési kultúrája. A különböző növényeket ugyanis évszázadok alatt az a különböző kultúrák hozták be és terjesztették el a térségünkbe. Szóval ez is meghatározó.

Azt már tudjuk, hogy a batáta jól termeszthető. Milyen növények szeretik ezt a környezetet, ami esetleg alternatívát jelenthet?

Ilyen például a csicsóka, vagy a már említett homoki bab, de a csicseriborsót is mondhatjuk. A rizs kiváltása nem kardinális kérdés, hiszen nem vagyunk egy nagy rizsfogyasztó nemzet. Ráadásul a rizs nemesítése rohamosan fejlődik a világban. A búza már nehezebb kérdés, mert a kényer és a tészták alapvető élelmiszereink. A búzánál inkább azt kell elérnünk, hogy olyan fajtákat nemesítsünk, amelyek szárazságtűrőek. A nálunk termesztett búzafajták jelentős része magyar fajta, de a nemesítésre nagy hangsúlyt kell fektetni. A kukorica viszont nagy probléma, hiszen idén is láthattuk, hogy az időjárás változása mennyire befolyásolja a termésátlagot. A szárazságot nehezen viseli ez a növény. Magyarországon most szerintem az egyik alapvető cél, hogy a takarmánynövények diverzitásának növelését kell elősegíteni.

Ez miért fontos?

Azért fontos, hogy minél több takarmánynövényt termesszünk, hogy bizonyos növényeket ki lehessen váltani. Jelenleg ugye az egyik meghatározó takarmánynövény a kukorica mellett a szója. Annak a jelentős részét külföldről hozzuk be. Viszont a termesztett szója többsége genetikailag módosított. És bár Magyarországon a génmódosított növények termesztése tiltott, a módosított növények közvetett módon mégis az asztalra kerülnek az állatokon keresztül. El kell érnünk, hogy ki tudjuk váltani ezeket a növényeket. Karcagon is foglalkoznak alternatív növények nemesítésével. Ráadásul azért is fontos a genetikailag módosított növények kiváltása, mert sem a szója, sem a kukorica nem szárazságtűrő. Ugyanis nem emiatt módosították genetikailag a növényeket, hanem egyéb termesztéstechnológiai és növényvédelmi okokból. Ráadásul olyan negatív hatása is van, ami további károkat okoz, hiszen az ilyen növények elterjedése és természetbe jutása felborítja az agrár-ökoszisztémát is. Meg kell keresni a helyettesítő növényeket.

És hogy állnak ezzel? Vannak már jelöltek?

A munka már elkezdődött a Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet jogutódjával, a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központtal. Célunk, hogy az őshonos állatoknak tudjunk GMO-mentes takarmányt adni, mert az hosszú távon kifizetődik. A kérdésére tehát igen a válasz, vagyis vannak olyan növények, amelyek szóba jöhetnek, de többet egyelőre nem mondhatok róluk.