Ezt a mutatót azért kísérik megkülönböztetett figyelemmel a befektetők, mert a brit HSBC bank kezeli, és a kutatása majdnem teljesen lefedi a Kínában aktív bankokat. Elvileg emiatt „hihetőbb”, mint a kommunista állam hivatalos közlései. Az adat szerint a kínai feldolgozóipar elkezdett visszaesni, ráadásul jobban, mint bárki várta volna. Októberben még 51 ponton állt az index, az elvárások átlaga novemberre 50,1 százalék volt. Ha belegondolunk ez is nagyon halvány eredmény lett volna. (Az 50 pont alatti érték visszaesést, az efölötti bővülést jelez.)
A kínai feldolgozóipari menedzser – index jelentős esése az első elemzések szerint arra utal, hogy a „világgazdaság motorjának” tartott hatalmas ázsiai országban is megjelentek a fejlett országok lassulásának jelei. Évek óta tartja magát a piacokon az a nézet, hogy ha Kína a vártnál jobban lassul, az beláthatatlan következményekkel lehet a világgazdaságra. A kínai pénzügyi vezetés évek óta próbálja hűteni a gazdaság túlpörgését, és a piaci buborékok kialakulását, de valószínűleg nincs senki a világon, aki meg tudná becsülni, hogy ennek eredménye „kemény”, vagy „lágy” földetérés lesz. Ezzel kapcsolatban az a legnagyobb félelem, hogy ha a „kelleténél jobban” hűl a gazdaság, akkor annak beláthatatlan következménye lesz a világméretű keresletben.
Az egyik legnagyobb baj, hogy Kína átláthatatlan. Tekintettel az ország politikai berendezkedésére, és a cenzúrázott adatközlésre a befektető nagy része megemeli a paklit, amikor kínai adat érkezik. Ugyanakkor azt a piac nagy része már megértette, hogy ha a hatalmas méretűre duzzadt ingatlanpiaca, és a brutális önkormányzati eladósodottság miatt összeomlik a „kínai álom”, akkor sokkal nagyobb baj lehet a piacokon, mint amit a Lehman Brothers 2008 – as összeomlása okozott. A befektetők mindenesetre meglehetősen „szégyenlősen” kezelik a kínai híreket. Miután a nem elég hiteles állami források miatt sok közlést nem lehet komolyan venni, ezért nagy előszeretettel túllépnek a rossz adatokon. Közben azt mindenki elismeri, hogy a feltörekvő országok (elsősorban Kína, India, Brazília kereslete, és bővülése az, ami miatt még egyáltalán van kereslet a nyersanyagpiacokon.)
60 milliárd dollárban gondolkodnak. 
