Azt hinnénk a chilei flamingók sorsa egyáltalán nem érinthet minket, de ne legyünk ebben annyira biztosak. Dél-Amerika messzi, és Magyarországról jelentéktelennek tűnő országában korszakos változások zajlanak, és ezek a világgazdaságot és a klímavédelmet is befolyásolják.

A Nő, aki komolyan veszi a klímavédelmet

Miután kialakult már a márciusban beiktatásra kerülő új chilei kormány, amelynek többsége női politikus (el tudjuk ezt képzelni Magyarországon?), az elnök a klímavédelem feladatára az egyébként tudományos tevékenységet folytató Maja Rojast nevezte ki. Rojas úgy véli, a kormány nagy lehetőségek előtt áll, és felemelő nézni a fiatal kormánytagokat, akik 10 éve még egyetemi hallgatók voltak, ma pedig egy teljesen új perspektívát hoznak a chilei politikába, tudósít a The Guardian. Erre egyébként nagy szükség is van, és így is kérdés, hogy az új, elkötelezett vezetők hogyan tudnak megküzdeni majd olyan alig megoldhatónak tűnő problémákkal, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység vagy a klímaválság.

Boric, a 35 éves, tetovált, frissen megválasztott baloldali elnök kampányában azt ígérte, hogy zöld, fenntartható jövőbe vezeti az országot, Rojas pedig ezt igyekszik biztosítani környezetvédelmi miniszterként. Nem lesz könnyű dolga: Chile klímája és természeti kincsei extrém módon kitettek a klímaváltozás hatásainak, és mindeddig nem sokan vették ezt a szempontot figyelembe, ahogy például a szomszédban levő Bolsonaro sem annyira hajlandó tudomásul venni a klímavédelemmel járó kérdéseket.

Rojas szerint a globális felmelegedés egy tünete az ipari forradalom okozta változásoknak. Ennek két következménye lett: egyrészt a környezet lerombolása, másrészt a társadalmi egyenlőtlenségek.

A társadalmi egyenlőtlenségek 2019-ben Chilében széles körű tüntetésekhez vezettek, végül pedig ahhoz, hogy az ország új alkotmányozó testületet választott, és az alaptörvény éppen most készül.

Mindezzel együtt Rojas feladata mégiscsak a 22-es csapdájához hasonlít, bár reméljük, hogy ebben nincs igazunk. Meg kellene védenie Chile extrém módon sérülékeny, egyedülálló természeti kincseit, miközben a környezetre káros lítiumtermeléssel a gazdasági növekedést biztosíthatja az ország. Ez ugyanis, a réz mellett, Chile legnagyobb aduásza a világpiacon.

A lítium az új arany

A lítiumot a 21. század aranyának is szokás nevezni, mert az akkumulátorokban és az elektromos autókban is ezt használják, ezért az iránta való kereslet folyamatosan növekszik olyannyira, hogy a piac alig követi az igényeket.

Míg a korábbi kormányok és az ultrakonzervatív jobboldali jelölt, José Antonio Kast a piac kinyitását ígérte, a győztes Boric ezt nem szándékozik megtenni, hanem arra törekszik, hogy a bányászatból a helyi lakosság is nagyobb előnyökre tegyen szert, a klímavédelem is nagyobb hangsúlyt kapjon és a – részben éppen az ipar és a bányászat kihasználásából is eredő – hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek is csökkenjenek. Ennek a retorikának meg is lett az eredménye a társadalmi egyenlőtlenségekre kevéssé érzékeny világpiacon: a Boric győzelme utáni reggelen az ország legnagyobb lítiumtermelő vállalatának, az SQM-nek (Sociedad Química y Minera de Chile) 15 százalékot estek a részvényei.

A háttérben pedig nem állnak le a lobbik: a leköszönő kormányzat januárban még ajánlatot kért be lítiumtermelésre magánvállalatoktól. Ez évente 400 000 tonna lítium kitermelését tette volna lehetővé a következő 29 évben. Az ellenzék az ajánlatok bekérését megakadályozta.

Az, hogy hogyan kezeli a lítiumtermelést Boric, az elemzők szerint kormányzásának egyik legnehezebb kérdése lesz. Az igények miatt hatalmas összeget kaphat a kitermelés után, csakhogy a környezeti károk már most borítékolhatók, az őslakosoknak pedig az életterét érinti a bányászat.

Carlos Díaz, az SQM alelnöke elmondta , hogy a vállalat 140 ezer tonna lítium kitermelését 180 ezerre akarja növelni idén, hozzátéve, hogy „annyira környezetkímélőn, amennyire lehetséges”. Mindezt azért mondhatta, mert korábban egy rézbányát büntettek meg 93 millió dollárra Escondidában, mert „visszafordíthatatlan károkat” okozott a környezetnek.

De mi a baj a lítiumbányászattal?

A lítium bányászata során kinyerik a sós vizet a talajvízből, amely megváltoztatja a talajvíz szintet és a sós földek felszínét, következésképpen az egész ökoszisztémát, tekintve, hogy a talajvíz pótlására senki nem tesz kísérletet, illetve, hogy a kitermelés helyén levő állat- és növényfajok éppen csak a szokásos életterüket vesztik el. A legelők és a vizes élőhelyek kiszáradhatnak. A bányászat miatt magas ásványianyag-tartalmú – lítium-karbonátban gazdag – porfelhők keletkeznek, amelyek szennyezik a talajt és a vízkészletet, hatnak az állatvilágra. A korábban érintetlen területen végzett bányászati tevékenység a helyi flóra és fauna kihalásához is vezethetnek.

Chilében ez az Atacama-sivatagot érinti eddig elsősorban, a flamingók élőhelyét.

A globális lítiumion akkumulátor gyártás 55 százaléka már most Kínában van. A világ legnagyobb lítiumbányája Ausztráliában található, Európában Ausztria, az Egyesült Királyság, Finnország és Csehország rendelkezik jelentősebb készletekkel és Szerbia, amelynek lítiumkészletéért harcol a kormány, a helyi lakók pedig erősen küzdenek ellene. A szerb kormány természetesen megígérte, hogy meghallgatja az állampolgárokat is. Európában jelenleg csak Portugáliában bányásznak lítiumot, de ez hamarosan megváltozhat.

Nem rossz tudni tehát, amikor elektromos autóban ülünk, hogy az akkumulátor más országokból származik, ahol a környezet is fizet a bányászatért. Chilében a flamingók kevesebben vannak. De persze a benzinnél ez is jobb.