Részlet a Privátbankár.hu 2013. júniusában készített interjújából:– Szakértők szerint az alacsony bevételek, a rossz piac miatt a brókercégek jelentős része eltűnhet a következő pár évben.

P. Z.: Vannak banki brókercégek és vannak a magánhátterű brókercégek. A bankok nagy része saját értékpapír-osztályt hozott létre és oda helyezte ezt az üzletágat, talán az egy Erste kivételével, ahol önálló cégben maradt. A bankok inkább ellenérdekeltek, mert míg az egyik részlegük betétet gyűjt, a másik megpróbál olyan hozamlehetőséget felvillantani az ügyfélnek, amely a betétek felett hoz.

Ami a magánbrókercégeket illeti, hát, túlságosan sokan már nem maradtunk. De amelyik brókercég, mint a Buda-Cash is a retail-re (a magánügyfelekre – a szerk.) építette a bázisát, az mindig kedvező helyzetben van. Ha el is megy 30 ügyfél vagy befejezi a tőzsdei pályafutását, jön azért helyette másik 30-40. Aki viszont nagybefektetőkre alapozta a tevékenységét, annak nehéz dolga van, mert egy nagybefektető, komolyabb vagyonkezelő távozása jelentős bevételkiesést okoz.

Egy retail-cég talán kevesebbet keres, mint a nagybefektetőkre alapozó vállalkozás, de stabilabb a piaca. Röviden összefoglalva: a Buda-Cash megmarad.

– Melyik volt élete legjobb és legrosszabb üzlete?

P. Z.: A legrosszabb üzletem egy kínai pálinkagyár volt, egy Peking melletti iparterületen építettünk német technológiával egy üzemet. Harminc százalékban egy kínai befektető volt a tulajdonos, de már az első évben húszezer liter pálinkát lopott el. És akkor mi gyakorlatilag elmenekültünk Kínából. Pedig jó üzlet lett volna, rendkívül olcsó volt a gyümölcs Szecsuán tartományban, az itteninek durván a tizede.

Két nagyobb üzlet volt, amelyeken sok pénzt kerestünk. Az egyik az Egyesült Vegyiművek megvásárlása és később az értékesítése. A másik a Dunacenter Therm, a paksi atomerőmű egyik legnagyobb beszállítójának megvétele és értékesítése. De a vevő sem járt rosszul egyik esetben sem.