MTI Fotó: Varga György

Akár cinikusnak is minősíthető megjegyzést tett Varga Mihály, pénzügyminiszter egy csütörtökön megjelent, a Figyelőnek adott nyilatkozatban. A politikus arra a kérdésre, hogy a 325 forintos euróárfolyam mellett mit tanácsol, mikor vegyenek eurót a nyaralni induló magyarok, azt mondta: izgalmas egy külföldi kirándulás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek. Annyi szép és érdekes látnivaló van Magyarországon.

Ha valaki mégsem hallgatna a miniszterre, és külföldi nyaralást tervez, az a gyenge forint miatt többletköltséggel kell, hogy kalkuláljon. Forintban számolva szinte biztosan magasabb szállásköltsége lesz, de nagy valószínűséggel az utazás is drágább lehet, hiszen a magyar fizetőeszköz helyzete visszaköszön az üzemanyag árakban is. A nemzetközi piacokon hiába esett az elmúlt hetekben szinte folyamatosan a szénhidrogén kurzusa, a hazai benzinkutaknál továbbra is a lélektani 400-as szint felett van mind a benzin, mind a gázolaj ára.

Az MNB nem foglalkozik a kérdéssel

A hazai lakosság a devizahitelek kivezetése óta kevésbé érzi a bőrén a forint hanyatlásának következményeit, ám a fentihez hasonlóan azért vannak esetek, amikor szembesülünk ezzel. Az importon keresztül az inflációra is hat a deviza árfolyam, ám a jelek azt mutatják, hogy sem a kormány, sem az MNB nem izgatja magát a forint kurzusa miatt.

Ha szóba kerül a forint árfolyama (legyen szó éppen erősödésről vagy gyengülésről) a jegybank illetékesei minden alkalommal megjegyzik, hogy az MNB-nek nincs árfolyamcélja, így nem kívánnak azzal foglalkozni, hogy áll az euróhoz vagy a dollárhoz képest a magyar fizetőeszköz. A kormány ugyan a költségvetésben kalkulál egy árfolyammal, de az nincs kőbe vésve, így számukra sem okoz tragédiát, ha a terveknél esetleg gyengébb szintre került a forint.

Nincs komoly inflációs nyomás

Vannak azonban olyan területek, amit a politikai vezetés sem téveszt szem elől. A lakossági devizahiteleket leépítése az ország vezetése számára nagy könnyebbség, mert a szavazópolgárok részéről az ilyen típusú nyomás gyakorlatilag megszűnt. A lakosság részéről így esetlegesen egy erőteljes áremelkedés lenne, ami miatt a politika a forint erősítése érdekében tenne határozott lépteket. Erről azonban egyelőre nincs szó. Az energiaárak ugyan emelkedtek, az üzemanyagok a lélektaninak tekinthető 400 forintos szint fölé ugrottak, ám miután ilyennel néhány éve (igaz akkor jóval magasabb olajár mellett) találkozhattunk, ez nem járt semmiféle következménnyel. Emellett természetesen vannak olyan importtermékek, amelyek ára emelkedett, de a tömegcikkek közül egyiknél sem találkozhattunk ilyen esettel. A leértékelődés miatti inflációs nyomás tehát részterületeken van, ám annak a közhangulatra nincs általános hatása.

A devizában fennálló államadósság sem jelent kockázatot

Van viszont az államnak hitele (adóssága), amelynek egy része nem forintban, hanem valamilyen más devizában lett kibocsátva. A forint gyengülése miatt kötvények, és így az adósság forintban nyilvántartott mértéke növekszik. Miután az adósság elleni harc elég régen parkolópályára került, így a közvélemény számára inkább csak számmágiának tűnnek azok az adatok, ami az államadósság kapcsán nyilvánosságra kerülnek. Akikhez eljutnak ezek az információk, azok általában nem igazán tudják értelmezni ezt, jellemző példa, hogy a Facebookon rendszeresen jelennek meg olyan posztok, amelyek megkérdőjelezik Orbán Viktor csökkenő adósságról szóló kijelentéseit, azzal indokolva ezt, hogy az államadósság nominális értéke emelkedik.

Ha ebből a szempontból nézzük, akkor itt is igaz az, hogy a választópolgárok közvetlenül nem igazán érzékelik az államadósság hatását, így ennek sincs politikai kockázata. Ráadásul azt lehet mondani, hogy gazdasági sincs sok, hiszen világszerte továbbra is óriási a szabad likviditás, amelynek egy része a negatív hozammal kecsegtető német vagy svájci állampapírral szemben még mindig szívesebben választja a magyart. Arról nem is beszélve, hogy sikeres volt az elmúlt években az a stratégia, amely az államadósság esetében is a forintban történő kötvénykibocsátásokat preferálta, így a devizás kibocsátások jelentősége is csökkent.

Mi van a mérleg másik serpenyőjében?

Ha az államnak és az MNB-nek nem fáj a gyengébb forint, akkor felmerül, hogy esetleg előnye származhat-e belőle? A jegybank működése alapesetben nem arról szól, hogy nyereséget termeljenek, de ha mégis sikerül, azt nyilvánvalóan nem bánják. Korábban például ez volt a forrása az MNB által létrehozott Pallas Athéné alapítványoknak. A korábbi időszakban pedig bebizonyosodott, hogy a jegybank eredményére igen komoly hatással vannak az árfolyamok, az MNB kevésbé a kamatoknak, mint a gyenge forintnak köszönheti a profitot.

A kormány számára abból a szempontból lehet előnye az árfolyamoknak, hogy az egyébként erősen exportorientált magyar gazdaság szempontjából nagyon nem mindegy milyen az itteni vállalatok pozíciója.

Gesztus az autógyáraknak?

A magyar ipar motorja egyértelműen az autógyártás lett, amely ráadásul a GDP-ből is igen komoly részaránnyal rendelkezik, hiszen a Magyarországon előállított termékek és szolgáltatások 5 százalékát adja ez a szektor. Napjaink "zavaros" nemzetközi hangulata, így a kereskedelmi háborús helyzet nem kedvez az autógyártóknak, arról nem is beszélve, hogy a technológiai változások (elektromos hajtás előretörése, az önvezetők autók várható megjelenése) is kihívásokat jelent az ebben a szektorban tevékenykedő cégeknek.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kormány ambiciózus béremelési programja, amely a munkaerőhiánnyal karöltve a munkavállalók számára lehetőséget teremtett a jobb alkupozícióra. Sőt, az Audinál például a nemzetközi ellátási láncot is megakasztó munkabeszüntetésre is sor került. A vállalatok végül kénytelenek voltak lenyelni a keserű pirulát, és a tervezettnél nagyobb béremelést hajtottak végre.

Az biztos, hogy nincs semmiféle formális megállapodás a kormány és a szektor legfontosabb szereplői között, az viszont nem kizárt, hogy valamiféle "összekacsintás" azonban történt. A gyenge forint - ahogy azt fent levezettük - a kormánynak különösebben nem fáj,  a németországi székhelyű, euróban számoló vállalatoknak viszont kifejezetten előnyös, mivel így a magyar üzemek költségei alacsonyabbak lesznek. Így benne van a pakliban, hogy ha már a forint a történelmi mélypontja közelébe gyengült, akkor a magyar illetékesek (MNB, kormány) nem tesz semmit, így gyakorolva gesztust a nagy exportőrök felé.