Nagyon beszédes adatsort tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal: amiről régóta beszélnek a munkaerőpiaci szakértők, hogy jóval nagyobb arányban lehetne alkalmazni a távmunkát, az elmúlt hónapokban valósággá vált. Ennek egyértelmű oka a koronavírus, a járvány miatt elrendelt központi és céges korlátozások rékényszerítették a munkáltatókat, hogy távmunkában foglalkoztassák a dolgozóikat, vagy ebben a formában kössenek szerződést a feladatok ellátására.
A KSH havi bontásban teszi közzé a 15-74 év közötti foglalkoztatottak távmunkavégzéséről szóló adatokat. Azok kerülnek be a statisztikába, akik az "elmúlt négy hétben" alkalmankénti vagy rendszeres távmunkát végeztek. A számokból pedig az derül ki, hogy míg tavaly nem volt olyan hónap, amikor meghaladta volna az 50 ezret a rendszeres, illetve a 70 ezret az alkalmi távmunkát végzők száma, idén csak egy hónapban, februárban csúszott ez a szám 50, illetve 70 ezer alá.
A csúcshónap május volt, amikor a rendszeres és alkalmanként távmunkát végzők összesen 758 346-an voltak. De előtte, áprilisban is 729 515 főt regisztrált a KSH. Tulajdonképpen március és június között - tehát a járvány első hulláma alatt - végig nagyon intenzív volt ez a foglalkoztatási forma.
A távmunka előnyei közt szokták említeni a rugalmasságot, de azért megvannak a hátrányai is, amelyekről ebben a cikkben értekeztünk. Fontos, hogy a távmunkára milyen körülmények között van szükség. Egy járványhelyzetben, amikor hirtelen kell átállni erre, valószínűleg sem a munkaadó, sem a dolgozó nincs igazán felkészülve a távmunkára: hiányoznak a munka elvégzéséhez szükséges eszközök, nem megoldott a céges belső rendszerek elérése, ráadásul a koronavírus miatt számolni kell a család többi tagjának aktív jelenlétével is, ami szintén gátolni tudja a hatékony munkavégzést. Azoknál a cégeknél viszont, ahol része a munkahelyi kultúrának a távmunka, s arra még a békeidőben megkezdték a felkészülést, bizonyosan csak kisebb kellemetlenségekkel járt - ha járt - a távmunka széles körű használata.
Kérdés, hogy az idei folyamatok egy trendet alapoznak meg, vagy csak egyszeri megugrásnak vagyunk a tanúi. Júliusban ugyan visszazökkent a távmunkát végzők száma, de ezek után is rendre az előző évi fölött maradt, nem kevéssel. A legutolsó adat szeptemberi, akkor 98 649 rendszeres és 160 155 alkalmankénti távmunkást összesítettek. Egy éve ezek a számok így mutattak: 36 133 és 32 654. A többi őszi hónapban is arra lehet számítani, hogy magasan marad a távmunkások száma, hiszen már bőven benne járunk a járvány második hullámába, ráadásul a neheze még hátravan, és a kormány által november 11-étől elrendelt szigorítások is a távmunka felé billentik el a gazdaságot.
Mint említettük, a távmunka (valamint a részmunkaidős foglalkoztatás) elterjesztését jó ideje szorgalmazzák szakértők. Ma már jóval kevésbé kötött a munkahelyhez a munkavégzés, sok folyamat automatizált, illetve akár otthoni számítógépeken keresztül is kontrollálható. Az esély tehát megvan arra, hogy a távmunka tartósan a része marad a munkaerőpiacnak a korábbinál magasabb arányban. A járványhelyzet alatt sok tapasztalatot lehetett szerezni erről, amelyek segítségével egy letisztultabb, mindkét fél - munkaadó és az alkalmazott vagy megbízott - számára világosabb keretrendszer szerint lehet használni a távmunkát.
Ami ugyanakkor nem tudja teljesen helyettesíteni az irodai munkát, mert bár az egyeztetésekre, megbeszélésekre már számos platform - mint például a zoom - áll rendelkezésre, de sokan hisznek inkább a fizikai térben zajló tárgyalások sikerességében.
A megválaszolandó kérdések közé tartozik egyebek mellett, hogy a munkaadó vagy megbízó milyen és mennyi költséget ismer el a távmunka során. Aki otthon dolgozik, annak a lakás rezsijét emeli a munkavégzés. A kormány is felismerte, hogy - különösen veszélyhelyzet idején - valamit kezdeni kell ezzel. Pár napja született meg a döntés, amellyel az szja-törvény rendelkezésein igazítottak: a veszélyhelyzet ideje alatt igazolás nélkül, költségként elszámolható tételnek minősül a távmunkavégzés keretében munkát végző munkavállalónak a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítés címén fizetett összegből a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg (jelenleg 16 100 forint). Ennek feltétele, hogy a magánszemély a távmunkavégzéssel összefüggésben az internethasználattal illetve a munkavégzési hely bérleti díjával, rezsijével kapcsolatban más költséget ne számoljon el.
Nincs kétség, ez a forint éve. 
