Világméretű gazdasági változások követhetik a december 19-i chilei választásokat. Az elnöki címért a kilencgyermekes, jobboldali, római katolikus José Antonio Kast, a korábbi diktátor, Augosto Pinochet híve és a baloldali, harmincas, tetovált Gabriel Boric verseng. A tét persze nem a személyük, hanem a világ legnagyobb réz- és második legnagyobb lítiumtermelő ország nyersanyagainak elérhetősége.
A két jelölt bányászattal kapcsolatos tervei nem egészen világosak. Annyi azonban a kampány során kiderült, hogy míg Boric emelné a bányászati nyereség után fizetendő adókat és erősítené az állami szerepvállalást a szektorban, addig a szabad piac totális híveként Kast megnyitná a bányákat a magánbefektetők előtt. Világos, hogy a világ egyik legegyenlőtlenebb országában, ahol a biztonságot csak egy szűk réteg élvezheti, a Boric által említett reformok némi javulást és hajszálnyival nagyobb szociális egyenlőséget hoznának, ugyanakkor a beruházások esetleges csökkenése világpiaci bizonytalanságot okozhat a réz- és lítiumellátásban.
Emellett Chilében új jogdíjtörvény áll kidolgozás alatt, amely minimum 3 százalékos adót vetne ki a réz- és lítiumértékesítésre. Ez az elemzők szerint az ország bányászatának 15 százalékát sodorná veszélybe, ugyanakkor jelentős kormányzati bevételt hozna. Hátulütője, hogy a többletterhek visszafognák a beruházásokat: a Nemzeti Bányászati Társaság szerint az új törvény a magánberuházókat ellehetetlenítené, egyes kisebb bányák tönkremennének. A javaslat pártolói ugyanakkor ebből a bevételből finanszíroznák a világjárvány miatt még szélsőségesebb állapotokba került Chile oktatásának és egészségügyének elengedhetetlen fejlesztését.
Az országban a politikai helyzet legutóbb 2019-ben eszkalálódott, amikor a metrójegyek növekvő árának apropóján tömegek vonultak az utcára természetesen nem egyszerűen a jegyárak, hanem a nyilvánvaló társadalmi egyenlőtlenségek miatt. Az 1,2 milliósra duzzadt tömeg a hadsereg visszahívását és az alkotmány módosítását követelte. A tüntetések eredményeként 2020-ban megszavazták az új alkotmány létrehozásának szükségességét és azt, hogy az alaptörvényt egy új alkotmányozó testület alakítsa ki. A testület 155 tagjáról idén májusban voksoltak, az alkotmány elfogadásáról jövő augusztusban fognak.
Ebből is látszik, hogy a 19 milliós dél-amerikai ország, amelynek emlékezetében még él a Pinochet-diktatúra rémülete, komoly változások alatt és előtt áll. Az utóbbi évtizedek elsöprő befektetési hulláma megcsappanhat, sőt, a politikai bizonytalanság már most is érezteti a hatását.
A választások eredménye nem csak Chile jövőjét határozza meg, hanem elemzők szerint a kolumbiai és a brazil választásokat is befolyásolhatja, nem beszélve persze a réz és lítium világpiaci áráról és hozzáférhetőségéről.
Bár Chile földrajzilag messze van, a réz a mindennapi életünk része: a legjobb elektromos és hővezető a leggyakrabban használt fémek közül, az energiaszektorban és az építészetben kulcsfontosságú. A lítium hasonlóképpen: az akkumulátorok gyártásához szükséges, a vegyiparban, az atomfizikában és a gyógyászatban hasznosítják. Egyesek szerint a huszonegyedik század elképzelhetetlen nélküle, hiszen az elektromos autók alapvető kelléke.
Úgy tűnik tehát, nem egy távoli ország ismeretlen és jelentéktelen szereplői mérkőznek meg egymással vasárnap: a chileiek a mi jövőnkről is döntenek még karácsony előtt.
Egy vacsoratúra keretében André Bicalho, Michelin-csillagos tapasztalattal rendelkező brazil–portugál séf vezette végig a gasztronómiai világon laptársunkat. 
