Mandátumának első napjaiban Ciprasz miniszterelnök látványosan próbált "németellenes" koalíciót építeni és intenzív európai politikai körútra indultak a vezető görög politikusok is - útba ejtve Rómát, Párizst, Brüsszelt és Londont -, hogy meggyőzzék a döntéshozókat a görög adósságkönnyítés szükségességéről. A listából azonban látványosan kimaradt Berlin.

Az elmúlt 48 órában aztán a görög vándorcirkusz német földre tette a lábát (Frankfurt és Berlin), ahonnan egy rövid audienciát követően látványosan hazazavarták őket. Tegnap már ennek hatására vészesen emelkedtek a görög kötvényhozamok, miután az EKB bejelentette, hogy február 11-től nem fogad már el görög állampapírokat fedezetként. Egy berlini kormányzati forrás szerint február 15-ig biztosan nem fog rugalmasságot mutatni a német kormány, először a hamburgi tartományi választáson szeretné felmérni az euróellenes AfD párt erejét, később azonban némi engedményt tehetnek - tényleges leírás nélkül.

De mi lesz, ha mégis kenyértörésre kerül a sor Berlin és Athén között, hiszen tegnap Ciprasz eltökélten kijelentette, hogy „lebontja az európai status quót, amely több megszorítást és kevesebb demokráciát akar”? Előjöhet-e a görög B-terv? Járjuk egy kicsit körül ezt a kérdést!

Ezeréves orosz-görög barátság

A Kijevi Rusz Bizánc általi katolizációja a 10. században jelenti az orosz-görög kapcsolatok kezdetét. Bizánc 1453-as eleste után már a 17. században a görög pátriárkák azon állítólagos kötelességükre emlékeztették az orosz cárokat, hogy azok szabadítsák föl Konstantinápolyt és a görögöket az oszmán uralom alól. Az 1768-74-es orosz-oszmán háborút lezáró kücsük-kajnardzsi béke pedig először ismeri el Oroszországot, mint az oszmán birodalomban élő ortodox keresztények védhatalmát.

Ezen kulturális, vallási, politikai és gazdasági kapcsolatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Gallup pár napja publikált felmérése szerint a görög lakosság nagyobb része támogatja az orosz vezetést, mint az EU-ét! A felmérésből az is kiderült, hogy a görögök nagyobb arányának van – többségében erősen lesújtó - véleménye a brüsszeli vezetésről, mint a moszkvairól.

Moszkva barátjai kulcspozíciókban

A Sziriza Moszkva-barátságának mélységeit jól megvilágítja az új külügyminiszter szakmai múltja. Kociasz egy igazi kommunista őskövület, aki már 1983-ban könyvet írt Lengyelország kommunista uralmáról, dicsérve a diktatúrát és élesen támadva a Szolidaritás mozgalmat, annak vezetőivel egyetemben. Még 1987-ben is azon az állásponton volt, hogy az erőszak és a polgárháború szükséges eszközök ahhoz, hogy társadalmi változást lehessen elérni a világban. Friss írásaiban Moszkva krími és ukrán beavatkozását egy olyan nagyhatalom normál reakciójának tekinti, „amelyet bekerített az USA és amelyet destabilizált Németország”.

Moszkva Hangja: Nikosz Kociasz külügyminiszter (balra) és a Panosz Kammenosz védelmi miniszter (jobbra). AP Photo/Petros Giannakouris

Kociasz az utóbbi hetekben már figyelmeztette Brüsszelt, hogy fejezze be „lázas orosz-ellenes lépéseit”, hozzátéve, hogy Athén nem óhajtja föladni történelmi kapcsolatait Moszkvával. Kiemelte tárgyalópartnereinek, hogy az EU lépései Moszkva ellen „destabilizálják a térséget”.

Kammenosz védelmi miniszter januárban a Moszkva elleni nyugati embargó befejezésére szólított fel, hogy „Athén végre folytathassa az orosz hadianyagok vásárlásait”. Helyettese, Kosztasz Iszisosz államtitkár tavaly a Moszka elleni EU-szankciókat „neo-kolonialista bulímiának” (sic) nevezte és üdvözölte az oroszok által támogatott donyecki szakadárok „lenyűgöző ellentámadásait”. Egy múlt havi, dán lapnak adott interjújában pedig kiemelte, hogy a NATO bizony „nem egy békeszerető intézmény” és azt állította, hogy a „NATO elhagyása nem szerepel Görögország első prioritásai között”.

Megszólaltak a moszkvai szirénhangok

Putyin tegnap telefonon meghívta Ciprasz görög kormányfőt Moszkvába a „fasiszták felett aratott Győzelem Napja május 9-i ünnepségére”. Ciprasz a maga részéről „kiemelte a nácizmus elleni harc fontosságát és kijelentette, hogy szándékában áll elfogadni a meghívást”. A két fél megerősítette szándékát az orosz-görög kapcsolatok "legaktívabb fejlesztésére".

Oroszország szíriai hadikikötője Tartuszban most gyakorlatilag lebénult a polgárháború miatt. Egy meleg-tengeri görög kikötő ebben a helyzetben álommegoldást jelenthetne Putyin számára – természetesen ennek megvalósulásához Athénnak a NATO-t (is) el kellene hagynia.

Anton Sziljanov orosz pénzügyminiszter pedig tegnap már többedszerre ismételte meg Moszkva ajánlatát, hogy görög kérés esetén megfontolják Athén hitelezését.

Káncz Csaba jegyzete