Dolgozna, ha az állam százezreket adna havonta?

A világon először Svájcban dönthetnek arról, hogy legyen egy alapjövedelem, függetlenül attól, hogy dolgozik-e, vagy sem. minden egyes polgár havonta úgy kaphasson kétezer eurót, hogy cserében még csak egy gyufaszálat sem kell arrébb tolnia…

Forrás: alapblog.hu

Enno Schmidt az alapblog.hu-nak elmondta, hogy német állampolgárként azért kezdeményezte Svájcban az alapjövedelmet, mert ott él és dolgozik csaknem nyolc éve. Főként azért, mert - mint mondta - az az egyedüli közvetlen demokrácia. Az emberek, a polgárok, a nép kezében van a hatalom. Az állam lényegében a nép megbízásából és ellenőrzése alatt végzi el a rá bízott feladatokat.

Azt ugyanakkor Enno Schmidt is elismeri, hogy a garantált alapjövedelem bevezetése olyan drámai változást hozna egy társadalomban, olyan kultúrasokkot, enyhébben kifejezve: kulturális impulzust jelentene, hogy arról egyszerűen nem dönthet csupán egy kormány és egy parlament. A népnek kell erről döntenie. Németország azonban még messze van attól, hogy – ha meg lenne is erre a politikai szándék – az ilyesmit a politika rá merné hagyni a nép döntésére.

Sem állampolgári, sem etnikai feltétel nem lenne

Nem árt tisztázni, hogy az előzetes kalkulációk szerint – a svájci árakhoz viszonyítottan – az a bizonyos havi garantált alapjövedelem azért több, mint kétezer euró lenne, ugyanis háromezer-kétszáz frankról van szó. A gyerekek ennél kevesebb pénzt kapnának. De ettől függetlenül igaz: minden egyes polgár, aki itt él, illetve itt dolgozik – merthogy egy külföldi csak abban az esetben lakhat ebben az országban legálisan, ha bizonyítani tudja, hogy dolgozik is, jövedelme van Svájcban –, annyi pénzben részesülne garantáltan, amennyiből civilizáltan meg tud élni. Amennyiből minden alapszükségletét ki tudja elégíteni.

Enno Schmidt amellett, hogy elismeri: rengeteg nyitott kérdést kell még tisztázni és ez zajlik is a téma kapcsán Svájcban, ám ez a konkrét kérdése eldőlni látszik. Svájcban minden legálisan itt dolgozó embernek – külföldinek, belföldinek – járna az a bizonyos alapjövedelem. Mert ott termelnek értéket az ott élők közösségének tagjai, a közösség jólétének fennmaradása érdekében. Ha utcát sepernek, akkor is. Viszont kizárják magukat az alapjövedelem jogosultjainak köréből azok a svájci polgárok, akik külföldön élnek. Az alapjövedelem nem kötődik sem állampolgári, sem etnikai feltételekhez.

Többet kellene fizetni a piszkos munkákért

Az ötletgazda szerint nyilván kevesebben érdeklődnének az olyan munkák iránt, mint a WC-pucolás, vagy az utcaseprés. Az úgynevezett piszkos munka iránt nyilván kevesebben érdeklődnének egy olyan korszakban, amely biztosítja a garantált megélhetést. Ennél fogva ezt a fajta munkát jobban kell a jövőben megfizetni, mint mostanában.

A piaci erők szerepe nemhogy visszaszorul a közeledni látszó „új világban”, hanem növekszik. A verseny azonban átláthatóbb és erősebb is lesz. A garantált alapjövedelemnek semmi köze sincs osztályharchoz, az nem befolyásolja a részvényekkel való spekulációt, alapvetően nem befolyásolja a pénzügyi szektor szerepét, legfeljebb kifinomultabbá, fejlettebbé teszi azt. A gazdagok maradnak gazdagok.

De a szegények nem éheznének többé, senki sem válik hajléktalanná, csak azért, mert nem tudja kifizetni a lakbért. Az alapjövedelemhez jutás minden ember elidegeníthetetlen jogává válik, mert életben tart, életet ment, más szóval az élethez való jog gyakorlatba ültetését jelenti.

Mi lenne Magyarországon?

Ha az ember anyagi biztonságban érzi magát a saját hazájában, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel marad otthon, minthogy külföldre menjen dolgozni.

Magyarországon a helyzetet a következőképpen kell elképzelni, ha bevezetnék a garantált alapjövedelmet (persze minden más érintett országban is így lenne, csak az alapösszeg nagyságában lennének – akár komoly – eltérések): senki semmilyen szociális vagy munkanélküli segélyben sem részesülne, senki sem kapna nyugdíjat vagy ösztöndíjat. A munkaadók mentesülnének mindenféle járulék befizetésétől.

Az alapjövedelem miatt új alapra helyeződnek a bértárgyalások minden országban, ahol bevezetnék. Mindent újra kell tárgyalni egy nem kiszolgáltatott, hanem lelkileg, anyagilag magabiztosabb munkavállaló és egy ugyancsak biztos alapjövedelmet magának tudó munkaadó között. Egyik fél sem tud blöffölni, jól ismerik egymás induló pozícióját, egyikük sincs alapvetően kiszolgáltatott helyzetben. Egymáshoz való viszonyukat az fogja meghatározni, hogy egyaránt érdekeltek közös munkájuk sikerében, abban, hogy amit csinálnak, az tetsszen másoknak, azt mások megvásárolják - érvelt Enno Schmidt.

Ha viszont elbuknak, akkor se kerül veszélybe egzisztenciájuk. A közös cél érdekében viszont megalkusznak, hogy a megélhetést eleve biztosító garantált alapjövedelmen – Magyarországon például a feltételezett 600 eurón – felül mennyi pénzt kapjon plusz jövedelemként az alkalmazott. Ezt majd ők ketten eldöntik. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a mai helyzetükhöz képest a nagyon szerényen keresők sokkal nagyobb jövedelemben fognak részesülni, a ma jól keresők azonban – viszonylagosan – kevesebb jövedelemhez jutnak. A teljes interjút az alapblog oldalán lehet elolvasni.