Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója szerint a legnagyobb problémát az ágazatban a jelentős forgóeszköz hiány, magas alapanyag árak, gyakori késedelmes fizetés, széles körben elterjedt szállítói hitelezés, és a komoly szezonalitás jelenti. A szakértő szerint egyre több cég nem is képes kezelni ezeket a problémákat: az élelmiszeripari tevékenységet végzők körében közel harminc százalékkal nőtt a cégek fizetésképtelenségi mutatója az idei év első negyedében 2011 azonos időszakához képest.
A szektor nagy problémája a változó környezet
A Coface adatai alapján az eljárások száma alacsony és az eljárások alá vontak jellemzően kisebb vállalkozások, de nagy kérdés, hogy a megszűnő vállalkozások bevételei a társasággal együtt eltűnnek, vagy a feketepiacra kerülve adózatlan és ellenőrizetlen formában jelennek-e meg. Az adatok szerint az esetek 64 százaléka végelszámolás, ezen belül is a kényszer-végelszámolások voltak a legjellemzőbbek a szektorban az idei év első három hónapjában. Az ügyek másik nagy hányadát a felszámolások teszik ki, a vizsgált időszakban pedig összesen csak egy csődeljárást kezdeményeztek.
| Az élelmiszeripar az utóbbi években jelentősen zsugorodott: a termelés 2000 és 2010 között 20 százalékkal csökkent, az ágazatban foglalkoztatottak száma ugyanebben az időszakban 150 ezer főről 100 ezer alá esett. Tavaly ugyanakkor újra nőtt a z ágazat teljesítménye, de a 2 százalékos bővülésen belül több mint 6 százalékkal az exportnak köszönhető, a belföldi értékesítés ugyanis 3 százalékkal csökkent. |
Kárpáti Gábor szerint a szektor nagy problémája, hogy évről-évre nagyon nagy kilengésekkel jellemezhető környezetben kell eredményt elérni. A szakértő szerint egy-egy év eredményességének mértékét jelentősen befolyásolja a gyakran módosuló törvényi/szabályozói környezet, az adófeltételek változása, az alapanyagárak hullámzása, az árfolyamkilengések, és az időjárási tényező sem elhanyagolható.
Az élelmiszeripari cégek a kereskedelmi láncok gyakori késedelmes teljesítése miatt, azok finanszírozására kényszerülnek, míg magukat az élelmiszert előállítókat a saját beszállítóik, azaz az alapanyagot szolgáltató állattenyésztők, illetve növénytermesztők finanszírozzák, amelyeknek pedig a takarmánygyártók, illetve a vetőmagot és kemikáliákat szállítók kénytelenek szállítói hiteleket biztosítani. Az ebben a formában igen hosszú ideig kint lévő pénzek állománya pedig nagyon nagy.
A legtöbb élelmiszeripari cégnek elfogadható a kockázata
A szakértő szerint az egyik oldalon szállítói hiteleket kapó élelmiszeripar ugyanakkor maga is haszonélvező, mivel a nagykereskedelmi láncok – a struktúra és az éles verseny miatt – hosszútávon finanszíroztatják magukat a (be)szállítóikkal. Az árak ráadásul nyomottak a verseny miatt, amivel persze a fogyasztók is jól járnak. Összességében ugyanis egy alapanyagár-emelkedés valahol a láncon belül megakad, s a végfelhasználó már nyomottabb áron kapja meg a terméket, mint ami indokolt lenne, amely végig negatívan érinti a láncon belüli szereplőket, köztük az élelmiszeripari cégeket is.
A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követik az összes hazai vizsgált cég kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban valamivel kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag.
A legtöbb vizsgált cég az élelmiszeripari ágazatban is az elfogadható kockázattal rendelkező csoportba tartozik, de a hosszabb távú életképessége erősen kérdéses, vagyis az ide tartozó cégek bármerre billenhetnek. Ugyanakkor az ágazat cégei szintén néhány százalékkal nagyobb arányban tartoznak a jobb kockázati csoporthoz, aminek vélhető oka, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is.
Vegyesen alakult pénteken a forint árfolyama a kora reggeli jegyzéséhez képest a főbb devizákkal szemben, a heti eredménye azonban pozitív. 
