|
| Fotó: Privátbankár.hu |
Pokorni Zoltán volt a Corvinus Rajk László Szakkollégiumának csütörtöki vendége, aki kicsit fáradtan, ám ugyanakkor végig lendületesen próbálta feszegetni a hazai oktatás hiányosságait, nem egyszer ostorozva pártjának mostani oktatáspolitikáját.
A magyar gyerek nem hülye
A szakpolitikus először a Pisa-teszt eredményekre reagált, szerinte a rangsor csak arra jó, hogy a bulvárlapok csámcsogjanak a listán és riogassák egymást a politikusok, ám egy ország diákjainak teljesítményét nem lehet lemérni belőle. Nem a rossz képességű gyerekekből van sok, hanem a kiemelkedőkből kevés.
A fő baj: mindenhol lehet tanulni
Pokorni szerint a közoktatás alapvető problémája ott van, hogy a rendszerváltás után minden településnek lehetősége volt iskolát működtetni, holott a fenntartás komoly problémákat okozott a kistelepüléseknek. Ennek polarizáltságnak a kárvallottjai a hátrányos helyzetű diákok, a kisebbségi diákok voltak. A szülők a jó - jellemzően nagyobb városokban lévő - iskolába íratták a gyerekeket. Szerinte ez a véglet nem baj, a probléma ott van, hogy a kistelepülésen maradnak azok, akik egyébként is hátrányosabb helyzetből indulnak, ráadásul egy olyan környezetben, ahol sem a pénz, sem az eszközök, sem a szakértelem nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy előremozdítsák a helyben maradt tanulókat.
Azt a nénit is átkísérték a zebrán, aki nem akart átmenni
Ezt a problémát vette észre és akarta orvosolni az Orbán-kormány a Klik létrehozásával, ám nem jól nyúltak hozzá. "Olyan városok, olyan települések esetén is magához húzta az iskolafenntartás jogát, ahol ez teljesen felesleges, sőt, többet árt mint használ." Ez az üzemméret fenntarthatatlan, Pokorni elmondása szerint most azokat a problémákat oldják meg a szakmabeliek, amelyek korábban nem voltak úgy, hogy közben 12-16 óra munka mellett az egészségük is rámegy. "Büszkén mondja el az egyik barátom: >>...megoldottuk a tankönyvellátást.<< (...) Nem volt vele baj. Nem volt vele semmi baj, három évvel ezelőtt." - idézett Pokorni. Szerinte visszajutottunk a 60-as évek problémáihoz, például, hogy van-e papír.
Kedves gyerekek! Az állam ennyi időt ad a tanulásra
Pokorni Zoltán szerint egy másik sarkallatos pont az államilag finanszírozott óraszámok mennyisége. Elmondta, itthon egy diáknak körülbelül 600 órát finanszíroz az állam évente. Egy német gyereknél ez 800 óra, egy amerikai diák pedig 1100 órát tanulhat a szülei által befizetett adóból. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar diák kevesebbet tanulna: a szülők ezt a hiányt különórákkal, további anyagi ráfordítással pótolják, az ingyenes közoktatáson kívül. Persze nem egyszerű növelni egy ilyen merev struktúrában a finanszírozott időt, de Pokorni szerint talán megoldás lehet az egész napos iskola. "A hit- és erkölcstan bevezetésével nőtt a közfinanszírozott idő, de azt érezzük a tárgyak említésével, hogy azért itt még van tér a fejlődésre."
Kell tudnia a gyereknek, hogy mi a kopár szík sarja?
A harmadik gyökere a problémáknak a pedagógusi módszertan: még mindig a frontális oktatás - azaz ledarálni az anyagot és bízni benne, hogy valami megmarad - a legtöbbször használt oktatási forma. Ennek oka az értelmetlenül nagyra duzzadt tantervi követelmény.
Politikai és szakmai gyávaság, hogy nem mernek a döntéshozók szelektálni, pedig nem tudunk és nem is szabad mindent megtanítani - véli az oktatáspolitikus.
Nem lehet tökéletes a minősítés
Pedig Pokorni Zoltán szerint az egyik nagy probléma a pedagógusoknál a tananyag nagyságából származó időhiány és a tanárok minősége: elmondta, találkozott olyan esettel, amikor az oktató négy év alatt nem tudta megtanulni a diákjai nevét.
Szerinte ne várjuk el, hogy az a diák motivált legyen, akire még ennyi időt sem tud fordítani egy tanár, de nem okolhatjuk teljesen a túlhajszolt tanárokat sem. Ha már szóba került az időhiány és a minőség, a Privátbankár.hu az új pedagógus minősítési rendszerről és a Pedagógus Önértékelési Csoportról kérdezte a szakembert, aki elmondta, nem érti, miért kell a mostani rendszerben garantálni az életen át tartó magasabb fizetést, ha egy tanítót magasabb besorolásba helyeznek. Pont azzal lehetne a motiválni a tanárokat, hogy a nagyobb fizetés csak abban az esetben marad meg, ha a teljesítmény is magasabb.
Legyen több szakmunkás, de a politikus gyereke csak menjen szépen egyetemre
Pokorni szerint folyamatos verseny van az egészségügy, a nyugdíj és az oktatás között a forrásokért, amelyben rendre alulmaradt az oktatás a nyugdíjasokkal szemben. "Ma nélkülük nem lehet választást nyerni" - mondja. Ha ez nem lenne elég, ma már nem evidencia az, hogy minél többen tanulnak egy országban, annál jobb. A gazdasági társaságok lobbija, politikusok, még az egyetemek is rezonálnak arra a megállapításra, hogy túl sok az érettségizett és egyetemet végzett, legyen inkább több a szakmunkás, mert akkor jönnek majd a befektetők. "Mindezt támogatják politikus társaim, de csak addig, amíg az ő gyerekük nem kerül sorra, mert ő azért érettségizzen le, járjon egyetemre” - mondta.
De félreértés ne essék: "Tanítani nagyon jó dolog. A világ egyik legjobb foglalkozása. Havonta egyszer, fizetésnapon viszont keserű" - összegezte a pedagóguspályát Pokorni Zoltán.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
