A szója és a kukorica két olyan termék, amely nagy mennyiségben érkezik az Egyesült Államokból Európába. Mindkettő rajta van azon a listán, amelyen azok az áruk szerepelnek, amelyek behozatali vámját megemelheti az EU válaszul Donald Trump importvámemeléseire. A másik megoldás a behozataltól való függés csökkentése – derült ki a The Conversation cikkéből.
Európa a második világháború után átvette az Egyesült Államoktól a mezőgazdasági termelés ipari modelljét. Ez részben a Marshall-tervvel függött össze, aminek terhére az Újvilágból vásárolták meg az éhező lakosságú európai országok az állattenyésztésük felfuttatásához szükséges takarmány-alapanyagot. Az 1950-es évektől kezdődően megnövekedett hús-, tej-, tojás- és tejtermékigényeket csak az ipari módon működő mezőgazdaság tudta biztosítani. Ugyanakkor a 20. század vége óta a számos diszciplína tudományos kutatói a szociológiától kezdve a közgazdaságon át az állatorvoslásig arra figyelmeztetnek, hogy ez a modell súlyos hátrányokkal jár.
Az európai mezőgazdaság elmúlt 150 évét két szakaszra osztják a gazdaságtörténészek. Az első 1870 és 1930 között az organikus módszer időszaka volt, amit felváltott az 1945-től elterjedt ipari rendszer. Az elsőben is nőtt a mezőgazdasági termelés intenzitása, de ezt a jobb szaporítással, etetéssel, az állategészségügy és -higiénia javításával érték el. Az agrárgazdaság megmaradt helyi, regionális tevékenységnek és helyben tartotta a lakosság jelentős részét. Az ipar termelés olyan kunsztokat hozott, mint az állatok mesterséges megtermékenyítése, az automata fejőgép, a tejtermékek hűtése. Hátulütője a megnövekedett környezetterhelés és a farmgazdálkodás tőkeigényének megugrása. Megjelent kergemarhakór vagy a madárinfluenza az óriási állatállományokban. A szakértők ma már úgy vélik, hogy ideje lenne tanulni a régi módszerből. Ez van az organikus biogazdálkodás népszerűségének növekedése mögött, ami a takarmányimport-szükséglet csökkentésével fityiszt mutathat Donald Trumpnak is.
Átvizsgálva, de áruhoz juthatnak a gázai kereskedők. 
