Mennyi tűnt el a bérünkből 20 év alatt?

Gazdaságunk és egyben versenyképességünk egyik fő problémája, hogy a bérekre rakódó terhek túl nagyok, pontosabban jóval nagyobbak, mint a legtöbb európai országban. Ennek megvannak az okai: túlméretezett állam, és a lakosság számához képest alacsony foglalkoztatottság. Így viszonylag kevés munkavállalónak kell eltartania a túlméretezett államot, a nyugdíjasokat és az egészségügyet. Az utóbbi kettőt ráadásul teljes mértékben, miután az állam egyéb bevételei (forgalmi adók, különadók, nyereségadók stb.) csak az állami költségvetés kiadásait fedezik.

Javuló tendencia

A helyzet mindennek ellenére javul. A tényleges arányt akkor látjuk, ha a teljes bérköltség és a nettó bérek hányadosát nézzük, hisz ez a kettő az, ami a tényleges összegeket mutatja. A bruttó bér egy virtuális összeg, semmilyen jelentősége nincs, tulajdonképpen nem is értjük, miért van rá szükség. Az ésszerű az lenne, ha a teljes bérköltség lenne a bruttó bér (ez azt jelentené, hogy a jelenleginél kb. 28 százalékkal lenne magasabb), és a levonásokat úgy arányosítanák, hogy a tényleges összegük és persze a nettó bér ugyanazok maradjanak. Ez a szisztéma egyszerűbb lenne, és lenne egy jelentős lélektani hatása is: a munkaadók kevésbé éreznék, hogy még külön fizetnek a munkavállalók után, jóllehet a kifizetendő összeg ugyanakkora lenne. Mindemellett, jelentősen leegyszerűsödne az adminisztráció is.

Átlagkeresetek

De visszatérve a konkrét számokra: jól látszik, hogy 2001-2002-ig a teljes bérköltség és a nettó bér hányada extrém magas, 2,2 körüli volt. Akkor ez csökkenni kezdett, de csak viszonylag mérsékelten, 2,05-ig. Ez jórészt úgy jött össze, hogy a Medgyessy kormány bevezette az ún. adójóváírást, vagyis a minimálbér összege után megszűnt a személyi jövedelemadó, gyakorlatilag belépett egy 0 kulcsú sáv. Ennek viszont igen súlyos következménye lett: óriási kiesést okozott az állami bevételekben, amit a kormány nem pótolt. Részben ennek a következtében lett olyan nagy a hiány, hogy azt csak a 2006-os gigantikus megszorításokkal tudta kezelni a Gyurcsány-kormány. Ezek a lépések viszont újra növelték a bérek terheit, egyrészt mert belépett egy 40 százalékos átmeneti adósáv, másrészt mert az adójóváírást kissé csökkentették.

Lineáris adózás

2010-ben aztán az Orbán-kormány megszüntette az adójóváírást és lineáris adózásra tért át. Miután ez viszonylag alacsony, 16 százalékos SZJA kulcs mellett valósult meg, és megjelent a gyermek-kedvezmény is, érdemben csökkent a bérekre rakódó teher, mégpedig a rendszerváltás óta először 2 alá esett az arányszám. Ez az európai 1,7 körüli átlaghoz képest még mindig magas, de a helyzet ezáltal érzékelhetően javult. A kieső szja bevételt a növekvő áfa és néhány egyéb, nem munkabérhez kötődő adónem pótolta.

Sokan úgy vélik, hogy ezáltal egy igazságtalanabb szisztéma jött létre, miután a minimálbérnél ugyanakkora a bruttó/nettó, ill. a teljes bérköltség/nettó bér arány, mint a magas béreknél. Társadalmilag ugyan valóban igazságtalan lehet, de a hazai gyakorlatban ez az egyetlen fenntartható rendszer. Korábban ugyanis igen magas volt a szürkegazdaság aránya, vagyis a bejelentett, adózott bérek és a tényleges jövedelmek közti különbség. A nagymértékben eltérő sávok ugyanis arra ösztönözték a munkaadókat, hogy az alacsony adózású sávú minimálbért fizessék, az e fölötti részt zsebbe, adózatlanul adják a munkavállalónak. Így viszont az állam bevételei igencsak megcsappantak.

A legkisebb rossz

A minimálbéresek országa lettünk, amiből nyilvánvaló volt, hogy a minimálbér nem lehet adómentes, sem túlzottan alacsony terhelésű, hisz akkor az állam képtelen értékelhető bevételhez jutni. És ezt azzal sem igazán tudja kompenzálni, hogy a magas jövedelmekre nagyobb terhet rak, mert kevesen tartoznak a magasnak minősíthető jövedelmi kategóriába. Ha pedig olyan szinten lépne be a magasabb sáv, ahol már sokan kerülnek bele, akkor megint a szürkegazdaság irányába tolná az egyébként szépen fehéredő rendszert.

Így a jelenlegi megoldás még a körülményekhez képest viszonylag optimális, persze az lenne az előrelépés, ha ezt a bizonyos arányt sikerülne az európaihoz közelíteni. Ehhez viszont jóval magasabb bérekre, ahhoz pedig erőteljes gazdasági növekedésre lesz szükség a következő években.