|
| Fotó: Jim Gordon / Flickr |
A kurd nép évszázadok óta hazátlan volt, de az első világháborúig ezzel nem volt egyedül: számtalan más nép osztozott a sorsában. Birodalmak álltak fenn, ahol egyes népek másokon uralkodtak. A kurdokon a középkor óta az oszmán birodalom uralkodott, kisebb részük Iránhoz tartozott.
Kimaradtak
Az első világháború végén felbomlott a már régóta rogyadozó Oszmán Birodalom, sok utódállam jött létre, némelyik teljesen szeszélyesen húzott határokkal, melyeknek semmi köze nem volt az ott lakó népekhez. Az arabokat szétosztották Szíriában, Irakban, Jordániában és Palesztinában, de a síita és szunnita vallási határt nem vették figyelembe. Ugyanakkor maradt egy nép, aki nem kapott hazát, viszont négy új államba kerültek, noha egy összefüggő területen laknak: a kurdok.
A négy ország: Törökország, Szíria, Irak és Irán. Tulajdonképpen teljesen érthetetlen, hogy a győztes franciák és angolok, akik ott határokat húztak, miért nem hozták létre Kurdisztánt. Szinte minden más nép hazát kapott az Antant által legyőzött területeken, legfeljebb igazságtalan határokkal, vagy egy új államszövetségben, mint Csehszlovákia vagy Jugoszlávia. A kurdok mindebből kimaradtak.
Azóta felbomlottak a gyarmatbirodalmak, felszabadultak a volt Szovjetunió népei, de még a délszláv népek és a szlovákok is önálló hazához jutottak, mindennek tetejébe még Koszovó is leválhatott Szerbiáról. A kurdokkal azonban nem foglalkozott senki, többnyire elnyomásban éltek a négy országban.
Szaddam helyett Iszlám Állam
2003-ban aztán, amikor az ifjabb Bush amerikai elnök megdöntötte Szaddam Husszein iraki diktátor hatalmát, az iraki kurdok önállósága megnőtt. Létrehozták saját közigazgatásukat, Irakon belül viszonylag önállók lettek, egy kvázi államszövetség részeként működtek. Viták ugyan voltak, főleg az olajjövedelem elosztásában, de a rendszer nagyjából működött, iraki Kurdisztán prosperált.
Nem úgy Irak többi része. A síita-szunnita ellentét szétfeszítette az ország arab részeit, és a szíriai polgárháborúval együtt megágyazott a szélsőséges Iszlám Államnak, amely elfoglalta Irak és Szíria jelentős részét.
A közelmúltig mintha senki nem tudott volna mit kezdeni vele, de az utóbbi időben a nyugat már a levegőből felvette velük a harcot, a szárazföldön pedig egy csoport különösen elszántan, és főleg eredményesen harcol: a kurdok. Eddig az iraki kurdok tudták megvédeni területeiket, sőt az elfoglaltak egy részét felszabadítani, de most már Szíriában is aktívak lettek.
Ők végzik a nehezét
A török határ mentén kezdtek területeket felszabadítani, tegnap pedig már egy fontos katonai bázist is elfoglaltak, és továbbhaladtak Ain Issa városa felé, ami már viszonylag közel van az Iszlám Állam fővárosaként üzemelő Rakkához. Ez azt jelzi, hogy ha sor kerül az Iszlám Állam megdöntésére, vagy legalábbis erős meggyengítésére és visszaszorítására, akkor abban a kurdoknak döntő lesz a szerepe.
Utána pedig felmerül a kérdés: ha már felszabadítják magukat, nem illeti-e meg őket a saját haza? Szíria és Irak területén ezt jó eséllyel elérhetik, hisz a két ország (amely jelenleg de facto nem is létezik) tehetetlen, és ezek után a nemzetközi közösség sem emelhet szót a kurd haza ellen. Az új állam létrejötte viszont nyilván aggasztaná Törökországot és Iránt, hisz az ő területük intakt, rájuk nem támadt senki, önmaguktól, jófejségből eszük ágában sem lenne elengedni kurd területeiket, hogy azok csatlakozzanak a közös hazához.
Így ha létre is jön a kurd állam, az csonka lesz, és feltehetőleg úgy az új országnak, mint a nemzetközi közösségnek ki kell nyilvánítania Törökország és Irán területi sérthetetlenségét. Viszont egy fél haza is sokkal jobb, mint a semmi.
Izrael hadműveletei „jelentősen aláásták a túlélés minden pillérét.” 
