Egy családban átlagosan 7 gyerek: vajon hol?

Családonkénti gyerekszám a világban. (Forrás: Wikipedia)

A rekorderek

Ezzel a címben szereplő ország földrészét már be is azonosítottuk. Ezen belül egy olyan országról van szó, melynek nagy része a Szaharában van, és francia gyarmat volt korábban. 1960-ban mindössze 1,7 millió lakosa volt, most 17 millió. Őrületes népességrobbanás, ugyanakkor a világ egyik legszegényebb országáról van szó. Ez az ország Niger, ahol egy anyának átlagosan 7-8 gyermeke van. A 7 körüli számot még két ország éri el: a szomszédos Mali, és a pár országgal keletebbre fekvő Szomália.

A jelenség, vagyis az extrém népességnövekedés egy jól meghatározható földrajzi területre, Afrikának a két sivatagi öv közti részére jellemző. A Szaharától északra az arab országokban már csökken a népességnövekedés, és ugyanez figyelhető meg a Kalaháritól délre eső területen, ahol Dél-Afrikának köszönhetően a relatív jólét hozta meg a gyermekvállalási kedv visszaesését, ahogy ez a fejlettebb országokban mindenhol megfigyelhető.

Közvetlen mögöttük

Az 5 fölötti gyermekszám, amely még mindig óriási népességrobbanást okoz, ugyanezen a területen, kifejezetten a sivatagi és az egyenlítői öv közti részeken jellemző. Ez nem véletlen: ezek az éghajlatilag kedvezőbb részek, ahol a mezőgazdaság valamennyire lépést tud tartani a népességnövekedéssel. Van azonban két kakukktojás, két ország ebben a kategóriában más kontinensen: Afganisztán és Kelet-Timor.

A 4-5 közti gyermekszám is Afrika jellemzője: rajta kívül csak Jemen van ebben a kategóriában, de azt majdhogynem Afrika részének tekinthetjük földrajzi közelsége miatt. A 3-4 közti átlagos gyerekszám Afrikán kívül Irakban, Jordániában, a Fülöp-szigeteken és Pápua Új-Guineában jellemző.

Utolsónak indultak fejlődésnek

Hogy miért pont Afrika középső részére koncentrálódik ez a hatalmas népességnövekedés? A válasz nagyon egyszerű: ez a régió jutott el utoljára a fejlettség azon szintjére, ahol a népességnövekedés 2. szakasza jellemző: már nem hal meg a születő gyerekek nagy része, mint az 1. szakaszban, viszont még fel sem merül a gyermekvállalás tudatos korlátozása.

Ezen a szakaszon a világ minden része túlesett: nálunk 100-200 éve zajlott ez le, Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén az elmúlt 50-100 évben. A világ nagyobb része továbblépett a 3. szakaszba, ahol már csak 2-3 az átlagos gyerekszám, sok ország pedig a 4-be, ahol a gyerekszám épp csak a népességfenntartásához, vagy ahhoz sem elegendő.

Javul a helyzet

A jó hír mindebben az, hogy a Földön már nincs olyan elmaradott rész, ahol tömeges lenne a gyerekhalandóság, a rossz hír az, hogy ha ez Afrikában sokáig tart, vagyis lassan lépnek át a 3. szakaszba, túlzottan felduzzad a népesség, és a most is roppant szegény kontinens nem fogja tudni eltartani lakosságát.

Ha megvizsgáljuk az elmúlt 50 év folyamatait, akkor az látszik, hogy rengeteg helyen nagyon nagy volt a népességnövekedés visszaesése. Ennek alapján viszont nem kizárt, hogy a mostani gyors népességnövekedésű országokban is hamarabb beindul a csökkenés, ráadásul, ha felvetődik a tudatos tervezés is, akkor pl. Kína módjára a folyamatot elő is lehet mozdítani, és akkor elkerülhető az afrikai túlnépesedési katasztrófa.

45 éve nagyon durva volt

Végül nézzük meg, mi volt a helyzet 45 éve, és hol volt a legnagyobb változás. 1970-ben sokkal több országban, 38-ban volt 7-nél nagyobb családonkénti gyerekszám (míg most csak 3-ban), és ezek között az afrikaiakon kívül ott volt szinte az egész arab világ, Mongólia és Honduras.

A 6-7 közti sávban több mint 50 ország volt, köztük majdnem egész Közép-Amerika és Mexikó, Bolívia, Pakisztán, Kambodzsa, Vietnam, az akkor a Szovjetunió részét képező Közép-ázsiai köztársaságok, Irán, Peru és a Fülöp-szigetek. Családonként 4-5 fölött volt gyakorlatilag Európán, Japánon, Ausztrálián, Új-Zélandon, Amerikán, Kanadán, és Argentínán kívül az egész világ, miközben ma ez csak 50 országra jellemző, annak is, mint láttuk, java része Afrikában található.