Kizártam magam a médiapiacról - interjú Csermely Ákossal

- A 80-as évek végén már gyártásvezető voltál az MTV-ben, majd főgyártásvezető. 1995-re elvégezted az akkor Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártási szakát. Remek karrier előtt álltál, mégis úgy döntöttél, hogy hátat fordítasz a tévézésnek és a konferencia biznisz felé fordulsz. Miért?

- Kezdjük egy kicsit távolabbról. Én már az általános iskola felső tagozatában eldöntöttem, hogy televíziós leszek, otthon tévéket, rádiókat bütyköltem, fotóztam. Éppen ezért jelentkeztem a Corvin Mátyás Híradásipari Szakközépiskolába, mert úgy gondoltam, hogy igazi televíziós csak az lehet, aki érti mindennek a műszaki hátterét is. Érettségi után be is kerültem az MTV-be, vágó lettem, vagy ahogy akkoriban mondták, rögzítésvezető. Ott figyelt föl rám Baló Gyuri és Chrudinák Alajos.

Csermely Ákos, a Media Hungary alapítója

Az tetszett nekik, hogy tudok rendesen végszavazni franciául és angolul, és elég nagyszájú voltam már akkor is. A Parabola, a Szuperbola és a Panoráma gyártási feladatait vittem és mivel akkoriban még egy gyártásvezető is utazott a stábbal, így gyakorlatilag bejártam a fél világot. A rendszerváltás környékén az MTV-ben is más szelek kezdtek el fújdogálni, kvázi beépült a közszolgálatba az első, "belső" kereskedelmi televízió. Ez volt a kettes intendatúra, vagyis az akkori TV2, amely a korábbi Kettes csatorna átalakulásával jött létre. Hankiss Elemér elnöksége idején pedig megjelentek a produceri irodák, amelyek szerződve az MTV-vel külsőben gyártott műsorokat szállítottak adáskészen. Bár az MTV belsős munkatársa voltam, de együtt kezdtem dolgozni  Rókusfalvy Palival, aki akkoriban indította Roxer nevű ügynökségét. Később 1994-95 környékén megjelent az első valóban külső kereskedelmi kezdeményezés, ez volt a Born Ádám szervezésében indított TvTv, aztán jött a Fenyő János féle TV4, majd a SzívTV, a TV3 - itt már producerként voltam jelen -,  végül 1995-ben az A3, amelyik később MSat néven vált ismertté. Ennek lettem az egyik vezetője és ekkoriban elégelte meg a Magyar Televízió az én két, vagy inkább soklakiságomat, így őket otthagytam és a kereskedelmi TV-k felé fordultam.

- Hogy jött ilyen remek lehetőségek mellett a konferenciák világa?

- 1996 sokan nem értettük a médiatörvényt, ezért azt gondoltam, hogy Széplakon szervezek egy tanácskozást, ahol a médiában dolgozók kibeszélhetik a gondjaikat, bajaikat. Mindenkitől csak annyi pénzt kértem, amennyiből a szállására, meg a kajájára futotta. Így indult 1996 májusában a Media Hungary és engem lepett meg a legjobban, hogy 350-en el is jöttek. A következő évben is jött az érdeklődés, hogy folytatom-e? Persze, hogy folytattam, mert időközben beleszerettem. Rájöttem ugyanis, hogy van egy óriási különbség a hagyományos televíziózás, újságírás és a konferenciaszervezés között. Ez utóbbi eredménye ugyanis azonnal látszik. Teljesen más a konferencián fölvinni egy témát a színpadra és azt ott előadatni és meghallgattatni, mint mondjuk ugyanarról riportot készíteni a tévében vagy a rádióban. Ekkor döntöttem és felszámoltam korábbi érdekeltségeimet és mindent erre a lapra tettem föl. Azóta évente rendezzük meg a Media Hungary-t, amelyet 1999 óta követett a Kamera Hungária, majd 2000-től pedig az Internet Hungary.

- Mi motiválta az Internet Hungary és a Kamera Hungária elindítását?

- A Media Hungary lassanként üzleti-stratégiapolitikai konferenciává nőtte ki magát, de voltak olyan médiacégek, amelyeket ez nem nagyon vonzott. Helyette inkább folyton azt szorgalmazták, hogy miért nem csinálunk inkább egy tévéfesztivált. Fogtam magam, bementem a mostani NMHH elődjéhez, az ORTT-hez és azt mondtam nekik, hogy csináljunk egy tévéfesztivált, amelyet én megszervezek, előteremtem a költségek felét, a másik felét pedig az ORTT tegye bele. A Kamera Hungária inkább egy jószolgálati rendezvény volt, mind amellett, hogy a karrieremnek egy fontos része. Eddig tízet tartottunk, tehát nem minden évben rendezzük meg. Az Internet Hungary-t meg az élet kényszerítette ki. Egyre gyakrabban feszítette szét a Media Hungary kereteit is, meg régi barátom, Horvát János is ezzel noszogatott, így hát 2000-ben belevágtunk. 750 ember jelezte, hogy eljönne, majdnem többen, mint a tavaszi Media Hungary-re. Mindez persze üzlet is, de állítom, hogy a konferenciaipar az egyik legtisztességesebb, hiszen amit meghirdetek az ott van fönn a színpadon, vagy nincs. Ha nem tetszett, akkor a következő évben már nem biztos, hogy mindenki eljön. Ügyes akkor vagy, ha a rendezvény végén nem jössz ki mínusz nullába, hanem esetleg fogsz is rajta valamennyit.

- Meg lehet ebből élni?

- Önmagában csak egy Media Hungary-ből nem lehet megélni. Viszont az Internet Hungary-vel, a Kamera Hungáriával és a mögötte lévő szakértői és egyéb tevékenységekkel együtt meg lehet belőle élni. Ez igazándiból egy one-man-show, amely mögött rajtam kívül még a feleségem van, és egy-két szakértő barátom. Anno a feleségemmel közösen találtuk ki az eredeti ötletet. Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy gyakorlatilag ketten visszük ezt az egészet, mi magunk csinálunk majdnem mindent és nem kell kiadni sok feladatot, szóval az üzleti modell az, hogy pár ember képes egy ilyen konferencia eseményt tető alá hozni.

- Hogyan találjátok meg, mi az éppen kurrens trend, téma? Hogyan áll össze egy-egy konferencia programja?

- Rengeteg emberrel beszélgetek, interjúk tömkelegét készítem, folyamatosan olvasom a hazai és a külföldi szaksajtót és akkor a téma is megmutatja magát, hogy mire van igény. De segít nekem ebben a MAKSZ, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége is, ők is elmondják, hogy számukra mi a lényeges. Ahhoz, hogy az októberi Internet Hungary konferencia témáit szeptember elején el tudjam kezdeni hirdetni, ahhoz júniustól már nagyon keményen kell dolgozni. És ugyanígy a májusi Media Hungary témáit már decemberben elkezdem vadászni, hogy februártól már a programot tudjuk egyeztetni.

- Pontosan mekkora csapat van mögötted? Hányan rakjátok össze a konferenciákat?

-  Ahogy említettem alapvetően a feleségem és én visszük a céget, mellettünk még két állandó alkalmazott dolgozik. Rajtuk kívül még van 2-3 szakértő. Ők egyfelől orientálnak bennünket, illetve elmondják a véleményüket azokról a dolgokról, amelyeket én írok. Abban hiszek, hogy erre a feladatra elegendő egy ilyen kis létszámú vállalkozás, amely könnyen reagál mindenféle kihívásra. Persze az évek során kialakultak azok a kapcsolatok is, amelyek révén az ismerősök pontosan tudják, hogy mikor érdemes egy-egy jó ötletet nekem felvetni. Így jönnek létre azok az üzletek, ahol ha te adsz nekem egy megfelelő écát, akkor megmondhatod, hogy mit kérsz érte. Én az elmúlt években igyekeztem úgy csinálni a dolgaimat, hogy ne maradjak senkinek se adósa.

- Megérintette-e a válság a hazai konferenciaipart?

- Persze, mint mindenkit, de hülyén fog hangzani, minket azért nem érintett meg oly mértékben a válság, mert már régóta csináljuk és mi vagyunk az egyik legnagyobbak. Ez alatt értem, hogy amikor a válság nyomán egy-egy cégben a konferenciákra elkülönített pénz leesik a felére, akkor a jelentkezőnek el kell döntenie hova megy. Részt akar-e venni egy 50 fős, egy termes rendezvényen, vagy inkább elmegy egy 1200 fős konferenciára, ahol 4 teremben több száz előadásból válogathat.  Engem gyakran szidnak azért, hogy miért hozok össze ilyen irdatlan mennyiségű és minőségű előadást, amit szinte lehetetlen lekövetni, de én erre azt mondom, hogy éppen azért adom pénzért a jegyet, hogy ilyen méretű rendezvényt tudjak életre kelteni, ahová tényleg megéri eljönni. Most már ott tartunk, hogy annyi program jött össze, hogy nincsen ebéd és vacsoraszünet, mert különben nem férnénk bele a két napba.

- Mennyire volt politikafüggő az elmúlt 17 év? Mennyiben próbált beleszólni a politika a szervezésbe, akár témák, akár támogatás tekintetében?

- Én másként közelíteném meg. A mindenkori gazdasági és politikai hatalomnak vannak olyan szereplői, akik szeretnék saját érdekeiket érvényesíteni és én ezt teljesen normálisnak tartom, hiszen részben ez a feladatuk. Nekem meg az a feladatom, hogy a saját területemre, a megfelelő módon artikulálva engedjem be ezeket a dolgokat. Én azt mondom, hogy politika nélkül nincs média, tehát a politikának van befolyása, de csak annyi befolyása van, mint bármely más piaci szereplőnek.

- Van-e jövője idehaza ennek a fajta médiakonferencia iparnak?

- Ha a Media Hungary-re gondolsz, akkor látok még benne 25 évet és utána már mennék is nyugdíjba. Komolyra fordítva a szót. Az elmúlt évek konferenciáinak a mottóit ha végignézzük, akkor egyfajta tükröt kapunk az adott év társadalmi, szakmai, vagy média politikai tematikáiból. Amikor 2011-ben már nagyon érződött a válság, akkor nem véletlenül választottam a mottót: „Okosak és intelligensek”. Ezzel éppen arra utaltunk, hogy egy ilyen nehéz helyzetben ki mennyire intelligens, vagy ki mennyire kreatív, és ez a pozitív gondolkodás mennyiben segít megoldani a problémáit.

- Mekkora energiát köt le évről évre megtalálni a rendezvény szponzorait?

- Minden évben újra és újra meg kell dolgozni minden egyes szponzorért. Az nem igaz, hogy egy-egy szponzor csak úgy magától beesik. Évről évre meg kell ígérni neki az elvárt kontingenst, azt be is kell tartani. Mi azt mondjuk, hogy az idei támogató már meg van, tehát a mostani Internet Hungary-vel én már a jövő évi lehetséges szponzorokat próbálom befogni, hiszen ha a mostani rendezvény jól sikerül, tetszik neki, akkor jövőre könnyebben mondja, hogy nálam szeretne pénzt költeni.

- A Privátbankár-interjúkban mindig megkérdezzük a beszélgetőtárstól, hogy mi volt élete legjobb döntése, befektetése. Ön mit mondana?

- Ennek az egész média és internet konferencia üzleteknek a beindítása.

- És melyik döntésedet bántad meg, amit ma már másként csinálnál?

- Ugyanezt a döntésemet. Felépítettem egy jól működő, semleges, sehová sem sorolható konferencia bizniszt, viszont éppen ezzel kizártam magam a médiapiac szereplői közül. Nagyon-nagyon szeretnék médiaügynökség lenni, PR-ügynökség lenni, kreatív ügynökség lenni, meg produceri irodát működtetni, de abban a pillanatban, ahogy ezt meglépem, hitelemet veszítem és onnantól kezdve a szereplők már nem, mint konferencia médiafelületre tekintenek rám, hanem mint egy lehetséges konkurensre.

Siklós András interjúja