A kínaiak jóléte döntheti be az uniót?
| Ulrich Blum professzor, a hallei Luther Egyetem tanszékvezetője, egyik kidolgozója az újonnan alakult antieuró párt (az Alternatívát Németországnak) programjának. E politikai erő – a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint – megszerezné a szavazatok akár húsz százalékát is, ha most tartanának választásokat Németországban. |
Túl korán vezették be az eurót - véli Ulrich Blum professzor - aki az alapblog.hu-nak nyilatkozott az eurózónára leselkedik. Szerinte a visszájára fog elsülni, ha az euróövezetbe kényszerítenek merőben eltérő gazdasági helyzetben lévő országokat. A professzor szerint ugyanis tévedés azt feltételezni, hogy az euróhoz csatlakozó nemzetgazdaságok az euró egésze alatt fokozatosan konvergálni fognak egymáshoz, egymásba fonódnak, a különbségek csökkennek. Hozzátette: határozottan figyelmeztettek arra, hogy a dolgok vége ennek az ellenkezője lesz, a tagállamok között – a rájuk erőltetett kényszerpályán való mozgás okán – divergencia alakul ki: a különbségek egyre nőni fognak és ez robbanáshoz fog vezetni.
|
| Forrás: alapblog.hu |
Ulrich Blum szerint nem ártana arról a lehetőségről is beszélni, hogy mi történne, ha Németország kilépne az euróövezetből. Erről a lehetőségről nyíltan kellene vitatkozni, hogy az emberek megismerjék, Németország mekkora rizikót vállal napjainkban. A professzor szerint erről még a német képviselők felének sincs fogalma.
Szerinte az egyik legnagyobb baj, hogy a németországi választásokat - néhány hónappal előtte - a ciprusi helyzet alakulása befolyásolja. Angela Merkel is jól tudja, hogy Ciprus képtelen saját erőből előteremteni azt a 6 milliárd eurót, amit a tízmilliárd eurós uniós támogatásért cserében fel kellene mutatnia. A választások előtt ezt itt egyszerűen elhallgatják - mondja Ulrich Blum -, mert nem merik megmondani a német embereknek, hogy „bizony újabb áldozatot kell hoznotok egy olyan országért, amelyet annak saját politikai, gazdasági elitje tett tönkre".
Franciaország lehet a következő?
Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz Franciaország ügye - mondja a professzor. A német kormányt, a nemzetközi befektetők közösségét is beleértve, mindenki világosan látja, hogy Hollande francia elnök mindent elront, ami elrontható: az euró fennmaradását szolgáló gazdasági-, pénzügyi-, társadalmi reformokra nem hajlandó. Bármelyik pillanatban felmerülhet a nemzetközi piaci résztvevőkben, hogy Németország nem fogja bírni megmenteni Franciaországot, a francia államkötvények ára zuhanni kezd, Franciaország fizetésképtelenné válhat.
A német társadalmat egy ilyen esemény derült égből villámcsapásként érheti, a következmények kiszámíthatatlanok.
Ráadásul az is problémát okoz, hogy a német kormány által eddig felvállalt garanciák a kockázatos országok és az Európai Központi Bank felé ezermilliárd eurót tesz ki. Ha le kellene valóban hívni ezt az összeget, akkor Németország államadóssága a GDP nyolcvan százalékáról azonnal százhúsz százalékosra növekedne! És ebben nincs benne egy esetleges francia vagy olasz összeomlás finanszírozása!
A professzor szerint több kockázatot nem szabad felvállalni, mert már ez is sok, ami egyenesen vezethet az euróövezet széteséséhez. Emellett azt is biztosítani kell a tagországoknak, hogy ha úgy látják, akkor kiléphessenek az euróövezetből.
Kína lehet minden baj okozója?
A professzor szerint Kína hozzá fog járulni az „európai robbanás" bekövetkezéséhez. Az eddigi rutin ugyanis megszűnőben van, vagyis az, hogy Kína termel, amit Amerika és részben Európa elfogyaszt. A kínaiak pedig a bevételeikből finanszírozzák – államkötvények vásárlásával – az Egyesült Államok adósságszolgálatait és az amerikai költségvetést.
Ulrich Blum szerint a változás következménye az lesz, hogy emelkedik Kína belső fogyasztása és importja - hiszen sokat spóroltak eddig az emberek. Exportja ugyanakkor a radikálisan csökken. Ebből következően egyre kevesebb pénze marad az exportból, leépülnek pénzfeleslegei, amelyekkel Amerikát finanszírozta. Egyre kevesebb és kevesebb külföldi, főként amerikai kötvényt tud majd csak vásárolni.
Ennek nyomán előbb Amerikában, azután Európában valóságos infláció kezd kialakulni, ugyanakkor semmiféle kilátás sincs érdemi gazdasági növekedésre sem az Egyesült Államokban, sem Európában. A jegybankok nem tehetnek mást, mint hogy véget vetnek a jelenleg érvényesülő „zéró kamat szisztémának", és beindítják a kamatspirált: kénytelenek kamatot emelni.
A kamatemelések világának beindulása, sőt annak már csupán a sejtése is komoly hozamemelkedéseket fog eredményezni például a francia kötvényeknél. Ekkor mindenki szabadulni akar a rossz kötvényektől, így válik a végén finanszírozhatatlanná egy sor euróövezeti ország, élükön Franciaországgal és valószínűleg Olaszországgal.
A teljes interjút az alapblog.hu oldalon lehet elolvasni.
