Már nem lelkesít a munkád? Így kerülheted el a kiégést

Fotó: Flickr.com/Simon Law

A Selfmapping HR stressz-és kompetenciateszt legfrissebb eredményei szerint az aktív magyar munkavállalók 39 százalékának enyhe/kezdeti kiégéses tünetei vannak, amelyek még könnyen visszafordíthatóak. 37 százalékuknál már közepes szintű a kiégés, azaz egyre többször vagy tartósan vannak jelen a tünetek, de ezek még csak középsúlyosak. 10 százalékuk van a rizikó zónában, ahol már erősen érzékelhető a teljesítmény visszaesése, a kapcsolatok romlása, és többen felmondást fontolgatnak. Mindössze 14 százalékuk van tökéletesen jól, náluk nyoma sincs a kiégésnek.

Miért veszélyes?

A Selfmapping eredményei szerint a kiégés a legveszélyesebb a pszichés stresszbetegségek közül, érdemes tehát odafigyelni rá és az intő jelekre. A közel ezer válaszadó többsége, akiket a teszt a kiégés szempontjából vizsgált, kis- és középvállalatok, valamint multinacionális cégek alkalmazottai, de kis arányban található köztük egyéni kitöltő is.

Hogyan ismerheted fel, hogy te is ettől szenvedsz?

A kiégés tartós stressz következtében létrejövő fizikai, érzelmi és mentális kimerülés, amely beavatkozás nélkül folyamatosan súlyosbodik. Dr. Marik Ágnes pszichiáter, tréner és coach, a Selfmapping szakmai vezetője szerint a munkavállalók nagy részének fogalma sincs arról, hogy ki van égve, pedig a tünetek könnyen észrevehetőek.

Jelei:

• türelmetlenség,
• ingerültség,
• rugalmatlanság,
• ennek következményeként az emberi kapcsolatok romlása.

A kiégésben szenvedő ember egyre közönyösebb a munkájával és másokkal, valamint önmagával szemben, és egyre kevésbé képes kipihenni magát. Először elég a hétvége a feltöltődésre, aztán már csak egy hosszabb szabadság, végül már az sem.

Mi lehet a vége?

A felmondás oka gyakran az ebből a helyzetből való menekülés, enélkül ugyanis bekövetkezhet a végállapot, az ún. vitális kimerülés. Ilyenkor a munkavállaló olyan, mint akinek élni sincs ereje. „A legfontosabb, hogy megszüntessük a stressz hátterében lévő tényezőket és gyűjtsünk minél több energiát. Mivel a stressz mögött számos tényező meghúzódhat, nincs egyetemes recept, amivel küzdeni lehet ellene. Az önbizalomhiány, az önérvényesítés gyengesége, a konfliktuskerülés, a bizalmatlanság, a maximalizus éppúgy oka lehet, mint a kaotikus belső folyamatok vagy a rossz csoportlégkör” – mondja dr. Marik Ágnes.

Mit tehetünk a kiégés ellen?

„A legfontosabb, hogy megszüntessük a stressz hátterében lévő tényezőket és gyűjtsünk minél több energiát. Mivel a stressz mögött számos tényező meghúzódhat, nincs egyetemes recept, amivel küzdeni lehet ellene” - mondja dr. Marik Ágnes.A szakember szerint a következő módszerekkel érdemes próbálkozni a kiégés megszüntetése érdekében:

• Erősítsük az önértékelésünket. Tudatosítsuk magunkban, hogy miben vagyunk jók, sőt jobbak  másoknál. A sokszínűségben és ne a tökéletességben higgyünk.
• Olyan munkát vállaljunk, amit szeretünk és nekünk való. Így meglévő erősségeinkre támaszkodhatunk benne, ami örömet és sikert hoz.
• Törekedjünk a világos, egyértelmű helyzetekre. Lássuk át a célokat, folyamatokat, feladatokat, és mindig kérdezzünk, ha valamit nem értünk.
• Vállaljunk felelősséget a tévedéseinkért és hiányosságainkért. A másokra mutogatás csak zavaros helyzetet, bizalmatlanságot és feszültséget szül.
• Képviseljük a véleményünket és igényeinket. Senki sem gondolatolvasó.
• Tudjunk nemet mondani. Ha a kapcsolatvesztéstől félünk, akkor a saját időnket, szükségleteinket és összességében önmagunkat adjuk fel, ami tényleg ijesztő.
• Ne legyünk gyanakvóak és bizalmatlanok. Mások legtöbbször nem szándékosan tesznek keresztbe. Mondjuk meg, ha zavar minket, amit csinálnak.
• Ne szeressünk szenvedni, ne tüntessünk fel magunkat áldozatként. A legtöbb dologra azért nincs ráhatásunk, mert nem kerestük a megoldást vagy félünk cselekedni.
• Tegyük színessé, energikussá az életünket. A feladatokba való fáradt beleszürkülés nem vonzó sem magunk, sem mások számára.

A kiégést el lehet kerülni. Ehhez először önvizsgálatra van szükség, hogy reálisan lássuk önmagunkat és a környezetünket. Ahol fejlesztésre van szükség, ott tegyünk érte. Ismerjük fel, hogy mit tehetnénk jobban, hatékonyabban, ügyesebben. Legyünk proaktívak és arra fordítsunk energiát, amire nekünk van hatásunk, amire pedig nincs, azt igyekezzünk tudomásul venni, elengedni.