Márciusban több könyvet is érdemes olvasni. Mi ezt a kettőt ajánljuk. Jászberényi, aki nem fél a háborútól, megírta eddigi tapasztalatait. Sepsi Lászlónál csak fiktív vér folyik, gombák vannak, de zombik azért nem.
Jászberényi Sándor: Tíz év háború
Ki kell nézni Európából – nem lesz jó. Bár ami azt illeti, lassan már ki sem kell nézni.
„Nem tudom, hogyan lettem ennek a mészárlásnak a krónikása. Nem vagyok keresztény. Nem tudom megmondani, miért tartottam fontosnak, hogy ott legyek a titokban tartott közösségi ördögűzéseken Kairó keresztény nyomornegyedében. Félvakon a tömjénfüsttől, a bomló szerves hulladék szagában, a hívek között állva nem tudtam válaszolni a papnak, hogy mi a neve a démonnak bennem”, mondja a szerző.
Jászberényi Sándor író és háborús tudósító képekkel ellátott, képekhez írt és azokkal szerves kapcsolatba lépő szövege arról a világról beszél, amelyet közvetlenül kevesen ismernek, mert nem tárul fel sem itt, ahol élünk, sem azokon a turistautakon, ahova a magyar vagy európai utazók járnak. Most kezd csak megmutatkozni február vége óta Ukrajnában, de a könyv Ukrajna előtt született. Ez itt az a háború, ami Líbiában, Irakban, Szíriában, Nigériában, Csádban és Jemenben zajlik. Helyek, ahova nem veszünk repülőjegyet egy délutánon, amikor már tényleg elegünk van az életünkből. Helyek, amelyeket talán nem is akarunk annyira látni.
Jászberényit a magyar olvasók háborús tudósításai mellett prózaköteteiről ismerhetik, ez az írása viszont nem egy fiktív elbeszélő története. Útleírás a gyűlöletről, a kegyetlenségről, a vallásról és Isten kereséséről egy világban, ahol az embereknek nincsen pszichológusuk. Ami azt illeti, ennivalójuk és ruhájuk sincsen. Csoda, ha az életük megmarad.
Sepsi László: Termőtestek
Akik bírják a lecsapott végtagok és kiforduló belső szervek erotikáját, azoknak mindenképpen ajánlott Sepsi László Termőtestek című horror-noir regénye. A történetbeli Höksring városában ugyanis minden rohad. Vagy ha nem rohad, valahogy pusztul, sőt, ennél durvább dolgok is történnek: gombák nőnek ki az emberekből és az állatokból. Az emberek pedig kevéssé ismerik a lojalitást, a szeretetet vagy a rokonszenvet. Vagy ha ismerik is, nem sokáig élik bele magukat. Nem is tehetik, mert a harc vérre megy: a helyi gombakereskedelem a tét, amelyik pedig óriási biznisz.
Ahogy azonban a regény kibontakozik, úgy tűnik, hogy nemcsak a biznisz, hanem a város léte is összefügg a gombával, amely szervező elve, titkos irányítója a hely fejlődésének és visszafejlődésének. Ettől pedig a jelenléte félelmetessé válik: valami folyton működik titokban, és ezt a működést nem az ember irányítja. Pedig akár ha egy gonosz személy lenne a pusztulás és intrikák mögött, akkor is megfoghatóbb lenne, de itt valami még megfoghatatlanabbról és szorongást keltőbbről van szó. A gomba ugyanis nem személy, nem állat, nem növény, de mintha túlságosan is élne, és egy saját törvényt követne. A regény olyan, mint egy papíron kivitelezett, hátborzongatóan kegyetlen elemekkel teleszőtt Netflix-sorozat. A szépséget és az emberi gyengédséget hasonlataival szándékosan kifigurázza, és hideg, északi világba lök minket, egy jól megszervezett térbe, ahol semmibe sem lehet kapaszkodni még olvasóként sem. A noir és zombikrimik kedvelőinek feltétlenül ajánlott, illetve azoknak, akik belekóstolnának a biohorror világába egy regény erejéig.
Borús a hangulat. 
