A koronavírus-fertőzéssel kapcsolatban folyamatosan érkeznek panaszok a Magyar Helsinki Bizottsághoz, ám a szervezet ezek valódiságát nem tudja ellenőrizni, mivel 2017 októberében a civilek elleni kormányzati össztűz miatt a börtönmegfigyelő program megszűnt, és így nincs bejárása a büntetésvégrehajtási intézményekbe – mondta el Kádár András Kristóf, a szervezet társelnöke.

Érkeztek olyan hozzátartozói beszámolók és fogvatartotti levelek, amelyek szerint a büntetésvégrehajtási intézményekbe újonnan érkezőket a bevonulás után nem különítik el, vagy legalábbis a járvány korábbi időszakában nem különítették el megfelelően, csupán a lázukat mérték meg és azután érdeklődtek, hogy merre jártak, kivel találkoztak még a szabad életben. Sok panasz van arról, hogy a zárkákban kevés a szappan és a fertőtlenítő, és hogy ez utóbbit néhol csupán egy lavór hipós víz helyettesíti.

A panaszok között szerepel még, hogy ugyan ki vannak helyezve a kézfertőtlenítő eszközök, de egyes helyeken nincs bennük folyadék. A börtönmegfigyelő program megszűnésével nem tudni vajon ténylegesen megalapozottak-e ezek a panaszok - mondja Kádár András Kristóf -, azt pedig végképp nem tudják a civil szervezetek ellenőrizni, vajon vannak-e fertőzöttek az intézményekben. Ezzel kapcsolatban az operatív törzs április 2-án megtartott tájékoztatóján az hangzott el, hogy a börtönökben még egy fertőzött sincs - ezt később az április 9-i tájékoztatón is megerősítették.

A hozzátartozók sokszor elmondják, hogy a fogvatartottak általános egészségi állapota nem kifejezetten jó (és ez nem csak erre a különleges időszakra vonatkozik), és félő, hogy emiatt a börtönlakókat könnyebben megtámadja a koronavírus. Ráadásul ez egy zárt közösség, sok zárka túlzsúfolt, így a social distancing szabályait gyakorlatilag lehetetlenség betartani. Ugyanakkor az állomány is naponta jön be az intézményekbe kintről, ami újabb veszélyforrást jelent. 

Mindezek miatt lenne fontos követni számos fejlett demokrácia – így Németország, Írország és az Egyesült Államok több tagállama – példáját, és megfontolni egyes, csekély súlyú cselekmények miatt elítélt, jó magaviseletű és a büntetésük végén járó fogvatartottak szabadlábra helyezését, a reintegrációs őrizet alkalmazásának kiterjesztését, a szabálysértési elzárások végrehajtásának elhalasztását, és más olyan intézkedéseket, amelyek a zsúfoltság mértékét csökkentik. Ez nemcsak a fogvatartottak, hanem a létszámhiánnyal küzdő büntetés-végrehajtási állomány egészségének megóvását és a munkavégzési körülményeik javítását is szolgálná. 

Kádár András Kristóf beszámolt néhány előremutató intézkedésről is. A BVOP elkészített egy intézkedési tervet, amelynek egyes elemei – részben a BVOP honlapjáról, részben a fogvatartottak és hozzátartozóik leveleiből – megismerhetők. Ebben szerepel, hogy a látogatási korlátozások ellensúlyozására a fogvatartottaknak lehetőségük van 3x5 percnyi ingyenes telefonbeszélgetésre a hozzátartozókkal, és kiépítik a skype-os kommunikáció lehetőségét is. 

Hogy ezek a gyakorlatban hogyan működnek, arról azonban a Helsinki Bizottság egyelőre nem sok mindent tud, a cikk elején említett börtönmegfigyelő program megszűnésével ugyanis jelentősen megnehezült a börtönviszonyok civil monitorozásának lehetősége.