Rég elmúltak már azok az idők, amikor kritikátalnul ajnározták azokat az új technológkai cégeket, amelyek azt ígérték: kötöttségek nélkül kereshetünk pénzt azzal, ha saját forrásainkat használjuk fel egy szolgáltatásnál. Az Airbnb a szállásadást, az Uber a közlekedést forradalmasította például, de vajon tényleg sikerült ezzel munkát adni és előrébb vinni a gazdaságot?
Dr. Yusaf H. Akbar, a CEU oktatója a Smart 2017 konferencián mondta el, hogy messze nem lehet erről beszélni, és eljött az ideje annak is, hogy a sharing economy-ban gondolkozó vállalkozók átgondolják, mit is akarnak igazábó. Akbar kemény tényeket tett le az asztalra:
-
ha afrikai vagy, az Airbnb-k harmadát elvből nem adják ki neked.
-
Aki bedolgozik egy sharing economy cégnek, átlagosan 17000 dollárral keres kevesebb pénzt egy rendes teljes állás fizetésénél.
Szintén zenész?
Ezért is hívja Akbar Gig Economy-nak: kicsit olyan, mintha az ember kitörés előtt álló zenekarban játszana: csinálja, de nem lehet belőle megélni. Erre a problémára hívta fel a figyelmet az az eset is, amely nemrég történt az Uber vezérigazgatójával: Travis Kalanick Uberrel akart eljutni A-ból B-be, ám a cégének dolgozó sofőr elkezdte kifogásolni, hogy nem becsüli meg az Uber anyagilag a sofőrjeit. Kalanick válogatott szitkozódások közepette közölte a férfival, hogy bizonyára csak a saját szerencsétlen élete miatt próbálja okolni az Ubert.
A szakértő azt is kiemeli, hogy még mindig katasztrofális a szabályozói környezet, ami gyakran vezet kizsákmányoláshoz és a munkavállalói jogok sérüléséhez, lévén nincs olyan érdekvédelmi szervezet, amelyik a szabadúszó munkavállalókat védeni a sharing economy-n belül.
Van valami jó is
Azért pozitívumokat is sorol Akbar: még mindig óriási mértékben spórol az erőforrásokkal a sharing economy: San Franciscoban egy főre korábban 1,5 autó jutott, ám mióta ez a modell megjelent, a szám lecsökkent 1,05-re. Ráadásul azzal, hogy a sharing economy munkahelyeket teremt, megoldást jelent arra az időszakra, amikor robotok veszik át azt a rengeteg munkát, amit ma humán erővel oldunk meg.
Van, aki már most sokat nyer ezzel az üzleti modellel, méghozzá az X, az Y és az elkövetkezendő generációk, akiknek fontosabb a mobilitás, hogy szabadon dolgozhassanak annak, akit ők választanak. 2017-ben 25% kereste így, szabadúszó módon a kenyerét, ez a szám 2027-re 45% lehet.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
