Nem a multikon keresztül jön el a jólét

Magyarországnak az innovatív tehetségeket kiemelkedően kellene támogatnia – vallja Marcus Orlovsky, akinek meglehetősen nehéz gyermekkor után sikerült milliárdos vagyont létrehoznia. John Child, a Birmingham Business School professzora a vállalatok szervezeti struktúrájának demokratizálásában látja a megoldást, Wallace J. Hopp, a gyártási folyamatmenedzsment egyik legelismertebb tengerentúli szaktekintélye pedig egyszerre tekinti az embereket gépeknek és felbecsülhetetlen kincsnek.

Marcus Orlovsky, az ingatlan-, IT- és antikvitás-vállalkozásaiban sikert sikerre halmozó üzletember sikerei csúcsán hátat fordított a mókuskeréknek: az utóbbi években saját tanácsadó cégének élén innovatív oktatási megoldásokkal foglalkozik, számos európai oktatási intézmény tanácsadójaként bábáskodva a fejlesztések mellett. Meglátása szerint Magyarország számára nem kizárólagosan a multinacionális cégek kiszolgálásán keresztül, hanem sokkal inkább az innovatív, önálló gondolkodásra képes, kezdeményező tehetségek kibontakoztatásán át vezet az út a felemelkedéshez.

„A globalizáció standardizál: egyre kevesebb ember tudja önálló elképzeléseit megvalósítani. A nagyvállalatok elvesztették megújulási képességüket, elfelejtették, hogy ők is kicsiben kezdték, a kicsikben pedig mindig ott a spiritusz. Egyszerűen fel kellene darabolni őket, hogy újra megjöjjön az eszük.” Orlovsky szerint az oktatás az innováció egyik legfontosabb kulcsa. „Egyre jobb az oktatás, de egyre rosszabb a tanulás. Egy ember éveket tölt el különböző oktatási intézményekben úgy, hogy tanárai csak órákat foglalkoznak négyszemközt vele. Ez minden felnövekvő generáció jövőképét, gazdasági és társadalmi szerepvállalását meghatározó jelenség” – állapítja meg a lázadó milliárdos, a nagy-britanniai „Iskolák a Jövőnek” program atyja.

A vállalatok szervezeti struktúráit John Child professzor is átalakítaná. Child szerint ma már önmagában nem igaz, hogy ami nagy, azt jobban kell szervezni, és ezzel jobban védhető összeomlás ellen. Hogy a válságot lehetőségként kell-e megélni, vagy igenis vágni kell a költésekből, nehéz kérdés, a professzor azonban egyértelműen a racionalizálás mellett voksol, ám emellett óvatosságra is inti a cégvezetőket, hiszen „egy leépítés a létszámarányosnál komolyabb termeléscsökkenéshez is vezethet, az immateriális javak pedig egykettőre szublimálnak, ha kulcsemberek távoznak a cégtől, vagy ügyetlenül nyúlunk a szervezethez és a folyamatokhoz. Jelen helyzetben igenis vágni kell, de sosem szabad a kulcskompetenciákat megsérteni, vagy az alapelveket, a hosszútávú túlélés zálogait feladni.”

Wallace J. Hopp szerint sem szabad túlracionalizálni válság idején: a cégeknek a terhektől, és nem az ötletektől kell megszabadulniuk. Ebben pedig „azok a cégek teljesíthetnek csak jól, ahol tudatosan figyelnek az ötletek megőrzésére és döntéshozói szintig juttatására. A management tankönyvekben elhíresült gyártásoptimalizálási gyakorlatok nem egyik napról a másikra születtek. Nincs sztárolható megalkotójuk, de mindig van gazdájuk!” Wallace szerint a fiatalok ötleteit az idősek tapasztalataival kell kombinálni. Ez, és a megfelelő tudásátadás a kulcsa az innovatív, jól működő cégnek. Fontos azonban, hogy össztársadalmi szinten is felismerjük tudásbrókereink jelentőségét, éppúgy, ahogyan a távol-keleti társadalmak is becsülik az öregeiket.

Mennyit tudsz az Európai Unióról? Mérd fel tudásod és nyerj!

A vállalkozók a k+f felé fordultak
A cégek rosszul reagálnak a válságra
Ilyen adókkal sosem leszünk versenyképesek
Újra megnyílnak az uniós pályázati csapok

Privátbankár